Az első tíz nap elteltével a tanévkezdés nyüzsgő és ünnepi hangulatát apránként felőrli a hétköznapok taposómalma. A kezdeti ígérgetések szép lassan köddé válnak. Az ünnepi beszédekben elhangzott rengeteg szép szó egy ideig még ott lebeg a levegőben és az emberek fejében, utána szép lassan eloszlik. Néhány makacs tény megmaradt, mert azokon igazából nem lehet kifogni.

Lassan eltűnnek az iskolák környékéről a rendőrök is, és bár számos helyen sebességmérők, elektronikus figyelmeztető jelzések és egyéb eszközök igyekeznek önmérsékletre bírni a közlekedőket, és óvni a gyermekeket az iskolák környékén, Péterrévén például a helyi utakra csak egy hét elteltével, az állami utakra még akkor sem kerültek fel az oly fontos útburkolati jelek. A felbontott fekvőrendőröket, hiányzó jelzőtáblákat eddig nem pótolta senki, sőt még a gyalogátkelőket sem festették fel az iskola és az óvodák környékén. Utóbbi helyek egyikéről évtizednyi idő óta rendre megfeledkeznek, és eleddig senki, a hatalmi koalícióhoz tartozók közül még a VMSZ képviselői sem tették szóvá, pedig ötvennél több apróság jár ide két magyar csoportba. A 102-es főút pedig jókora forgalmával ott dübörög hatméternyire a kijárattól.

Csak remélni tudjuk, hogy ezeket a hiányosságot előbb-utóbb helyrehozzák, bár ez eleddig szeptember elsejére általában megtörtént.

 Volt, aki megírta

Slavica Đukić Dejanović tanügyminiszter a nyáron levelező kedvében volt: még júniusban a záróvizsgát (tudjuk, milyen eredménnyel!) teljesítő nyolcadikosoknak és főképp a lebonyolításban pótolhatatlan szerepet játszó pedagógusoknak és más résztvevőknek (illő külön juttatás helyett) küldött egy köszönőlevelet, amelyben főképp abbéli örömének adott hangot, hogy idén végre sikerült komolyabb botrány nélkül megúszni ezt a rendre kisebb-nagyobb fiaskóba torkollott „országos feladatot”. Az a malőr, hogy valaki(k) mulasztása révén kis híján a Szerbiában élő muszlimok legnagyobb vallási ünnepén kezdődött volna, így az utolsó pillanatban kellett egy nappal későbbre halasztani, valahogy elkerülte a figyelmét.

Minden idők talán legrosszabb vizsgaeredményét diplomatikusan úgy értékelte, hogy a „volt nyolcadikosaink felkészültek a tanulmányaik folytatására”.

A tanév kezdete előtt két köszöntő levelet is megfogalmazott, külön-külön az elsőbe indulóknak és alsósoknak, végül a fölsősöknek és középiskolásoknak.

Ráadásul utasításba adta, hogy márpedig a hétfői első órát ezek felolvasásával kell kezdeni. Vélhetően arra gondolt, milyen méltóságteljes lesz majd, ha a Bože pravde elhangzása után az ő szózata emeli tovább az amúgy is fennkölt hangulatot. Megígérte ugyanis, hogy az eredmény, ami a jó osztályzatokban ölt testet (sic!), nem fog elmaradni. Igaz, ahhoz elszántság, szorgalom, kitartás és gondosság is kell.

Mindkét köszöntő levelében kiemelte a bizalom fontosságát, a pedagógusok és az egymás iránti tiszteletet, a szolidaritást, a tolerancia és a különbözőségek megértésének fontosságát, továbbá az alapvető emberi erények fejlesztését.

 Mások megmondták 

A magyar nyelven tanuló diákok számára anyaországi mintára immár hagyományosnak mondható központi tanévnyitót szerveznek, amelyen rendre megjelennek az anyaországi külképviselet, a nemzetpolitikai és oktatási tárca képviselői, valamint az egymásba fonódó MNT–VMSZ, továbbá a kormány és Vajdaság Autonóm Tartomány szigorúan VMSZ-es tisztségviselői, úgyhogy a gyanútlan szemlélő nem tudja eldönteni, vajon most párt- vagy iskolai rendezvényt kísér-e figyelemmel. Aztán az illusztris vendégek egy része felszólal, és onnantól eldőlni látszik a kérdés, hiszen csaknem egyenlőségjel kerül a fogalmak közé. Pedig a hatályos jogszabály tiltja, hogy az oktatási intézmények pártpolitikai esemény helyszínéül szolgáljanak. Mivel azonban – legalábbis az elmondottakból úgy tűnik – az esemény valahogy csak az oktatáshoz kötődik, hajlamosak vagyunk efölött szemet hunyni. Annyi szép dolog elhangzik ilyenkor, hogy már-már valóban úgy érezzük: „De tényleg… nohát, hogy nekünk mennyire jó! Szinte már nem is igaz.”

Az elmaradhatatlan pártelnöki szózatból pl. megtudtuk, hogy a moravicai/bácskossuthfalvai gyermekek „gyönyörű környezetben kezdhetik meg a tanulmányaikat, és Vajdaság-szerte ilyen, ehhez hasonló iskolák állnak rendelkezésre a Magyar Nemzeti Tanácsnak köszönhetően”. Ebben lehet némi igazság, kétségkívül van néhány hasonló, de tudnék példát hozni arra is, hogy erőteljesen magyar többségű és még mindig több száz, magyar osztályba járó diákot oktató iskolában korántsem ilyen rózsás a helyzet. Hovatovább itt-ott múlt századi állapotok, sőt akut veszélyforrások néznek velünk szembe.

Az MNT elnöke azonban szóvirágoktól illatos és tautológiákkal gazdagon tűzdelt ünnepi beszédében megadta a miheztartás irányát: „Ne a hiányosságokat keressük, mert csak úgy lehet bizalmat építeni!”

Próbáljuk meg hát ehhez tartani magunkat, már ha tudjuk! Nekem nehezen fog menni. Talán akkor könnyebb lenne, ha lépten-nyomon nem botlanék a fentebb említettekhez hasonló ellentmondásokba.

A biztonságos gyermekkorért

Ha a politikusok nem is, a rendőrök minden bizonnyal visszatérnek majd az iskolákba, mert az Oktatásügyi és a Belügyminisztérium minden eddiginél nagyobb közös projektet indít Együtt és biztonságban a gyermekkoron át címen. Ennek során az első félévben a fölsősök számára tartanak foglalkozásokat A kortársi erőszak megelőzése valós és virtuális környezetben témakörben 2-2 tanórán, a második félévben pedig az alsósoknak 2 témában (A gyermekek biztonsága a közlekedésben és A gyermekek biztonsága rendkívüli helyzetekben) 1-1 tanóra terjedelemben.

Ha lenne rá igény, a rendőrség tagjai két ígéretes témában is tartanának foglalkozást a szülők számára: Megelőzés és gyermekeink védelme a kábítószerekkel való visszaéléstől, valamint Megelőzési és védelmi mechanizmusok az internet és a közösségi hálók káros hatásai ellen. Korábbi tapasztalatok azt mutatják, hogy bár rendkívül komoly és számos családot érintő társadalmi problémákat dolgoznak fel a jól előkészített és hozzáértők által tartott foglalkozásokon, a szülők részéről elenyésző érdeklődés kíséri ezeket.

Talán a közelmúlt történései változtatnak majd ezen a hozzáálláson.

BERETKA Ferenc