A legújabb adatok szerint Szerbiában a méhcsaládok több mint hatvan százaléka elpusztult, és nem tudni pontosan, miért – Jelentéktelen mennyiségű termésre számítanak a termelők

Nem kíméli a gyümölcsösöket az idén sem az időjárás, sem a betegségek. A fagyok megtették a magukét, vannak települések, ahol a barackoknál és meggyeknél akár százszázalékos fagykárral számolnak a gazdák. De nem volt elég meleg akkor sem, amikor a méheknek kellett volna dolgozniuk – már ha voltak, mert több mint hatvan százalékuk elpusztult a tél folyamán. Van olyan méhész, akinek minden családja odaveszett.

Zoran Ivanović szabácsi méhész összes méhcsaládja elpusztult, de sikerült újratelepítenie az állományt. Másodgenerációs méztermelő, akinek ez másodállás, de inkább kikapcsolódás – annak ellenére, hogy ez egyáltalán nem könnyű munka főleg a gyakori költözködése miatt, mivel ők vándorméhészek. Mindez általában éjszaka történik: kezdik az akácokkal Szerbiában, aztán átköltöznek a Tarcal-hegyre, ahol a hársak virágoznak, majd Vajdaságban maradnak egészen a napraforgó virágzásáig, de mostanában levendulamezőkre is mennek. Mint mondja, a levendula rendkívül jó minőségű mézet ad, ami étrend-kiegészítőként használható. Összesen 14 különböző termékük van, de nem a mennyiségre, hanem a minőségre mennek. Van mézpálinkájuk is, valamint egy ital, aminek azt a nevet adták: az Istenek nektárja.

Méhpusztulás az egész Balkánon

Ivanović szerint az adatok lesújtóak a méhészetre és az egész mezőgazdaságra nézve, hiszen a méhészek annak szerves részei.

„A tavalyi év mindenki számára katasztrofális volt – az állattenyésztőknek, a földműveseknek és nekünk is, hiszen szárazság volt. Ebben az időszakban sok méhcsalád elpusztult. Kevés volt a virágpor, kevés eső esett. A méhcsaládok nem fejlődtek ki megfelelően a télre. Jelenleg úgy véljük, a pollenhiány és a gyenge őszi fejlődés volt a pusztulás fő oka” – mondja.

A jelenlegi, még nem hivatalos adatok szerint a méhpusztulás meghaladja a 60 százalékot Szerbiában. Augusztusban, amikor a téli méh fejlődne, nem volt elegendő pollen még a Száva partján sem, 200 méterre a folyótól. Ez az időszak volt a fordulópont. Azt mondják, hasonló történt az egész Balkánon, azaz Romániában, Bulgáriában, Észak-Macedóniában és Magyarországon is. Varroa atka is nagyon sok volt, ez ellen folyamatosan küzdenek a méhészek.

Aki minőséget állít elő, megtalálja a fogyasztót

A hamisított méz problémája kapcsán Ivanović azt mondja: lehetne több az állami támogatás.

„Például az állattenyésztők 10.000 dinárt kapnak egy állat után, mi csak 1000-et kaptunk kaptáronként. Ez tízszer kevesebb! Több támogatás kellene. Most a miniszter bejelentette, hogy harcolni fog a hamisított méz ellen – ezt támogatjuk. Az embereknek tudniuk kell, hogy a boltban kapható 500 dináros méz biztosan hamisítvány. Lehetetlen ennyiért előállítani eredeti mézet. Az embereket jobban kellene tájékoztatni a mézről. Minden méz kristályosodik, kivéve az akác, amellyel ez 1-2 év alatt történik meg. A kristályosodás a minőség jele – ha nem kristályosodik, ott gond van” – mondja a méhész.

Csantavéren csak a birs nem fagyott el

Körmös Rolland csantavéri földműves azt mondja: ő hobbikertészetnek indult, de ma már gyümölcstermesztéssel is foglalkoztak. Van sárgabarackjuk, meggyük, őszibarackjuk és birsalmájuk.

„Az idei évben a legjobban talán a birsalma terem majd. A meggyünk elfagyott, a sárgabarackon 90 százalékos a fagykár. Az őszibaracknál is mondhatom, hogy 80 százalékos fagykárunk van. A sárgabarack-termesztés tavaly jól sikerült, de előtte három évig nem termett. Az idén 250 db sárgabarackot ültettünk, ügyeltünk a fajtaválasztásra, Roxanát, magyar legjobbat és kecskeméti rózsát választottunk” – meséli Rolland, aki szerint csak a gyümölcstermesztésből nem lehet megélni, ahogy csak a földművelésből sem.

„Földműveléssel és növénytermesztéssel is foglalkozunk. Nagyon csapadékos volt a tavasz. Pont akkor virágzott, amikor jött a nagy csapadék, a nagy csapadékból rögtön mentünk bele a fagyba, amikor éjszaka mínusz 3-4 fokok voltak. Az első fagynál talán sikerült mentenünk, mert védekeztünk permetszerekkel, de amikor jött a mínusz 6-8 fok, az sajnos elvitte a maradékot. Katasztrofális a helyzet, mert hagyján, hogy elment a termés, de a sok csapadék miatt megjelent a monília, ami miatt rengeteget kell permeteznünk, hogy megmentsük a fákat. A levélelhalás szintén nehezíti most a gyümölcstermesztők életét. Meghullámosodik a levél, színelváltozás történik, állandóan kezelni kell a fákat, amin termés egyáltalán nincs.”

Rollandnak is volt hét méhcsaládja, de csak kettő maradt – nem tudja, miért pusztultak el.

Óbecse: Jelentéktelen lesz a gyümölcstermés

Sznopcsek Berkec Jutka és férje, László 2016 óta foglalkoznak organikus gyümölcstermesztéssel mintegy fél hektáron: idén 8000 földieper-palántát ültettek el, van húsz mandulafájuk, valamint több mint 30 körte- és 60 barackfájuk. „Nem sok jóval kecsegtet az idei év bennünket: nagyon korán fölmelegedett az időjárás, nem is tudtak a fák normálisan elaludni, nem tudták föltölteni magukat energiával. Korán indult a kikelet, előbb rügyeztek, virágoztak, viszont március közepén jött egy hideghullám, ami megtizedelte a termést. Aztán egy hétig esett az eső, ami meg a gombás betegségeknek kedvezett. Beporzás egyáltalán nem volt: a hidegben a méhek nem tudtak repülni, aztán bekövetkezett a méhpusztulás is – talán az öreg állomány valamennyire kitartott, de a fiatal állomány sajnos elpusztult. Az eső után, április 8-án megint jött a hideg: nálunk –8 fokos talajmenti fagy volt, ami a földiepernél az első virágzást teljesen összeszedte, az április 25-i jég pedig a meglévő virágokat és az epret károsította ismét.”

Jutka szerint a barack teljesen elfagyott, a mandula- és a korai körtetermés is jelentéktelen lesz, egyedül a későbbi virágzású, augusztusi termésű körte úszta meg valamelyest.

Mi okozhatta a tömeges méhpusztulást?

A méhészek szerint ilyet még soha nem tapasztaltak. Néhány hét alatt a mézelő méhek fele elpusztult, egyes vidékeken pedig teljesen kiürültek a kaptárak. A méhcsaládok hirtelen pusztulásáról szinte Szerbia minden részéről érkeznek jelentések – elsősorban Vajdaságból, de Nyugat-Szerbiából és a Morava mentéről is.

„A méhek pusztulása nem újdonság, minden évben előfordul bizonyos arányban, és akár 30 százalékos veszteséget is elfogadhatónak tekintünk. Sajnos idén a Szerbiai Méhészszervezetek Szövetsége (SPOS) szerint az átlagos veszteség több mint 50 százalék, egyes régiókban pedig meghaladja a 90 százalékot is” – erősítette meg dr. Uroš Glavinić, az Állatorvostudományi Kar professzora.

A méhészek már a tél folyamán tömeges méhpusztulással szembesültek, a súlyos veszteségek pedig március második felében és április elején is folytatódtak.

„Az ilyen tömeges pusztulásról körülbelül 20 éve kezdtek beszélni Észak-Amerikában, és az egész jelenséget Colony Collapse Disordernek (CCD), vagyis méhcsalád-összeomlásnak nevezték el. A tudományos és szakmai közösség konszenzusra jutott abban, hogy ennek több különböző tényező együttes hatása az oka. Ezeket az alábbi csoportokba sorolhatjuk: a méhek táplálékának minősége és mennyisége, méhbetegségek, éghajlati tényezők, környezetszennyezés, méhészkedési technikák. Mindezek minden évben kisebb-nagyobb mértékben hatnak, de idén olyan volt az összhatás, hogy a veszteségek súlyosabbak lettek” – magyarázza Glavinić.

Az Állatorvosi Kar kutatócsoportja Zoran Stanimirović professzor vezetésével úgy véli, hogy idén valószínűleg a száraz ősz és nyár vége volt a kulcsprobléma, ami miatt a méhcsaládok gyenge, fehérjeszegény táplálékkal (a virágpor a méhek fő fehérjeforrása) mentek a télbe. Ehhez a hiányhoz jött hozzá minden egyéb, ami egyébként is gyengíti a méhcsaládokat – például a mezőgazdasági rovarirtók használata, a klímaváltozás, meglévő betegségek –, és ez vezetett a nagyobb veszteségekhez. A nem megfelelő táplálék miatt egyes méhek idő előtt elpusztultak, a túlélők pedig gyengék és érzékenyebbek lettek más veszélyekre.

„A probléma súlyos, és ha a következő években is hasonló veszteségek lesznek, annak messzemenő következményei lehetnek. A méhek a legfontosabb beporzók, így az élelmiszer-termelés is veszélybe kerülhet” – véli a szakember.

A méhészeknek idén arra kell koncentrálniuk, hogy pótolják a veszteséget, és új méhcsaládokat hozzanak létre, ami sajnos kisebb mézhozamot jelent majd.

„Egyes tényezőkre nem tudunk hatni, de például a rovarirtók használatán és a méhészek, valamint a gazdák közötti kommunikáción javítani lehet. Emellett javíthatunk a táplálkozáson is, például a méhek cukorszirupján és a számukra adott pogácsák kiegészítésével. Éppen ezen dolgozunk borászatból származó melléktermékek (szőlőcefre) és gombák kivonatainak vizsgálatával, amelyek jótékony hatású vegyületeket tartalmaznak a méhek egészségére nézve” – mesélte a professzor a Nova Televíziónak.

A táplálkozási problémák mögött azonban ott van a klímaváltozás, a szén-dioxid-szennyezés és az élőhelyek pusztulása is.

Szerbiában bizonyos növényfajok már nem olyan mértékben vannak jelen, mint korábban, összehasonlíthatatlanul kevesebb a legelő és a rét – pedig régen híresek voltunk a réti mézről. A természet és a vidék elhagyása tendenciájának következményeit most viseljük.

F. R., tm