Jó-e az, ha nem az idegen, illetve környezetnyelvet tanítják tantárgyon keresztül, hanem a tantárgyat egy másik nyelven keresztül?

Szakközépiskolai tanárként szívesen végzek el olyan online kurzusokat, amelyek új módszerekre tanítanak meg, hogy mindennapi oktató tevékenységemet színesíthessem. Így nem is olyan régen részt vettem egy Teacher Academy-kurzuson,  amely annyira elgondolkodtatott, mint még eddig egyik képzésük sem: A CLIL (Content and Language Integrated Learning – Tartalmat és Nyelvet Integráló Tanulás) módszert taglalja, annak módszertanát közvetíti, azaz a nyelvtanítás és a szakmai tartalom összekapcsolásáról van szó.

Viszonylag új ez a módszer, a CLIL kifejezést 1994-ben David Marsh alkotta meg. Én, aki a szakközépiskolában (mint sokan mások itt, Vajdaságban) a szakmai tárgyak egyikét ennél korábban is szerbül tanultam, immár több mint 30 éve, e szerint a módszer szerint sajátítottam el a szerb gazdasági szakkifejezéseket és a könyvvitelt is – anélkül, hogy az adott módszert akkoriban nevén neveztük volna.

A CLIL-megközelítés a kétnyelvű oktatás számos alkalmazható modelljének egyike, az oktatás minden ciklusában alkalmazható, és integrált nyelvi és nem nyelvi tanulást fed le, tehát a CLIL-órákat úgy szervezik, hogy egy vagy több általános tantárgyat részben idegen nyelven oktatnak. Az oktatók nem beszélik kötelezően anyanyelvi szinten az adott nyelvet. A módszer célja tehát nem kizárólag az idegen nyelv oktatása, hanem az adott tantárgy tartalmának elsajátítása is. A CLIL tehát egy olyan oktatási módszertan, amely tanítás helyett a tanulás folyamatát helyezi a középpontba, és a befogadás hatékonyságára koncentrál.

Európa számos országban alkalmazzák ezt a módszert. Magyarországon a nyolcvanas évek vége óta hangsúlyozottan nem a nyelvet tanítják tantárgyon keresztül, hanem a tantárgyat a nyelven keresztül. Az órákon az idegen nyelvet csak 25 százalékban használják, a diákokat anyanyelvükön való megszólalásra is buzdítják az anyanyelvű tanárok, akik az órák csak bizonyos részeit tartják idegen nyelven.

Szerbiában 2000-ben az Oktatási Minisztérium a Világbank és az Európa Tanács segítségével az oktatási rendszer modernizálására indított egy olyan projektet, amely tartalmazta az idegen nyelvek tananyagának korszerűsítését. A kétnyelvű oktatás itt először a 2004/05-ös tanévben került bevezetésre egy belgrádi általános iskolában és egy gimnáziumban francia és olasz nyelven. A 2017/18-as tanévtől viszont már Szerbia más városaiban is alkalmazták: Újvidéken, Karlócán, Valjevóban, Nišben, Pirotban, Szávaszentdemeteren, Zentán, Aleksinacon, Gornji Milanovacon, Szabadkán, Tavankúton, Verbászon és Pancsován is. E módszert itt sem az idegen nyelv új tanítási módszereként alkalmazták, hanem egy olyanként, amely innovatívan kapcsol össze két tanítási módszert. A CLIL tehát lehetőséget ad a tanulók minden képességének kihasználására, azaz minden kompetencia fejlesztésére. Számos tanulmány is készült a módszer hatékonyságáról, amelyben a CLIL tanítási módszer szószólói úgy vélik, hogy a nyelvtanulás és a nyelvtudás fejlesztése mellett a következőket is elősegíti: tartalmi ismeretek elsajátítása, kognitív készségek fejlesztése, kommunikációs érzékenység fejlesztése, metanyelvi képességek fejlesztése, gondolkodási rugalmasság kialakulása, kreativitás fejlesztése.

A szerbiai iskolákban egyre gyakrabban válik gyakorlattá, hogy a tanulók közvetlen kapcsolatba lépnek (akár online, akár középiskolai csereprogramokban) más országok diákjaival, és így az angol vagy más idegen nyelv használatával ismerkednek meg más nemzetek kultúrájával. E célt szolgálják az eTwinning projektek is, amelyek online valósulnak meg két vagy több iskola virtuális találkozói által.

A módszer tehát, ha nem is mindenütt, de jelen van a szerbiai oktatásban is. Ez nehézségeket okozhat a tanulóknak, de kihívást, motivációt is jelenthet. Szabó Mónika közgazdasági technikus a kétezres évek elején fejezte be középiskolai tanulmányait, és az egyik szaktantárgyat mind a négy iskolaévben szerb nyelven tanulta.

– Én jól beszéltem a szerb nyelvet már általános iskolás koromban is, de a szaktantárgy tanulása bizony kezdetben nehézségeket okozott. Nem értettem a szakkifejezéseket, és csak az első iskolaév végén kristályosodott ki, hogy mi mit is jelent, mivel addigra már egyéb, anyanyelven tanult szaktantárgyból is szereztünk ismereteket. A munkám során a szerb szakmai nyelvet használom, természetesen az ügyfelekkel magyarul is beszélek. Ezért nem bánom, hogy már elhelyezkedésemkor tudtam, mi mit jelent. Úgy gondolom, nem lett ez a fajta tanulás a káromra, azt leszámítva, hogy ha az anyanyelvemen tanultam volna, biztosan mind kitűnő osztályzatokat kapok, így meg voltak kicsit gyengébb jegyeim is. Azt gondolom, hogy aki itthon marad, annak mindenképp ismerni kell a szerb nyelvet, sőt szakmai szempontból a szaknyelvet is – mondja.

Börcsök Margarita óbecsei pszichológus szerint a CLIL-módszer esetében a szakmai és a nyelvi ismereteken túl nagyon kell érteni a kétnyelvűség pszichológiáját is.

– Teljesen kétnyelvű szakemberként tapasztalatból és egyetemista gyermekeim tapasztalatából azt mondom, hogy ha valaki itt érvényesülni akar, akkor muszáj tudnia az állam nyelvét. Ha nem tudja, akkor többszörös erőt, időt, ideget, lelkiállapotot, érzelmet kell beleölni, hogy ugyanott legyen, ahol az van, aki a saját nyelvén tanul. Ezért úgy vélem, hogy rögtön az elején a CLIL-lel sem egyenlők a starthelyzetek. A lényeg az, hogy nem a szaktantárgyak másnyelvű tanulásával kell kezdeni a másik nyelv tanulását, ráadásul, ha valaki tudja a nyelvet, az nem jelenti azt, hogy a szaknyelvet is ismeri. A kétnyelvű óvodákban is már teljesen két nyelven kellene tanítani, nemcsak a dalocskákat, hanem mindent. A CLIL lehet jó, ha személyre szabottan működik, és motiváló a tanulók számára, de nem lehet a CLIL-t szerintem külön módszerként tekinteni, hanem sokkal szélesebben, mint általános nyelvtanulást és nyelvtudást, mert nagyon nagy hatása van nemcsak a kognitív képességekre, hanem az egész személyiségre, az önbizalomra, a szocializációra, s így nagy felelősség is – nyilatkozta a pszichológus.

GALGÓ FERENCI Andrea