Nyugdíjasokat látott vendégül egy kávéházban egy nagyváros helyi közössége. Az idős vendégeket ünnepi vacsora, ingyenes tombola, zene, ének és tánc várta, nem mellesleg pedig a helyi közösség vezetőivel való „beszélgetés”.

Akár szép gesztusnak is értékelhetnénk a történteket, elvégre a legidősebb polgártársainkra oda kell figyelni, s az sem ördögtől való, ha időnként szórakozási lehetőséget is biztosít nekik valaki.

Csakhogy!

Az eset Nišben történt, annak meghívóját a Köztársasági Nyugdíj- és Rokkantbiztosítási Alap igazgatója (!) tette közzé, ahogyan az estről készült videóbeszámolót is. Kiemelte, hogy az estet a Szerb Haladó Párt helyi tisztségviselői szervezték, akik egyúttal a haladók főbizottságának tagjai is. A nyugdíjasest résztvevői nemcsak táncoltak és énekeltek, de egyúttal támogatásukról biztosították Aleksandar Vučić államfőt, aki „napról napra a nyugdíjasok jobb és minőségesebb életéért, illetve az egész ország gazdasági fejlődéséért küzd”.

Ez már nem csak néhány golyóstoll és jegyzetfüzet kiosztása a helyi piacon némi kampánycéllal fűszerezve. Ez bizony a szavazatvásárlás minősített esete, amihez az országos nyugdíjbiztosító elnöke nemcsak a nevét adja, de tevékenyen részt is vesz a népszerűsítésben.

Hogy aljas dolog? Igen.

Van fenyegető felhangja a vidám harmonikaszónak és a díszvacsorának? Hogyne lenne!

Azt üzeni, ha itt voltál, ha ettél-ittál, akkor bizony, tudod, mit kell majd bekarikáznod.

Az államfő szerdán már ki is írta azokat a választásokat, amelyeknek a megtartásával a legutóbbi voksolás másnapja óta fenyegeti az országot. Már tudjuk, hogy lesznek rendkívüli köztársasági parlamenti választások, valamint, hogy szűkebb Szerbiában több tucatnyi községben lesznek helyi önkormányzati választások, illetve (és ez a központi hatalom számára fontos, noha olvasóinkat vélhetően kevéssé hozza lázba) belgrádi önkormányzati választásokat is tartanak.

A rendkívüli parlamenti választások megtartását igazság szerint éppen semmi sem indokolja. Tavaly áprilisban volt megmérettetés, van egy stabil, kormányképes parlamenti többség, amely túlzás nélkül azt tesz, amihez kedve szottyan, senki és semmi ebben nem képes megakadályozni. Önkormányzati választásokat a ciklusnak megfelelően jövő tavaszra kellene tartani, ahogyan vajdasági szintű megmérettetést is.

A kormány közleményben tudatta, hogy helyi szintű választásokat hatvannégy városban és községben írnak ki az idén decemberben, de a kormány közleményéhez csatolt listán hatvankét településnév szerepel. Hogy a maradék kettővel mi lett, vagy mi lesz, egyelőre nem tudjuk.

Ahol most nem tartanak önkormányzati voksolást, ott jövő tavaszra vagy nyár elején lesz.

Ekkora katyvaszt még Szerbiában is ritkán látni.

Az egyetlen logikus magyarázatot még keresik az elemzők, annyi azonban bizonyos: mókolás folyik itt, méghozzá amolyan nagyobbfajta, hiszen az egész választási eljárás egészen zavarossá vált. Márpedig, ha a választás nem egyértelmű szabályok szerint, átláthatóan zajlik le, az az állam működésének alapjait rengeti meg.

Egyetlen vajdasági településen sem lesz önkormányzati választás decemberben. Ennek az az oka, hogy a Szerb Haladó Párt kampányguruja szerint jó ötlet decemberben ott tartani szavazást, ahol a haladók erősek. A számítás valószínűleg az, hogy ezeken a településeken szépen ismét nyernek, aztán rá lehet feküdni a jövő évi júniusi választásokra ott, ahol kissé rosszabbul áll a haladók szénája. És nem mellesleg: az egész folyamatot így meg lehet „támogatni” némi „választási matekkal”. Ugyanis máris utalnak jelek arra, hogy a haladók helyi bizottságai kész listákat kaptak arra vonatkozóan, hogy hány „megbízható tagot” kell ideiglenesen Belgrádba „költöztetni”, ugyanis az államfő mindenképpen maga mellett akarja tudni a főváros vezetését, így aztán elképzelhető, hogy a belgrádi önkormányzati választáson egészen sok olyan ember fog szavazni, aki talán még a szavazóhelyet is csak segítséggel tudja megtalálni a fővárosban – de a lakcíme alapján ott voksolhat. Ha minden önkormányzatban egyszerre lenne a megmérettetés, ezt nem lehetne megtenni. Így viszont ugyanaz az ember decemberben a belgrádi, júniusban pedig az újvidéki önkormányzati választásokon szavazhat. Elvégre ki tilthatja meg, hogy ide-oda költözzön a nép?

A matekon túl is van oka annak, hogy egy országot bolondítanak ezzel a szétszabdalt választási eljárással: a helyzet nem olyan rózsás, mint néhány éve, és sokkal rózsásabb, mint néhány hónap múlva lesz.

Többször írtunk már arról, hogy Aleksandar Vučić Koszovóval kapcsolatban csúnyán eltaktikázta magát. Tavaly nyáron kezdődött ez a lejtmenet a „rendszámtáblaüggyel”, ami egyre rosszabb és rosszabb fordulatokat vett, előbb azzal, hogy a szerb nemzetiségű rendőröket (és köztisztviselőket) arra kényszerítette Belgrád, hogy lépjenek ki a koszovói intézményekből, majd a hetekig tartó lezárásokkal, hogy az egész idén szeptemberben a banjskai kolostornál megszervezett támadásban csúcsosodjon ki, ami nemcsak emberéleteket követelt, de napnál világosabbá tette (kézzelfogható bizonyítékok formájában), hogy az egész támadást Belgrádban tervezte ki valaki. Ennek az elszúrt hisztériakeltésnek nem az lett az eredménye, hogy a koszovói szerbség ügye nemzetegyesítő eseménnyé vált, hanem éppen ellenkezőleg: megfogalmazódott az az egyértelmű követelmény nemzetközi szinten, hogy Belgrád hivatalosan is ismerje el Koszovó függetlenségét. Ez természetesen újabb belföldi válságokat fog eredményezni.

Mindehhez hozzá kell tenni az átlagember számára kevéssé látható nemzetközi gazdasági folyamatokat, amelyek lényege, hogy Szerbia sokkal kevesebb hitelt vehet fel sokkal rosszabb feltételek mellett, mint eddig, aminek közvetlen hatása lesz a honi életszínvonalra. És ha ez nem lenne elég: egyre nehezebb a Brüsszel–Washington–Moszkva-háromszögben egyensúlyozni. És akkor még Pekinget meg sem említettük…

A helyzet tehát rossz és még rosszabb lesz. Ezért akar Vučić mindenütt annyit nyerni, amennyit csak képesek számára összegereblyézni az emberei, ha kell, osztogatással, nyugdíjasesttel és ajándékokkal, ha kell, fenyegetésekkel, munkahelyekkel való zsarolásokkal, „megbízható haladó szavazók” ide-oda költöztetésével. Semmi sem drága a cél elérése érdekében.

Mindezzel szemben egyetlen dolgot emelhetünk ki: a polgár a szavazóhelyiségben egyedül van. És egyedül választ.

Lesz esély jól dönteni.

KOCSÁNYOS Pálma