Szinte egyik napról a másikra a feje tetejére állt az életünk, az időseket, külföldről hazaérkező hazánkfiait teljes bezártságra kötelezték, a fiatalabbaknak pedig korlátozták a kijárást. Egy neves orvosi folyóirat, a The Lanclet nemrégiben publikált egy tanulmányt arról, hogy a karanténnak jelentős pszichológiai hatásai lehetnek az idegességtől kezdve az alvászavarokon át a poszttraumás stresszig. A folyóirat szerint a legfőbb stresszfaktorok a karantén alatt a megfertőződéstől való félelem, a frusztráció, az unalom, az információhiány, a pénzügyi veszteségek, a megszokott ellátás hiánya és a betegség stigmája. Ilyen válsághelyezetekben nagy szükség van a pszichológusok segítségére, hogy minél kisebb következményekkel járjon az izoláció a pszichénkre.

Boris Telečki pszichológus a koronavírus-járvány ideje alatt is folytatja a munkáját, amelyet a Szabadkai Városi Szociális Központ Családtámogató és Tanácsadó Központjában végzett, csak most otthonról. A napi munkája mellett, valamint két kisgyermek édesapjaként még plusz munkában vállalt térítésmentes pszichológiai tanácsadást, hiszen az utóbbi időben igencsak megnövekedett az igény a tanácsadók munkájára. A szabadkai Spectrum Személyiségfejlesztő Központ munkatársai önkéntes online lelki támogatást nyújtanak azoknak, akik karanténban vannak, és úgy érzik, szükségük van segítségre.

Válságkezelés járvány idején

– Ez a válságkezelő beavatkozás nem egy hosszú folyamat, egy-két alkalmas tanácsadás, és csak ezekre a kihívásokra, szorongásokra vagy állapotokra koncentrál, amelyek az izolációból kifolyólag jelentkezhetnek az embereknél. Ezek a válságbeavatkozások rövid pszichológiai támogatások. Elsősorban a félelem, szorongás, nyugtalanság, magány kezelésére szorítkozunk – ami abból a helyzetből adódik, amelyben mindannyian vagyunk. Azok, akik eddig is magányosak voltak, és ebből kifolyólag mindenféle kihívásokkal, pszichikai nehézségekkel küzdöttek, azoknak most még nehezebb ebben a helyzetben. Társas lények vagyunk, és ha megosztjuk a gondjainkat, bajainkat, akkor könnyebben kezeljük a kihívásokat. Most viszont, hogy ez a lehetőségünk is leszűkült – ez mindenképpen kihat az emberekre.  Most erre a szorongó, ideges állapotra koncentrálunk, és nyújtunk pszichológiai támogatást, megnyugtatást azoknak, akik jelentkeznek.

A Spektrum Személyiségfejlesztő Központ munkatársai konkrét tanácsokkal látják el a krízisben lévő polgárokat, mit tegyenek, hogyan viselkedjenek, hogy a szorongástól, a félelemtől megszabaduljanak, és megnyugodjanak.

– Most nincs arra idő, hogy a terápia alatt lekövessük valakinek az egész lélektani fejlődését, hanem konkrét dolgokra fordítjuk a hangsúlyt, hogy rövid távon, a mindennapok kihívásaiban segítséget nyújtsunk az embereknek, megnyugtassuk őket.

Állítsunk fel napi rutint!

A pszichológusok útmutatók alapján végzik a munkájukat, amelyeket kifejezetten erre a válságkezelésre dolgoztak ki.

– Ha úgy próbáljuk megközelíteni ezt a helyzetet, hogy mi most egy hasznos feladatot teljesítünk azzal, hogy otthon maradunk, ezzel segítünk, hogy maga a fertőzés ne terjedjen tovább – ha így próbáljuk felfogni ezt a szituációt, akkor az talán segít és megnyugtat minket. Nagyon fontos, hogy ha már ennyi információval bombáznak bennünket, és ha ennyire átláthatatlan vagy bizonytalan a helyzet, akkor legalább a mindennapjainkat tegyük átláthatóbbá és kiszámíthatóbbá. Legyen egy napi rutinunk, egy struktúránk, ami nagyon fontos, mert ez jelenti ilyenkor nekünk a legnagyobb biztonságot. Ha minden kaotikus, kiszámíthatatlan, nemcsak az, amire nem tudunk hatni, hanem a mindennapjaink is, akkor az még nagyobb bizonytalanságot, stresszt teremt.

A pszichológus szerint mindenkinek egyénileg kell felállítania a saját napi rutinját, de az mindenképpen fontos, hogy a napunk be legyen osztva. Akár minden reggel készíthetünk egy listát arról, hogy mi az aznapi célunk, ezzel a produktivitás és a normalitás érzetét keltve. A pszichológus szerint nemcsak a napunk betáblázása fontos, de az is, hogy ne pizsamában legyünk egész nap otthon.

– Tervezzük meg a napjainkat. Szabjuk meg, hogy mindig egy meghatározott időben keljünk fel, ahogyan a lefekvés is meghatározott időben történjen meg. Tervezzük meg, hogy a felkelés után mi következik, mikor reggelizünk, mikor tornázunk, mikor nézünk televíziót. Próbáljunk meg mindig egy időben ebédelni, és utána is tervezzük meg a napunkat egészen lefekvésig. Mindenki tudja, hogy milyenek a kapacitásai, milyen aktivitásokat végez. Azt is számba vehetjük, hogy milyen aktivitásokra nem jut időnk, azokat is célszerű beiktatni ebbe a napi tervbe. Az az általános tanács, hogy próbáljuk meg a saját magunk által felépített tervet minél inkább betartani, mert ez az, ami megadja a biztonságot.

Kapcsolattartással az elszigeteltség ellen

Egy kutatás, ami a 2003-as SARS-kitörést vizsgálta, arra a következtetésre jutott, hogy a karanténba zárt embereknél 10 és 29 százalék között lehetett a poszttraumás stresszben szenvedők aránya. Az elszigeteltség embert próbáló mindannyiunk számára, de talán azoknak a legnehezebb, akik egyedül élnek. A pszichológus szerint elengedhetetlenül fontos a rendszeres kapcsolattartás.

– Mivel társas lények vagyunk, az elszigeteltség esik legnehezebben mindannyiunknak. Éppen ezért azt tanácsoljuk, hogy tartsuk fenn a kapcsolatainkat, ne hanyagoljuk azokat el. Ezt megtehetjük, telefonon keresztük vagy az új technológiák segítségével már látni is tudjuk szeretteinket, barátainkat, nem csak hallani. A legjobb, ha a kapcsolattartás időpontját is beiktatjuk az előzőleg említett napi tervbe. Szabjuk meg, hogy kivel mikor, melyik napszakban fogunk kommunikálni. Ez legyen a napunk kötelező része, mert ha tartjuk a kapcsolatot, akkor az ember úgy érzi, hogy nincs egyedül. Emellett próbáljuk meg lecsökkenteni a hozzánk beérkező információáradatot a minimálisra. Naponta elég egyszer híreket nézni, nem kell, hogy egész nap hírműsorok menjenek a televízión, részletekbe pedig ne merüljünk bele, inkább próbáljunk arra fókuszálni, hogy mi a fontos a számunkra, a jelenre, a mindennapjainkra.

Hogyan viselkedjünk a rendellenes szituációban?

Nemcsak az idősebb generációt viseli meg ez az új szituáció, a fiatalabbak is nehezen viselik a bezártságot, mindenféle félelmekkel szembesülnek. Egyrészt féltik saját magukat, nehogy megbetegedjenek, de a családtagjaikért is aggódnak. Van, aki hetente többszáz kilométert tett meg a munkájából kifolyólag, most viszont a boltig sem mer elmenni.
– Ez mindannyiunk számára egy magasan stresszes helyzet, gyökeresen megváltoztatta az eddigi szokásainkat, az eddigi életstílusunkat, úgy a gyerekekét, a tinédzserekét, a felnőttekét, a nyugdíjasokét pedig főleg. Egy ilyen magasan stresszes helyzetben nagyon fontos, hogy elsősorban megengedjük magunknak ezeket az érzéseket, amelyek most megjelennek. Azt kell mondanunk magunknak: igen, ez a helyzet abnormális, amelyben teljesen helyénvaló dolog, hogy erre a megváltozott helyzetre szorongással, dühhel, szomorúsággal reagálunk. Sokféle érzés előjöhet ilyen válságos helyzetben, de a lényeg, hogy ezeket az érzelmeket megengedjük magunknak és elfogadjuk. Nem kell harcolni ez ellen, mert később visszaüthet. Próbáljuk meg ezt megengedni magunknak. Rendellenes helyzetben az a normális, hogy mi is rosszul érezzük magunkat. Miután megengedtük ezeket a ráébredéseket, fontos visszatérni a hétköznapi feladatainkhoz. Még egyszer hangsúlyozom, ilyen helyzetekben nagyon fontos a rutin, ezzel eltereljük a figyelmünket. Az is segíthet, ha felidézzük magunkban, mi az, amivel foglalkozni szeretnénk. Mire nem jutott időnk eddig a „normális helyzetben”? Sokszor panaszkodunk arra, hogy nincs időnk olvasni. Hát, most iktassuk be a napi rutinunkba az olvasást. Filmezhetünk, rajzolhatunk, bármivel leköthetjük a figyelmünket. Új dolgokat is kipróbálhatunk, most lenne erre lehetőség.

Ne hagyjuk, hogy manipuláljanak velünk!

Sokan félnek a betegségtől, a haláltól. Vannak, akik annyira aggódnak, hogy aludni sem tudnak. A pszichológus azt ajánlja, hogy megfelelő helyekről informálódjunk, ne engedjük meg, hogy manipuláljanak velünk.

– Az előbb azt javasoltam, hogy ne vigyük túlzásba az informálódást. Ilyenkor viszont segíthet rajtunk az információ, de csak akkor, ha objektív, igazságon alapszik. Tehát le kell csökkenteni a híreket, de informálódni kell a megbízható forrásokból. Ilyenkor az a legfontosabb, hogy utánaolvassunk a betegségnek. Ne csak a negatívumokra koncentráljunk, hanem arra is, hogy rengetegen felépültek a fertőzésből, és nemcsak fiatalok, de idősek is. Sajnos azt kell látnunk, hogy a járványt egyesek manipulációra is használják, hiszen a félelemmel nagyon jól lehet manipulálni. Ezt is figyelembe kell venniük az embereknek. Figyeljünk oda, hogy ne kerüljünk bele ezekbe a manipulációs körökbe, mert attól csak nyugtalanabbak leszünk.

Ahol eddig sem funkcionált a család…

A világ harmada kijárási tilalom alatt áll – ez az összezártság pedig a családon belüli erőszak felerősödéséhez vezetett. A jelenlegi helyzetben olyan családokban is problémák akadnak, ahol korábban minden rendben ment. Egy volt kínai rendőrtiszt szerint háromszorosára emelkedett a rendőrségen bejelentett esetek száma, ezért pedig egyértelműen a koronavírus-járvány okolható.

– Ha a házasságban a kommunikáció a járvány előtt sem működött, akkor nagy annak a valószínűsége, hogy ez most még nagyobb problémát okozhat. Ez egy áldatlan állapot mindenképp, és bármit is mondani erről hálátlan dolog… Meg kell próbálni az adott körülményekhez mérten váltani a teret, énidőt teremteni, kompenzálni, de azt konstruktív módon. Mindenképpen szükséges egy nyitott és higgadt kommunikációt gyakorolni, ami viszont, ha eddig sem működött, akkor most is nehezen fog menni, de mindenképpen próbálkozni kell.

Mi vár ránk a járvány után?

Míg az idősek az életüket féltik, addig a fiatalabb, munkaképes populáció a munkahelyéért retteg, sokan tartanak attól, hogy a járvány lecsengése után gazdasági válság következhet be. Vannak, akik máris elveszítették a munkahelyüket, vagy éppen most megy tönkre a vállalkozásuk.

– Arra kell koncentrálni, amire tudunk hatni, amire nem tudunk hatni, azzal pedig minél kevesebbet kell foglalkozni. Növelni kell a saját kapacitásunkat, erősségeinket. Ha valóban fellép valamiféle válság, akkor abban a pillanatban, ha ezekre koncentrálunk, tudunk majd alkalmazkodni, bár attól tartok, hogy ennek a válságnak a terhét is azok viszik el, akik a 2008-as gazdasági válságét – a leggyengébbeknek, a legszegényebbeknek kellett összébb húzniuk a nadrágszíjat.

VÍGI ZSOLDOS Zsaklina