Úgy folyt át rajtunk a népszavazás, hogy szinte észre sem vettük. Pedig van annak már másfél hónapja, hogy a szerbiai képviselőház elnöke kiírta a referendumot, mégis, a polgárok zömét a meglepetés erejével érte, amikor megkapta a szavazási értesítőt.

A kormány, a pártok és a civilek számára másfél hónap állt rendelkezésre, hogy kampányoljanak a népszavazási kérdés ügyében. Az utóbbi egy-két hétben egyikük-másikuk ezt meg is tette. Volt, aki az igen, mások a nem szócska bekarikázására buzdítottak. Ahogyan az már lenni szokott.

Mindennek azonban semmi jelentősége nem volt. A szerbiai parlament ugyanis tavaly novemberben módosította a népszavazásra vonatkozó jogszabályokat, és eltörölte a referendum érvényességére vonatkozó részvételi küszöböt. Ez pedig azt jelenti, hogy ha tizennyolc ember szavaz, és abból tíz az igent karikázza be, akkor a népszavazási kérdés eldőlt.

Ez már előre elveszi az ember kedvét attól, hogy komolyabb erőfeszítéseket tegyen a kampányolásra. És ha ehhez még hozzávesszük, hogy áprilisban így is, úgy is az urnák elé kell csábítani a polgárokat, nem is meglepő, hogy néhány, a látszat kedvéért megfogalmazott közleményen kívül a pártok nem sokat tettek a referendum népszerűsítése érdekében.

Ráadásul a népszavazási kérdés is egy meglehetősen „róka fogta csuka, csuka fogta róka”-helyzetet idézett elő: a hatályos alkotmány szerint a parlamentnek kell jóváhagynia a bírók és ügyészek kinevezését. Ez pedig nem felel meg az uniós normáknak, ugyanis az EU-ban az az álláspont az uralkodó, hogy ha a parlament nevezi ki a bírókat és az ügyészeket, akkor az igazságszolgáltatási rendszer nem nevezhető függetlennek. Így aztán Szerbia uniós csatlakozása érdekében is szükségessé vált módosítani ezt a szabályozást – de nem úgy, ahogyan azt a szerb kormány tervezte.

„Az alkotmánymódosítás az Európai Unió által elvárt jogállamisági normák minimális formai, tartalmi elemeit emeli be a szerb alkotmányba, ami semmilyen formában sem fogja garantálni a bírói, ügyészi munka nagyobb függetlenségét és a hatalmi ágak megfelelő szétválasztását. A kormány részéről nem volt elégséges tájékoztatás, a polgárok nem tudják, miről szólnak a módosítások, milyen következményekkel járnak majd a jövőben” – írta még a voksolás előtt egy közleményében a Magyar Mozgalom, amelynek uniópártisága nehezen kérdőjelezhető meg.

És ez is volt a gond ezzel az egésszel. Sem a polgárok figyelmét nem keltette fel igazán, hogy sürgősen módosítani kéne a bírói és ügyészi kinevezések módját, sem arra nem láttak elegendő garanciát, hogy ezeket a kinevezéseket a jövőben valóban független testületek fogják végezni. Így aztán nem meglepő, hogy elképesztően alacsony részvétel mellett zajlott vasárnap a voksolás. A Köztársasági Választási Bizottság hétfőn közzétett hivatalos adatai szerint a népszavazáson 1 960 010 szavazat érkezett be, ami azt jelenti, hogy a választójoggal bíró polgárok 30,65 százaléka voksolt. A polgárok 59,71 százaléka támogatta az alkotmánymódosítást, 39,26 százaléka pedig ellenezte azt, miközben mintegy egyszázaléknyi szavazócédula érvénytelen volt.

Mindez azt jelenti, hogy a nép megszavazta az alkotmánymódosítást, az unió elégedett lesz, a gyakorlatban pedig semmi sem változik, továbbra is a hatalom szívének kedves emberek kapják meg a kinevezéseket a legfontosabb bírósági posztokra.

Persze felvetődik a kérdés, hogy miért közölte az állam minden lében kanál elnöke, Aleksandar Vučić már vasárnap este az eredményeket, de ez nyilvánvalóan azzal magyarázható, hogy egyszerűen nincs olyan esemény, jelenség, történés Szerbiában, ahonnan ő képes távol tartani magát – még akkor sem, ha ezt az elemi jóízlés is megkövetelné. És felvetődik egy másik, ennél lényegesebb kérdés is. Nevezetesen, hogy a tény, miszerint a nagyvárosokban a nemek voltak többségben, jelent-e némi biztatást azoknak az ellenzéki pártoknak, amelyek éppen a nemmel való szavazásra buzdítottak. Magyarán: a nem szavazatok száma átváltható-e választási eredményre áprilisban?

A szerb miniszterelnök szerint a tény, hogy a népszavazáson voksolók mintegy hatvan százaléka a kormány szívének kedves választ adott, a kormány győzelmét jelenti. „Győzött a kétharmados többség, amely a parlamentben is sikerre vitte ezt a kérdést. Amikor azt mondom, hogy győztünk, arra is gondolok, hogy a kormány győzött” – mondta Ana Brnabić.

Az ellenzéki térfél két oldalán álló pártok, a Dveri és a Ne davimo Beograd viszont azt emelik ki, hogy majdnem egymillió polgár mondott nemet a kormánynak is, és Vučićnak is. Mindkét formáció hangsúlyozza, hogy a nagyvárosokban már nagyon rosszul áll a Szerb Haladó Párt szénája. Igaz, a Dveri „Brüsszel feletti győzelemnek” titulálja az eredményt, míg a Ne davimo Beograd inkább a népszavazáson tapasztalt csalásokat emeli ki, mintegy bizonyítékául annak, hogy a hatalmon lévők minden eszközt bevetettek az eredmény érdekében – de lényegében mindenki arra futtatja ki az értékelését, hogy mindez azt bizonyítja: van itt kormányváltó potenciál.

Pedig így, ebben a formában ez nem teljesen igaz, az eredmény nem vetíthető ki egy az egyben egy választási helyzetre. Többek között azért sem, mert parlamenti választásokon „az ellenzék” nem is létezik, ellenzékek léteznek, amelyek a legrosszabb esetben egymást semlegesítik, miközben a haladók vígan megtartják a hatalmat.

Az ellenzéki pártoknak a népszavazásból két következtetést kellene levonniuk: egyfelől azt, hogy valamilyen minimális együttműködésre kényszerülnek, ha valóban kormányt akarnak váltani, másfelől pedig azt, hogy roppant sürgősen meg kell oldaniuk a szavazóhelyek és a szavazatszámlálás felügyeletét. Különben a szemüket is kilopja a hatalom.

Ja, és a VMSZ-nek is illene elgondolkodnia meg következtetéseket levonnia. Ugyanis a tény, hogy a magyarlakta vidékeken, ahol, ugyebár, állítólag megkérdőjelezhetetlen a többsége, a népszavazási részvételi arány húsz-huszonöt százalékos volt. Márpedig, másoktól eltérően, a VMSZ, szegény, tényleg kampányolt, a részvétel mellett is, és az igenek mellett is. És ezzel együtt húzta be az országos átlagnál is alacsonyabb részvételi arányt. És akkor még a szavazatok megoszlásáról nem is beszéltünk…

KOCSÁNYOS Pálma