Fegyverropogásra ébredtek szombaton a szabadkai Makkhetes lakói: a közeli erdőből hallatszottak a lövések, rövidesen befutott a rendőrség is, az újságírók is megjelentek, aztán egyenesen a szerb belügyminiszter, Aleksandar Vulin is landolt a kis helikopterével, majd egy idő után el is röppent anélkül, hogy egy szó magyarázatot adott volna arra, mi is történik.

„Migránscsoportok fegyveres összetűzéséről” cikkezett a média, a rendőrség pedig a nap végén kiadott egy igazán semmitmondó közleményt. Érdemes teljes egészében idézni: „A belügyminisztérium tagjai intenzív munkát folytatnak, hogy megállapítsák, mi történt, és azonosítsák annak a két migránscsoportnak minden tagját, akik kora reggel részt vettek az összetűzésben, amely a magyar határ közelében, Szabadka mellett zajlott le az erdős övezetben. A szabadkai rendőrség több migránst állított elő, akiket kihallgattak, hogy megállapítást nyerjen az incidens minden részlete. A két migránscsoport közötti összetűzésben több személy megsérült, egy halálos áldozata volt a lövöldözésnek, azonban a szerbiai állampolgárok közül senki sem sérült meg, állampolgáraink nem voltak közvetlen veszélyben.”

S mivel az illetékesek, a hatóságok, a rendőrség, a polgármester és a belügyminiszter bőszen nem mondott semmi használhatót, ezért aztán azok kezdtek el beszélni, akiknek vélhetően semmilyen vagy nagyon kevés információjuk van arról, hogy mi is történt valójában. Így aztán hallhattunk „az erdőben heverő tucatnyi holttestről”, arról, hogy afgánok és szírek, afgánok és marokkóiak, afgánok és pakisztániak, afgánok és afgánok fegyveres leszámolásáról van szó, hogy lőttek a magyar határőrökre is, hogy a helyiek rettegnek vagy nem félnek, hogy a kiserdőben tartózkodó menekültek/migránsok/bevándorlók bántalmaztak vagy nem bántalmaztak helyieket… És napok teltek el anélkül, hogy bárki azon a nevetséges rendőrségi közleményen kívül bármi hivatalosat mondott volna.

Pedig az eset nagyon sok kérdést vet fel. Elsősorban azt, hogy mégis, hogyan történhet meg, hogy külföldi állampolgárok automata fegyverekkel, kalasnyikovokkal kószálhatnak az országban. Mégis, mit csinál a mi adónkból fenntartott rendőrség, csendőrség és hasonlók? Egy kalasnyikov elég feltűnő, nem lehet csak úgy, a farzsebbe dugni, meg aztán nem is olyan olcsó játékszer, nem is lehet belefutni minden boltban… És igen, errefelé soha nem volt nagy ügy fegyvert szerezni, de azért mégsem kalasnyikovokat…

A szabadkai lövöldözés kapcsán a BIRN újságírója, Saša Dragojlo több médiumnak is nyilatkozott, és egészen érdekes dolgokat mondott. Először is, hogy nem a szombati volt az első leszámolás Szabadka környékén, hanem már a múlt hét közepén is zajlott egy összetűzés. Elmondta, hogy nem menekültek/migránsok egymás közti leszámolásáról van szó, hanem embercsempész bandák területért vívott háborújáról. Azt is mondta, hogy a szombati lövöldözésben több szerb rendőr is megsebesült. Ezt a hatóságok azóta sem cáfolták.

S hogy a számtalan megszólaló közül miért éppen Dragojlót idézzük? Hát azért, mert ő már hetekkel, hónapokkal ezelőtt közzétett több, nagyon alaposan körbejárt és alátámasztott cikket arról, hogy Szerbiában a rendőrség tudtával, sokszor közreműködésével zajlik a menekültek/migránsok csempészése, s bizonyos jelek arra utalnak, hogy „a buliban” vastagon benne van Aleksandar Vulin belügyminiszter is.

Egy bő hónappal ezelőtti oknyomozó cikkében arról írt, hogyan is zajlik az embercsempészet, melyik belgrádi kávézóban kell fizetni, hogyan jutnak el a Nyugatra vágyó szerencsétlenek Zomborba, hol várakoznak, amíg nem kapnak értesítést, hogy indulhatnak a határra, mennyi pénzt kérnek a rendőrök egy-egy ember átcsempészéséért a Kelebia közelében lévő, föld alatti alagúton (hatszáz euró, ha valakit érdekel – de ez csak a rendőrnek járó pénz), s hogy mindebben hogyan vannak jelen a biztonsági szolgálatok.

Egy másik, június 22-én publikált cikkében ezt a történetet továbbfejtve írt arról, hogy egy zombori származású szír–szerb állampolgár hogyan hozott létre embercsempész-hálózatot, amely ellenőrzés alatt tartja a legjobb „határátkelőhelyeket”, amelyeket „bérbe ad” a kisebb bandáknak. A hálózat alapítója Alen Basil Dajub, aki 2015-ben még a szerb–szír baráti klub elnökeként csomagokat osztott a menekülteknek, meg tolmácsként segített a szerbiai Menekültügyi és Migránsügyi Főbiztosságnak, utóbb a rendőrségnek is, majd rájött, hogy nyelvtudását és kapcsolatait másként is kamatoztathatná. Az újságíró forrásai szerint azóta már nem Basil dolgozik a rendőrségnek, hanem a rendőrség neki: Basil ugyanis a szerb rendőröket veszi igénybe, ha fel kell számolni egy konkurens csempészbandát. És ő „tartja” a szerb–magyar, illetve a szerb–horvát „határátkelőket”, minden más csempészbanda neki fizet, ha embereket akar átvinni ezeken a pontokon az Európai Unió területére. A BIRN forrásai szerint egy Dejan nevű rendőrőrnagy a fő védelmezője, aki amúgy a bűnügyi rendőrséghez tartozó, bűnügyi-hírszerzői szolgálatnál dolgozik. Vannak, akik szerint ettől az őrnagytól még Basil is tart. „Ha olyan embercsempészek jönnek valamelyik átkelőponthoz, akik nem fizettek Alennek, akkor ő rájuk küldi a rendőrséget” – mondta az egyik szír embercsempész egy felvételen, amelyhez a BIRN hozzájutott. Az egyszeri „bérleti díj” húszezer euró, ezenfelül még havi ötezer euró „átalányt” is kell fizetniük az érdekelt embercsempészeknek ahhoz, hogy egyáltalán „használhassák” azokat a pontokat a zöldhatáron, ahol van esély átcsempészni az embereket. Aki nem fizet, azt a rendőrség előállítja. Ha nagyon „szemtelen”, még azt is elintézik, hogy a hatóságok fegyvert találjanak nála.

Basil csapata igencsak jól felfegyverzett és nagyon brutális azokkal a menekültekkel szemben is, akik nem veszik igénybe a „szolgálataikat”: utánuk erednek, brutálisan bántalmazzák őket.

Basil szívesen és gyakran hivatkozik arra is, hogy személyes kapcsolatban áll Vulin belügyminiszterrel. És az oknyomozás arra utal, hogy ennek a dicsekvésnek van alapja.

Mindezek után csodálkozik bárki is azon, hogy Vulin egy szó nélkül hagyta el a makkhetesi csatateret?

Mindezek után bárki is egy szemernyit is hisz abban, hogy majd „az állam” megoldja a határ menti településeken élők gondjait az embercsempészekkel?

Mindezek után bárkinek lehet illúziója afelől, hogy mennyit ér, ha Pásztor István dörgedelmes hangú intelmet intéz a rendőrséghez, hogy „most azonnal” számolja fel a gondokat?

Amíg a menekültügyi és bevándorlási szabályozás ilyen kaotikus marad, addig elképesztő bevételi forrás marad. És csak remélhetjük, hogy a szombati csempészleszámolás legalább arra készteti a dologban vastagon érintetteket rendőrségen és politikán belül, hogy kissé észbe kapjanak. Mielőtt még több vér folyik.

KOCSÁNYOS Pálma