Virágcsokor helyett Facebook-bejegyzés…

A nemzetközi nőnap azt a küzdelmet eleveníti fel, amelyet a nők évszázadokon át vívtak azért, hogy a társadalomban egyenlő jogokkal és lehetőségekkel élhessenek. Ezek a jogok javarészt érvényben is vannak, viszont mint nők továbbra sem egyenlőek a férfiakkal. Igaz ugyan, hogy dolgozhatnak például, viszont a bérezésük alacsonyabb, és vannak olyan munkakörök is, ahol előbb alkalmaznak férfit, mint nőt. De az 1800-as évekhez képest sokat javult a nők helyzete a társadalomban.

Az ünnep időközben sok helyen elvesztette politikai tartalmát és jelentőségét, ehelyett virágokkal, apróságokkal kedveskednek március nyolcadikán a nőknek. A nőnap jelentőségéről kérdeztem alanyaim.

A negyvennyolc éves Kovács Gabriella zentai lakos, a Zentai Egészségházban takarítónő.

„A női egyenjogúságért harcoltak a női társaink, amiről nem szabad megfeledkezünk, és bizony meg kell ünnepelni” – vallja Gabriella.

„A rohanó világ miatt ma már egyre inkább megfeledkeznek a férfiak róla. Régebben a férfiak elmentek a hölgy rokonaikhoz, ismerőseikhez egy szál szegfűvel, és felköszöntötték őket. Ma már inkább jellemzőbb, hogy a Facebookon osztanak meg egy képet egy csokor virágról vagy egy idézetet. Ezzel pedig elveszik a varázsa.”

Régen a cégek is megajándékozták a női dolgozókat, de mára már ez nem jellemző.

„A számomra fontos személyektől mindig kapok egy szál virágot ezen a napon, ami kellemes érzéssel tölt el. A legkedvesebb ajándék, amelyet az első munkahelyemen kaptam, egy nagyon szép takaró volt. A mai nap is megvan, és nagyon a szívemhez nőtt. A férjem munkahelyén még ma is tartják ezt szép szokást. Minden évben összeadnak egy bizonyos összeget, és virággal, valamint egy kis édességgel, üdítővel lepik meg a női munkatársakat. Azonban nemcsak ezen a napon kell velünk éreztetni, hogy nők vagyunk. Az év többi napján is jólesik egy jó szó, dicséret vagy néha-néha egy pár szál virág.”

A negyvenöt éves Gál Andrea Magyarkanizsán él családjával, és mint egészségügyi nővér dolgozik a Kanizsai Gyógyfürdőben.

„A március 8. számomra dupla ünnep, mivel ekkor ünneplem a szülinapom is. Sokszor talán csak az kerül előtérbe. Kislány koromban mindig nagy izgalommal készültünk testvéremmel, hogy valami saját készítésű ajándékkal kedveskedjünk anyunak és a mamáknak. Titokban elbújva és kíváncsian vártuk, mikor adhatjuk oda nekik, ami sokszor könnyekbe torkollott. Édesanyám ezen a napon szinte reggeltől estig dolgozott kereskedőként. Ekkor bővelkedtek a munkában, de arra mindig ügyelt, hogy az óvodai vagy iskolai műsoron részt tudjon venni, ami hát egy gyerek számára nagy öröm. Mióta anya vagyok, nekem is másmilyenné vált ez a nap, talán egy kicsit meghittebb lett. Dorka lányom mindig meglep valamivel, és a húgom lányai is külön figyelmet fordítanak erre a napra. Apukám és a férjem sem felejti el a nőnapot. Régebben talán nagyobb hangsúlyt fektettek erre az ünnepre, hogy megköszönjék valamilyen módon a nőknek a munkájukat, mind otthon, mind a munkahelyen, legyen az egy szál virág vagy desszert, vagy épp csak egy jó szó” – Andrea szerint többre nincs is szükség.

Andrea anyukájának hatalmas öröm ez a nap, mivel ő a legszebb ajándékot kaphatta meg ezen az ünnepen, ezért ezt a napot szereti a legjobban.

„Személy szerint nekem az első nőnapi ünnepség, amelyet az óvodában megéltem mint anya, feledhetetlen. Mondanom sem kell, hogy könnyekig hatódtam. Hálás vagyok ezért az élményért, mert sajnos ilyen műsorok már nem igazán vannak manapság. A mai napig őrzök minden egyes ajándékot, és remélem, majd büszkén mutogathatom az unokáimnak. Egy nő nem ettől a naptól kell hogy nőnek érezze magát. Ha őszinték vagyunk, mindenkinek jólesik egy-két jó szó az év többi napján is. Ha valakit szeretnek, becsülnek, azt egész évben teszik.”

Andrea munkahelyén megünneplik a nőnapot. „Valamikor a cégek, gyárak megajándékozták hölgy munkásaikat virággal, ebéddel vagy más aprósággal. Vannak olyanok, amelyek a mai napig ezt megteszik, de sok helyen már nem igazán szokás. Nálunk a gyógyfürdőben ezen a napon mindenki ajándékutalványt kap a munkaszervezettől, és pogácsát sütnek, üdítővel kedveskednek nekünk.”

A huszonkilenc éves Nagypál Sára Adán él, és a családi vállalkozásukban dolgozik adminisztrációs munkakörben. Szerinte a nemzetközi nőnap létrehozói az egyszerű, de mégis történelmet alakító nők napja.

„Ezen a napon megemlékezem azokról a nőkről, akik megküzdöttek azért, hogy mi most élvezhessük a jogainkat, szabadabban élhessünk. Másrészt ilyenkor eszembe jutnak a hétköznapi hőseink, az édesanyák, nagymamák és minden nő, aki teljesíti a kötelezettségeit a családja és gyermekei felé. A sok gyönyörű bokrétáról sem feledkezem meg, amellyel férfi társaink halmoznak el bennünket hálájuk és tiszteletük jeléül ezen a csodás napon.”

Az évtizedek alatt sajnos marketingfogást csináltak a március nyolcból. Sárával ellentétben a legtöbb ember nem is foglalkozik a történelmi múlttal.

„Ezen a napon mindig úgy ébredek, hogy gyújtok egy gyertyát hőseinkért, és hálát adok a sorsnak, hogy ma mi, nők akadályok nélkül szárnyat bonthatunk, és határ a csillagos ég.”

A nő a szeretet, az erő, az összetartás szimbóluma.

„Egy nő attól nő, akár szingli, akár feleség vagy anya, hogy ő maga annak érzi magát. Mindig add magának egy szusszanásnyi énidőt, amikor igazán az lehet, aki valójában. Mindenképp kell az odafigyelés,a hála, a nőiesség ünneplése a mindennapokban a férfiak által.”

Az elődök szokásairól Sára a következőket mesélte:

„Régen már kora reggel sültek a finomabbnál finomabb sütemények, kelt kalácsok, amelyekkel az ifjú férfiakat és az édesapákat, nagyapákat várták, megvendégelték, akik szebbnél szebb virágokkal érkeztek. Ami még megragadta a figyelmemet a mesékből, hogy az asszonyok, lányok sokkal jobban örültek a férfiak saját kezűleg készített csokrának vagy akár csak a nagyapánk hátsó kertjéből leszakított illatos rózsáknak.”

Minden cégnek figyelni kellene a sok szorgos nőre, aki minden reggel munkába áll, és legalább ezen a napon ünnepeljék meg őket.

„Mivel iparoscsaládban nőttem fel, minden évben, amióta az eszem tudom, megajándékoztak minket a férfi alkalmazottak egy kis virággal, bonbonnal, és ez a mai napig így van. A másik nagymamám egy hatalmas gyárban dolgozott, ahol úgyszintén minden évben a gyár és a férfi alkalmazottak is külön-külön megajándékozták őket nőnap alkalmából, háláképp a szorgos munkájukért és odafigyelésükért.”

NAGY Valentina