Nem csak üres frázis, hogy sosem késő változtatni

A pályaváltás sosem egyszerű döntés. Van, hogy az ember még keresi önmagát, ezért több szakmát is kitanul, van, hogy a sors a B terv irányába terel bennünket, vagy az ismeretlen felfedezése által találunk önmagunkra. Riportalanyaink abban mind egyetértettek, hogy igenis fontos, hogy szeressük a munkánkat, keressük a kihívásokat, és ismerjük meg önmagunkat.

 Berkó Szőke Viktória: Élvezni kell a tanulást és a munkát is

A huszonkilenc éves Berkó Szőke Viktória Ada községben él férjével. Középiskolai végzettsége szerint gyógyszerésztechnikus, a zentai középiskola után tanulmányait a Szegedi Tudományegyetem Gazdaságtudományi Karán, felsőoktatási szakképzésen, marketingkommunikációs szakon folytatta, valamint okleveles kisállat- és kutyakozmetikus képesítéssel is rendelkezik. Jelenleg titkár a moholi helyi közösségben.

„Az én pályaválasztásom nem volt zökkenőmentes és tipikus, de a személyiségemből kiindulva nem is tudtam volna másképp elképzelni. Moholon nőttem fel, itt jártam a létező összes délutáni foglalkozásra. Minden érdekelt, és nem tudtam, mi érdekel a leginkább. Szép eredményekkel zártam az alapfokú zeneiskolai képzésemet, a tanárnőmnek az lebegett a szeme előtt, hogy remek fuvolistát farag belőlem, és mindent elkövetett, hogy felkészítsen az újvidéki zenei középiskolára. Néhány tanárom arról próbált meggyőzni, hogy a gimnázium lenne számomra a legjobb választás. Végül az egészségügyi középiskolát választottam. Hogyan is várható el egy 14 éves gyerektől, hogy az egész életére hatással lévő jó döntést hozzon? Egészségügyi nővér szerettem volna lenni, de az iratkozásom évében nem indult ilyen szak. A gyógyszerésztechnikus szakma mellett tettem le a voksom, amit utólag egy másodpercig sem bánok, egy remek szakmát tanultam meg.”

A középiskola után Viktória felvételt nyert az Újvidéki Tudományegyetem Természettudományi Karának ökológiai képzésére. „Úgy éreztem, az egyetem lesz az én utam – nagyobbat nem is tévedhettem volna. Két év után otthagytam az újvidéki életet. Mielőtt hátat fordítottam volna az egyetemnek, már megfogalmazódott bennem a gondolat, hogy kutyakozmetikával szeretnék foglalkozni. 2014 októberében el is kezdtem Szegeden a kutyakozmetikusi képzést, és ezzel párhuzamosan elvégeztem a féléves gyógyszerésztechnikusi szakmai gyakorlatomat is. A kutyakozmetikusi diploma megszerzése után boldogan vetettem bele magam a munkába, bár 2015-ben még sokan megmosolyogták a vállalkozásomat, de egyre többen értékelték, hogy nem kell már 50-60 km-t utazniuk azért, hogy kedvencük professzionális kozmetikai ellátásban részesüljön, amelyet most már Ada község területén is igénybe vehetnek. Szép lassan kiépült az ügyfélköröm.”

A kutyakozmetika mellett Viktóriát elkezdte érdekelni a marketing is, ezért 24 évesen visszaült az iskolapadba. „Hátam mögött egy egyetemi kudarccal, egy épülő klienskörrel, egy bejáródó vállalkozással őrültségnek tűnt, mégis jelentkeztem az egyetemi képzésre. Magyarországon az egyetemekre való jelentkezés február közepén lezajlik, a felvételi eredményére egészen július végéig várni kell: ekkor derült ki, hogy felvételt nyertem Szegeden a gazdaságtudományi karra. Boldog voltam, és izgatott. Nagyon sokat jelentett számomra a közel három év munkatapasztalat, mert jobban megismertem magam – idővel rájöttem, hogy ez a helyes és jó döntés kulcsa pályaválasztáskor.”

A kiváló eredmények és a diploma megszerzése után Szegedről az út Újvidékre vezetett, majd vissza a csendesebb Ada községbe. „A suli után éreztem, hogy nem akarok Magyarországon maradni, vissza akartam jönni Vajdaságba. A párommal meghoztuk a döntést, és a diplomám megszerzése után Újvidéknek vettük az irányt. Igazán nagy kihívásnak éltem meg Magyarországon szerzett diplomával Újvidéken keresni munkát a szakmámban, úgy, hogy a szerb nyelv nagyon döcögősen ment. Három hónap munkakeresés után fél évig egy nemzetközi vállalkozásnál dolgoztam, de azt éreztem, hogy a cég vízióival nem tudok azonosulni. Rövidesen egy másik nemzetközi cégnél találtam magam, ahol viszont nagyon szép időszakot töltöttem el. Azonban a párommal úgy éreztük, hogy menekülnénk a város zajától, és egy csendesebb közegben telepednénk le, így esett a választás Ada községre. Itt jelenleg a moholi helyi közösség titkáraként dolgozom, ami nem kötődik kimondottan a szakmámhoz, de közgazdasági tanulmányaimat és a marketingkommunikációs ismereteimet is tudom kamatoztatni.”

Viktória szerint élvezni kell a tanulást és a munkát is. „Magadhoz mérd magad, és soha nem késő pályát változtatni. Ha most elém állna egy 14 éves fiatal, és tanácsot kérne tőlem, azt mondanám neki: csináld azt, amihez most kedved van. Élvezd a tanulást, élvezd a munkát, teljesen mindegy, hogy továbbtanulsz-e, vagy öt középiskolát fogsz végül elvégezni. Tanulj mindennap magadról valamit, járj nyitott szemmel és szívvel, és előbb-utóbb meg fogod találni a helyes utat. A legfontosabb, hogy megismerd magad.”

Szekula Csaba: Sosem késő váltani

A harmincéves Szekula Csaba egy bánáti kis faluban, Magyarcsernyén nevelkedett, jelenleg Németországban él és dolgozik. A zentai Egészségügyi Középiskolát 2012-ben fejezte be gyógytornásztechnikus szakon. Tanulmányait a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetemen folytatta, amely az akkori Budapesti Corvinus Egyetem kihelyezett levelezői tagozata volt. Környezetgazdálkodási agrármérnöknek tanult alapszakon, majd az ökológiai mesterképzést is befejezte. Jelenleg egy vetőmagokkal foglalkozó francia cégnek dolgozik területi képviselőként Németországban.

„Fiatalon érdekelt a biológia, az emberi szervezet felépítése és működése, az általános iskola után ezért is választottam ezt az útirányt. A középiskola után felvételiztem a Szegedi Tudományegyetem gyógytornász szakára is, de csak az önköltséges képzésre jutottam be. A mezőgazdaság is közel állt hozzám, mert gazdálkodik is a családom. A környezetgazdálkodási agrármérnök szakra állami ösztöndíjas hallgatóként vettek fel, ezért itt folytattam a tanulmányaim, amiért ma már nagyon hálás vagyok. Időben diplomáztam, majd felvételt nyertem a mesterképzésre, ökológiai szakra. A szeptemberi egyetemi kezdésig a zentai kórházban elvégeztem a kötelező szakmai gyakorlatot gyógytornásztechnikusént, így 2016-ra már két diploma birtokában voltam, és a mesterképzést is időben befejeztem.”

Csaba az egyetem befejezése után Szerbiában, Magyarországon és Németországban is beadta a jelentkezését több céghez is, végül Németországban kapott munkalehetőséget egy nagyobb zöldségtermelő vállalatnál, ahol 2019 márciusában kezdett el dolgozni.

„A nyelvtanulásban kitartó voltam, el kellett sajátítanom önerőből a szakmai szakkifejezéseket, amihez egy nyelviskola kevés. Önmagam fejlesztése volt számomra a kihívás, ez visz előre az életben. Négy év után átmentem egy vetőmagokkal foglalkozó francia céghez mint területi képviselő Észak-Rajna-Vesztfália és a Rajna-vidék-Pfalz tartományokban. Ma is itt dolgozom. Van lehetőség feljebb lépni a ranglétrán, fejleszthetem magam a szakmán belül. Addig szeretnék ezzel foglalkozni, amíg tartogat kihívásokat a munkám. Szeretem fejleszteni önmagam, és itt minden lehetőség adott erre. Flexibilis a munkaköröm, mindennap más kihívásokkal. Teljesnek érzem magam a munkámban, nem vagyok frusztrált a munkahelyemen, és szívesen kelek fel minden hétfő reggel, hogy azt csináljam, amit szeretek. Ha valaki ennek az ellenkezőjét érzi a munkájával kapcsolatban, váltson, mert erre sosincs késő!”

Talló Léna: Megéri küzdeni az álmokért

A huszonkilenc éves Talló Léna temerini származású, jelenleg Abu-Dzabiban él, és menedzserként dolgozik a St. Regis Abu Dhabi luxusszállodában. A temerini Lukijan Mušicki Középiskolában ügyviteli szakon tanult, majd az újvidéki Bölcsészettudományi Kar Magyar Tanszékének volt a hallgatója.

„Az egyetemet sajnos nem fejeztem be, az utolsó évben jött egy lehetőség, hogy újságíróként dolgozhassak a Magyar Szónál, és éltem a lehetőséggel. A megélhetési költségek magasak voltak, és egy edzői munkát is el kellett vállalnom, hogy meg tudjak élni. Úgy döntöttem, hogy megpróbálok külföldön boldogulni. Az első évben felszolgálóként dolgoztam. Mivel a cég, ahol dolgoztam, csak szezonális szerződéseket kötött a munkavállalókkal, lehetőségem volt körbeutazni Európa nagy részét. Később már szerettem volna egy hosszú távú és stabil állást. Gyerekkoromtól érdekelt a sport, tele voltam energiával, és valahol le kellett vezetnem. Először táncra jártam, de az egyik óra után ott maradtam, hogy megnézzem, mit „bohóckodnak” a másik teremben a gyerekek abban a fura fehér és kék köpenyben – kipróbáltam a dzsúdót, és azonnal beleszerettem. Sokáig versenyeztem ebben a küzdősportban. Egyetem alatt testépítéssel foglalkoztam, szintén versenyszerűen, és edzőként is dolgoztam.”

2020-tól a sportban elért eredményeit és edzői tapasztalatát Léna Abu-Dzabiban tudta kamatoztatni. „Nem volt egyszerű döntés, messze van az otthontól, sem ismerős, sem barát odakint. Ami megkönnyítette a helyzetem, hogy akkor párkapcsolatban éltem, és számíthattam valamennyire a páromra. Különböző tévhiteket lehetett hallani a Közel-Keletről, jót is és rosszat is – mindkét oldalt megtapasztaltam. Egy év munkaviszony után az első cégnél felmondtam, mivel az ottani körülmények nem feleltek meg. A jelenlegi vállalatom ajánlott egy munkalehetőséget fitneszmenedzser pozícióban. Azóta eltelt majdnem két és fél év. Rengeteg tapasztalatot szereztem, és akadtak nehéz pillanatok is, amikor majdnem feladtam, de megérte küzdeni. Jelenleg képzem magam, és hamarosan előléptetésben részesülhetek, amely a guest relations manager pozíció. Az a célom, hogy eljussak az igazgatói posztig. A szállodai iparban látom a jövőm.”

Léna szerint meg kell ragadni a lehetőségeket. Azt üzeni: merjünk álmodni, és küzdeni a céljainkért, ismerjük meg a világot, a különféle kultúrákat, és tanuljunk ezekből.

 NAGY Valentina