Interjú Öreg Annával, a Szabad Polgárok Mozgalma parlamenti képviselőjével

A Köztársasági Választási Bizottság több mint három hónappal a parlamenti választások tényleges megtartása után csak július ötödikén hirdette ki a választások végeredményét. A törvény szerint 30 napon belül kell megtartani a köztársasági parlament alakuló ülését, amire augusztus elsején került sor.

A végleges eredmények alapján a Szerb Haladó Pártnak 120 képviselője lesz a 250 fős Tisztelt Házban. Ez 68 képviselővel kevesebb, mint az előző törvényhozásban, tehát a párt elveszítette kétharmados többségét. A második helyen az ellenzéki Együtt Szerbia Győzelméért lista végzett, amelynek 38 képviselője került be a parlamentbe. E koalíción belül a Szabad Polgárok Mozgalma parlamenti képviselőjeként az újvidéki Öreg Anna is megkezdheti első képviselői mandátumát.

Nagyon elhúzódott a választási folyamat, és a jövendőbeli parlamenti képviselők továbbra is légüres térben vannak. Nem lehetett volna mindezt kicsit gyorsabban lebonyolítani?

– A törvényes keret lehetőséget adott erre, és nyilvánvaló, hogy a Szerb Haladó Pártnak előnye származik abból, ha minél tovább húzza az időt. Elsősorban a külpolitikai történéseknek tudható be, hogy próbálják a kormányalakítást minél későbbre tolni abban a reményben, hogy majdcsak történik valami – gondolok itt az orosz–ukrán háborúra: hátha időközben vége lesz, vagy valami váratlan fordulat áll be. Az államelnök minden törvény adta lehetőséget ki fog használni, hogy elodázza az új kormány megalakulását. Mindezt a törvényekkel összhangban persze, de nevetséges már, amit csinálnak.

Hogyan készül a képviselői munkára?

– Volt már néhány munkacsoportülésünk, egy nagyobb frakciót szeretnénk alakítani, folynak a megbeszélések. A Đilas vezette Szabadság és Igazságosság pártja, a Sloga szakszervezet, a Janko Veselinović vezette Változásért Mozgalom és mi… Talán tizenhatan leszünk, ami elég nagy frakciónak számít: reményeink szerint így hatékonyabban tudunk majd fellépni.

Az orosz szankciók kapcsán felmerült, hogy talán a Szerb Haladó Párt az ellenzékkel is koalícióra léphetne az igen összetett nemzetközi helyzet miatt, ugyanis Szerbia két tűz közé szorult… Elképzelhető volt ez?

– Erre nagyon rövid választ adhatok: nem. Attól, hogy bizonyos kérdésekben – külpolitikai kérdésekben – egyet tudunk érteni, az még nem oldja meg a belpolitikai problémákat. Krušik, Jovanjica, van itt botrány bőven… A Kínával szemben felhalmozott adósság… Ezeken nem lehet csak úgy túllépni. A Szerb Haladó Pártot egy bűnszervezetekkel összejátszó csoportként éljük meg. Elképzelhetetlennek tartom az együttműködést bármilyen szinten.

Ebből a pozícióból, amelyben az ellenzék jelenleg áll, hogy látja, hogyan tudják majd hallatni a hangjukat, ellenzéki véleményt megfogalmazni úgy, hogy az hallható is legyen?

– Remélem, hogy minden egyes percet ki tudunk majd használni a felszólalásra. Számos törvényjavaslattal szeretnénk élni. Nagyon érdekes lesz egyébként ez az új parlament, mert bejutott sok párt, és végre több különböző álláspontot hallhatunk majd az üléseken. Itt vannak a jobboldali pártok, itt vagyunk mi, itt a Moramo, amely hasonlóan gondolkodik, mint mi, itt van a Szerb Szocialista Párt, szóval nagyon érdekes lesz… Ez egy dinamikus összetételű parlament. Nyilván Aleksandar Vučić elnökké avatásának is a régi, technikai kormány alatt kellett megtörténnie. Teljesen máshogy nézett volna ki az egész, mást üzent volna Európának és a világnak, ha nem a régi parlament előtt avatják elnökké, hiszen nyilván nem tapsolt volna neki az egész Tisztelt Ház.

Lehet már tudni valamit ellenzéki körökben a kormányalakítási tárgyalásokról?

– A Moramo és mi biztosan nem leszünk a kormánykoalíció részei, ami a jobboldali pártokat illeti, velük szinte teljesen megszűnt a kapcsolatunk. Közvetlenül a választások után még volt köztünk kommunikáció, de a külpolitikai helyzet miatt nagyon elhatárolódtak mindenkitől. A parlamenti pártok jelenleg igen megosztottak: az uniópárti és az unióellenes csoport között hatalmas szakadék tátong. A kisebbségi pártok biztosan bekerülnek a koalícióba: a Vajdasági Magyar Szövetség, a horvát és az albán kisebbségi párt. Ugyanakkor szerintem a haladók nem fognak kockáztatni ilyen kis többséggel, és beveszik az SPS-t is a koalícióba. Persze utóbbi döntés nem problémamentes, hiszen Ivica Dačić nagyon EU-ellenes politikát hirdetett a kampány során.

Viszont érdekes, hogy jelen pillanatban, ha már megosztott társadalomról beszélünk, a Szerb Haladó Párt egyértelműen az uniópártiak táborába tartozik.

– Igen, ez valóban érdekes, de tulajdonképpen a Szerb Haladó Párt tehet róla, hogy ilyen megosztott társadalomban élünk, hiszen tíz évig olyan politikát folytattak, amelyben nem foglaltak egyértelműen állást a polgárok irányában, vagyis befelé azt kommunikálták, hogy ragaszkodunk egyfajta semlegességhez, kifelé viszont egészen mást mutattak, vagyis a külpolitikájuk, úgymond, direkt Európai Unió-orientált volt. Most viszont, az előállt helyzetben zsákutcába kerültek, hiszen Szerbia számára az EU-s út elhagyása azonnali csődöt jelentene. Az országnak az EU-val 35 milliárdos árucsere-forgalma van, Oroszországgal meg csak 2, és ezt szerintem az emberek nem tudják.

Nemrégiben az államelnök is hasonlókat mondott televíziós beszédében…

– Igen, tíz év után el kellett neki magyarázni, de most már késő, mert tíz év alatt felosztotta ezt a társadalmat. Koszovóval kapcsolatban is például. Most már nyílt lapokkal kellene játszani, elmondani, mi az, ami opció, mi az, ami nem. Mi az, ami lehetetlen… Jobban mondva minden lehetséges, csak különböző mértékű kért okozhat… Ez pedig nem biztos, hogy Szerbia érdeke, vagyis biztos, hogy nem Szerbia érdeke.

No de meddig lehet még ezt elhúzni?

– Addig, amíg hatalmon akarnak maradni, mert ilyen módon maradnak hatalmon. Most azonban nagyon nagy kérdés, mert valószínűleg billenni fog a mérleg nyelve. Az ellenzéknek egyébként mindenkori feladata, hogy új választásokat eszközöljön ki, hiszen az a célunk, hogy megdöntsük a hatalmat, illetve hogy meggyöngítsük a haladó pártot. Ezeken a választásokon azért már lehetett látni. Például Újvidéken nincs meg a többségük. Tehát a haladóknak és a szocialistáknak Újvidéken együtt 36,7 százalékuk van, ez nem többség. Most már látszik, hogy hol gyengül az egész. Inkább a nagyvárosokban jellemző ez. Egyébként Belgrádban is a mandátumok számától eltekintve összességében az ellenzéki opciónak 70 ezer szavazattal több volt.

Nem tartanak attól, hogy a folyton ismétlődő, igen gyakori választások miatt az emberek teljesen apolitikussá válnak? Belefáradnak?

– De az emberek 60 százaléka kiment most szavazni! Persze, az unióban 70–80 százalékos a részvétel, de nálunk ez egy jó szám.

Az elmúlt időszakban igen riasztó bejelentéseket hallhattunk az államelnök részéről… Élelmiszerhiány… Energiahordozók hiánya, gazdasági krízis… Reálisnak tartja a felvázolt válsághelyzetet?

– Nyilván van ennek egy reális alapja, de nem annyira, hogy éhesek leszünk meg meg fogunk fagyni. Tehát jócskán el van túlozva, ez megfélemlítés. Az emberek, ha félnek, inkább nem változtatnak semmit, ülnek csendben.

De ezt a választások után mondta az államelnök. Tehát jelenleg nincs is esély a változtatásra. Akkor mi lehetett ezzel a célja?

– Mi nem tudjuk soha, hogy az elnökünk mit miért csinál. Amikor az újságírók közül valaki megkérdezi, hogy akkor most szerintem mi lesz az államelnök következő lépése, mindig azt mondom, hogy nem tudom, ehhez varázsgömb kéne… Annyiszor mondott már valamit, azután teljesen másként cselekedett… Nem lehet tudni, hogy mit miért csinál, de erre a lépésre is egészen biztosan megvolt az oka, és hamarosan kiderül, hogy mi volt az.

A bulvársajtóban sokat olvashattunk arról, hogy kik az elnök tanácsadói… Lehet erről tudni valamit?

– A Szerb Haladó Párt jelen van minden város, falu, község vezetésében, valamint tartományi és köztársasági szinten, méghozzá elsőként. Ez automatikusan azt jelenti, hogy a párt folyamatosan temérdek mennyiségű pénzt kap a képviselőin keresztül. Rengeteg pénzt fektetnek közvélemény-kutatásokba, amelyeket folyamatosan végeznek, és azok alapján tanácsadókkal pszichológiai marketinget folytatnak. Ez egy nagyon drága módja a manipulációnak, de működik.

Ebben a manipulációban a médiának köztudottan hatalmas szerepe van. A hagyományos médiában az ellenzéki pártok nemigen kapnak szót, kiváltképp kampányidőszakban, ellentétben a pozícióban lévő pártokkal. Reményt jelent-e az ellenzéknek az ún. új média, a közösségi oldalak, a podcastek, tehát az olcsóbb médiafelületek? Hiszen a pozícióban lévő pártok is használják ezeket a platformokat. Mennyire tudja kihasználni az ellenzék az új média eszközeit?

– Helyettesíteni természetesen nem tudja az új média a hagyományosat. Országos fedettségű médiát, amely minden kis faluba eljut, nem lehet helyettesíteni egy YouTube-csatornával, hiszen vannak olyan falvak, ahol azt sem tudják, mi az internet, de tudják, hogy ki az a Vučić. Nagyon nehéz most objektív információt kapni. Nincs független média.

Még a közszolgálati sem az?

– Mondhatom példának a Vajdasági RTV-t. A kampány alatt, ami két hónapig tartott, egyetlenegyszer sem volt alkalmunk elmenni, beülni a stúdióba, és a vajdasági magyaroknak elmondani magyar nyelven, hogy nekünk milyen terveink vannak országos szinten, mi az elképzelésünk, beszélni valamilyen programról, politikáról… És most csak a tartományi magyar nyelvű médiáról beszélek, hol van akkor még az országos közszolgálati média!

De az országos közszolgálati média mindenkinek adott fél órát, hogy bemutassa a programját.

– Igen, ez kötelességük volt, tehát megcsinálták.

Ez a regionális közszolgálati médiára nem vonatkozott ezek szerint?

– Valószínűleg.

A magyar nyelvű médiában hol szerepelt a kampány ideje alatt?

– A Pannon Televízióban szerepeltem 35 másodpercig. A híradóban említettek más csatornákon is, de beszélgetős műsorba nem hívtak be.

Egyébként észrevehető, hogy nincsenek is vitaműsorok a vajdasági magyar médiában. Ez kiment volna a divatból?

– Nem ment ki a divatból, hanem egyszerűen nem akarnak leülni velünk egy stúdióban. Az újságírók még lehet, hogy próbálnák is összehozni, csak egyszerűen a másik oldal nem akar leülni velünk.

Ugyanakkor az országos közszolgálati tévében például akadnak vitaműsorok, de úgy tűnik, hogy nincs politikai kultúra, és a sokszor veszekedésbe, személyeskedésbe torkolló vitákban a hangosabb viszi el a pálmát…

– Nincs párbeszéd, nincs politikai kultúra, és azért nincs, mert nem akarják, hogy legyen.

Mert ha lenne?

– Nem tudom, milyen lenne. Meg kellene próbálni.

 ZAKINSZKY TOMA Viktória