A szerbiai idősotthonok hálózata 41 állami tulajdonban lévő intézményből áll, de van 277 engedéllyel rendelkező magánotthon is. A korábbi években 159 intézményt berzártak, de sok otthon többször kapott mnkavégzést tiltó határozatot. Nemanja Starović munka- és szociálisügyi miniszter a barajevói Ivanović Idősek Magánotthonában történt tűzeset kapcsán, amely 8 emberáldozatot követelt, úgy fogalmazott, hogy a legtöbb esetben hiányoztak a tűzvédelmi feltételek, és a legutóbbi tragédia sorsdöntő éjszakáján is nagy valószínűséggel nem követtek bizonyos biztonsági eljárásokat. Az illetékes minisztérium arra kérte a polgárokat: alaposan ellenőrizzék, hogy az általuk választott intézmény rendelkezik-e működési engedéllyel.

Barajevo kapcsán Radoslav Milovanović, az Idősek Magánotthonai Egyesületének elnöke kiemelte, hogy a szociális védelemről szóló törvénynek mindenkire egyformán kell vonatkoznia függetlenül attól, hogy kié az intézmény. Hangsúlyozta az ellenőrzés fontosságát, de rámutatott az ellenőrökkel való jobb együttműködés szükségességére is. „Nem félünk a felügyelettől, de úgy gondoljuk, hogy az ellenőröknek irányítani, segíteni kell bennünket. Nem az ellenőrök és a magánotthonok tulajdonosai a legfontosabbak, hanem a legidősebb polgáraink” – mondta.

Az otthonban történt tragédia kapcsán egy tévéműsorban Nadežda Satarić szociálpolitikai szakember a felhasználók előtt álló különféle kihívásokat vázolta. „Nehéz a szolgáltatások minőségéről beszélni, ha nincs kellő rálátásunk a tényleges helyzetre. Amit tudunk, az az, hogy nagy gond van a kapacitással, főleg a demenciában szenvedőknél, akik akár egy évig is várnak a helyre.” Elmondása szerint a magánotthonokban leggyakrabban munkaerőhiányra, míg az állami intézményekben a hosszú várakozásra panaszkodnak. Az állami intézményben a háziorvos lesz a felhasználó választott orvosa, a magánotthonokban viszont nincs ilyen lehetőség, így az egészségügyi szolgáltatásokért pluszban fizetnek a bentlakók vagy a családtagjaik. A privát otthonokban a szállás ára havi 70 ezer dinárnál kezdődik, de ez csak az alapvető szolgáltatásokat, így a lakhatást, az étkezést és az alapellátást tartalmazza, minden mást fizetni kell. Korábban volt együttműködés a Munkaügyi Minisztériummal, amely lehetővé tette a szociálisan rászorulók támogatott elhelyezését privát intézményekben, de ez a modell megszűnt. Remélhetőleg ez a gyakorlat megújul – fogalmazott.

A szerbiai magánidősotthonok árai nagymértékben függnek az általuk kínált kiegészítő szolgáltatásoktól, a helyszín vonzerejétől, a szobák méretétől és az általános komfortszinttől. A minőségi munkaerő vonzása és megtartása érdekében a tulajdonosok versenyképes bérezésre kényszerülnek. A korábban külföldön dolgozó gondozók és ápolók egyre többen térnek vissza. Az árak 100 000 és 250 000 dinár között mozognak, ami lényegesen olcsóbb az amerikai, kanadai vagy németországi áraknál. Felmerül azonban a kérdés a felhasználók státuszával és fizetési képességével kapcsolatban. Külföldön lényegesen magasabbak a nyugdíjak, így sokan élvezhetik az ötcsillagos szállodákhoz hasonló intézményekben a tartózkodást. Ezenfelül a felhasználóknak nem kell bérleti díjat, rezsiköltséget vagy telekadót fizetniük, ami az anyagi biztonsággal rendelkezők számára vonzó lehetőséget kínál az ilyen típusú otthonokra.

A Köztársasági Szociális Védelmi Intézet statisztikái azt mutatják, hogy Szerbiában körülbelül 20 000 férőhely van magán- és állami otthonokban. Ebből a magánintézményekben valamivel több mint 10 000 hely van, míg az állami szektor körülbelül 9000 férőhellyel rendelkezik. Bár ezekben az otthonokban a kihasználtság év közben 80% körül mozog, gondot okoznak a várólisták. Az emberek több mint egy évig várnak az állami otthonokban, mert nem mindenkinek van elég pénze magánotthonokra – mondja Satarić, aki szerint a gerontológiai magánotthonokban nyújtott szolgáltatások minősége gyakran vita tárgyát képezi.

Radoslav Milovanović szerint a legtöbb felhasználó elégedett, és elégedetlenség többnyire a felhasználó egészségi állapotának romlása miatt adódó váratlan kiadásokhoz kapcsolódik. Úgy véli, hogy az ellenőröknek nevelő szerepet kell betölteniük, nem pedig félelmet kelteni. Több ellenőrre van szükség, akik hasznosak mind az intézmények, mind a felhasználók számára. Mindketten egyetértettek abban, hogy a szociális védelem rendszerszintű reformjára van szükség, mert nincs elég otthonkapacitás, és nincs szisztematikusan megoldva az integrált ellátás kérdése. Szerintük a közösségi napi szolgáltatásokat kellene fejleszteni, mert nem mindenki akarja otthonban elhelyezni a szeretteit, és nincs is erre mindig szükség.

Zoran Pašalić ombudsman tájékoztatást kért a Munkaügyi, Foglalkoztatási és Szociálisügyi Minisztériumtól a barajevói idősek otthonában kitört tűzesetről, a túlélők ellátásáról, a működési engedély meglétéről és a szolgáltatást igénybe vevők maximális létszámáról. Pašalić elmondta, hogy a tragédia, amelyben az otthon nyolc lakója meghalt, sajnos nem az első ilyen jellegű baleset. „Ez is sokat elárul rólunk, elsősorban arról, hogyan gondoskodunk erről a különösen kiszolgáltatott csoportról, ellenőrizzük-e, és hogyan szabályozzuk az életkörülményeiket. Sokuknak nincs támogatása azokon az intézményeken kívül, ahol elhelyezték őket. Ezért mindent meg kell tennünk, amit törvényileg kötelesek vagyunk megtenni, hogy megelőzzük a tragikus eseményeket” – mutatott rá Pašalić.

TAKÁCS  Magda feldolgozása