Bár az oktatási intézményeknek látszólag az a feladata, hogy oktassa és nevelje a gyermekeket, ám valójában egy rejtett tanterv kerül megvalósításra. Ennek a kivitelezésében a nevelők, tanárok, a szülők vesznek részt, többnyire úgy, hogy nincsenek tudatában e tevékenységüknek. A rejtett tanterv lényege, hogy a többéves idomítást követően a gyermekek az adott hatalmi/állami felépítésnek megfelelő ideológiai, politikai és társadalmi normákat kövessenek, elfogadják a fennálló hierarchikus rendet, engedelmesen és kötelességtudóan viselkedjenek az elöljárókkal szemben, továbbá, hogy alárendeljék magukat az állami/politikai érdekeknek. A rejtett tanterv normopátiás felnőtteket „hoz létre”.

A normopátia beteges, rendellenes alkalmazkodás a vélt normalitáshoz. Ez jelenleg is érvényben van, amikor egy értékvesztett, elbizonytalanodott és elidegenedett világhoz alkalmazkodunk. A normopátia folyamatosan jelen volt a múltban, hisz a hatalom által „javasolt”, diktált előírások elfogadása a kirekesztettség elől védte/védi az egyént. A múlt század totalitárius államaiban a náci, a fasiszta vagy sztálinista normákhoz való igazodás tette látványossá ezt a viselkedési formát. Azóta foglalkoznak e jelenséggel a kutatók. Mindazok a személyek, akik nem fogadták/fogadják el a normákat, legyen szó despotizmusról, vallási dogmákról, „demokratikus értékekről”, szembekerültek/nek a mindenkori hatalommal, és üldözendő államellenséggé váltak/válnak.

A rablógazdálkodók számára a rejtett tanterv egy jó dolog, hiszen olyan felnőtteket biztosít a társadalomnak (hatalomnak), akik elviselik az adott hatalmi (korumpált, züllött), politikai-társadalmi viszonyokat. A normopátiás emberek kinevelése az oktatási intézmények feladata volt, és jelenleg is az. Ennek a ténynek igen hosszú múltja van. Az ókori Egyiptomba kell visszautaznunk, és Ptahhotep vezír intelmeivel foglalkoznunk. E tanítások kb. 4400 évvel ezelőtt keletkeztek, és a hivatalnokok életvezetésének különböző előírásaival foglalkoznak, melyek középpontjában a Maat istennő által megszemélyesített REND áll. Ptahhotep tehát az állami rend fenntartása érdekében írta intelmeit. A tanácsai az oktatásra is kiterjedtek. Mivel az oktatás a következő hivatalnoki generáció toborzását szolgálta, így a tekintélyes pozícióban lévő emberek kötelessége volt tanítványt fogadni a házba (Ptahhotep 12. tanítása), mivel a társadalmi rend folyamatossága ezen az oktatási módszeren alapult. Az intelem szerint minden hivatalnok maga nevelte ki az utódját, és a személyes példamutatásával (szolgalelkűségével, meghunyászkodásával) és a mindennapi élet szokásainak elfogadtatásával befolyásolta (idomította) a tanulót az „isteni” rend további megőrzésére. A középkori nemes–apród rendszer is ehhez volt hasonlatos.

Nehogy azt gondolja az olvasó, az előírások ellen szólok! Az emberi társadalom a kölcsönös tiszteleten, elismerésen alapuló viselkedési minták, szabályok betartásával tud csak működni, és ezek elsajátítására igenis szükség van! A normopátia viszont nem ezt jelenti, hanem azt az egészségtelen vágyat, hogy valaki elfogadja (elviselje) a hatalmi rendszert, vagyis azt, hogy az élet lényeges kérdéseiben mások mutassák meg, merre kell, illik menni, még akkor is, ha rossz irányba halad a világ! A legtöbb ember normakövető, hisz az otthoni, iskolai idomítás, társadalmi nyomás azzá tette/teszi őket. Ők olyan emberek, akik nem mélyedtek el önmaguk megismerésében, nincs hivatásuk, és akiknek az egyetlen célja a társadalmi elismerés kivívása az előírások betartása által. A rablógazdálkodók viszont nem követik a normákat, csak úgy cselekednek, mintha! Ők a szabályok áthágásával tesznek szert haszonra! A rablógazdálkodók olyan emberek, akik a hatalmukat, vagyonukat, tudásukat, információikat nem a közösség javára, hanem a saját, egyéni érdekeik megvalósítására használják fel. Ebből következik az, hogy nem minden gazdag ember, hatalommal bíró politikus, vezető, nagy tudású értelmiségi rablógazdálkodó. Amennyiben egy vezető a közössége érdekeit a saját érdekeivel egyezteti, akkor rendes ember az illető! A múltban több ilyen ismert személy is volt. Mátyás király annak köszönhetően vált igazságossá, hogy leszámolt azokkal a főurakkal, akik az általa hirdetett rend veszélyeztetőivé váltak. A köznép persze túl szigorúnak tartotta a mátyási rendszert, és csak később döbbentek rá arra – amikor megindult a züllés –, hogy az biztonságot, kiszámíthatóságot (igazságosságot) teremtett.

Minden korban tudták az állam vezetői és a rablógazdálkodók, hogy a nevelés kulcsfontosságú a kialakított rend fennmaradásában. Ezért figyelhető meg az, hogy jelentős politikai fordulatok, társadalmi változások után az oktatás módszereivel, tartalmaival, megvalósításával kapcsolatos elképzelések a külszínen jelentős változtatásokon mentek át, de a rejtett tanterv mindig megmaradt, legyen szó tekintélyelvű nevelésről vagy reformpedagógiai módszerekről.

A gyermekek, fiatalok régen is olyanok voltak, mint ma! Úgy kellett őket belegyömöszölni az előírások, szokások rengetegébe. „A mai gyerekek zsarnokoskodnak. Visszafeleselnek a szüleiknek, és bosszantják a tanáraikat! Az ifjúság manapság szereti a mámort, a fényűzést, rossz a modora, nem tiszteli az idős embereket, fecseg akkor, amikor dolgoznia kell!” – panaszkodott egykoron Szókratész.

A múltban mindig adódtak korszakok, amikor az intézményesített idomítás valahogy előtérbe került. Ilyen volt a reformáció és ellenreformáció kora. A protestáns oktatásszervezők a reformációt és a humanista műveltséget fésülték egybe. A katolikus ellenreformáció főpapjai a protestánsok ezen újítását használták föl. Az iskolák, egyetemek fölötti befolyás megszerzésével hódították vissza a hívek jelentős részét a katolikus egyház számára. A Loyolai Szent Ignác alapította jezsuiták jártak ebben az élen. A magas szintű tudás nyújtása mögé bújtatták a rejtett tantervet, a térítést.

Nem csak az intézményi oktatás szolgálta/szolgálja a mindenkori hatalmat. A 20. században alapított ifjúsági egyletek is rejtett ideológiai/vallási és katonai feladatokat végeztek. A cserkészek, a Hitler Jugend, a pionírok, úttörők tagjai nemcsak ideológiai agymosáson estek át, hanem a tornagyakorlatok, a természetben való tájékozódás, az akadályversenyek révén a harcra, háborúra, túlélésre készítették fel a fiúkat, lányokat. Golyófogónak képezték ki az ifjakat – még a demokráciákban is –, miközben a bajtársiasságot, az egészséges életmódot, a versenyszellemet, talpraesettséget hirdették. A rablógazdálkodók, akik a háttérből pénzelték e mozgalmakat, az imperialista, haszonszerző céljaik megvalósítására használták fel a gyermekeket. A totalitárius államokban lévő mozgalmakban odáig fajult az idomítás, hogy a gyerekek a szüleiket is feljelentették, ha nem követték az előírásokat, nem voltak eléggé szolgalelkűek.

Sajnos a mai gyermek-klímaaktivisták is egy nagy játszma eldobható figurái, ami a rablógazdálkodók háttérmunkáját fedi fel újfent!

 WILHELM József