Olvasónk februárban nyugdíjba ment. Március végén megkapta az ideiglenes nyugdíjvégzést, amelyen – nagy meglepetésére – 40 helyett 39 munkaév szerepel. Hiányzik az idei másfél hónap is, amit nyugdíjba vonulása előtt ledolgozott. A munkáltató adós a végkielégítéssel. Mitévő legyen? Kihez forduljon jogorvoslatért?
Válasz: Az ideiglenes nyugdíjvégzésen azért nem szerepel a tavalyi meg az idei munkakor, mert az adatokat csak azután vezetik be a törzsnyilvántartásába, miután a Nyugdíj- és Rokkantsági Biztosítási Alap megkapja. (A vállalatok március végéig küldik el az előző évre vonatkozó M-4-es űrlapot.) Olvasónknak ezzel kapcsolatban nincs teendője, a végleges nyugdíjvégzésen rajta lesz a járulékkal lefedett teljes munkakor, amelynek alapján kiszámítják a teljes nyugdíját. Utólag – egy összegben – kifizetik neki a különbözetet. (Nagy összegre ne számítson!) Az egészségbiztosítást tartósan a végleges nyugdíjvégzéssel rendezheti.)
A végkielégítésről a következőket kell tudnia: a munkajogi törvény két esetben írja elő: amikor az alkalmazott nyugdíjba megy, vagy a munkaviszonya technológiai, gazdasági vagy szervezeti változások miatt megszűnik, és feleslegesnek nyilvánítják. Mindkét esetben a végkielégítés egyfajta jutalomnak tekinthető a munkáltatóval szembeni korábbi hűségért, ugyanakkor társadalmi kategóriának is, mivel enyhíti a munkaviszony megszűnésének káros következményeit.
A nyugdíjazáskor fizetendő végkielégítés szerepe a hosszú távú munka jutalmazása, valamint a munkaviszony megszűnése és a nyugdíj folyósításának megkezdése közötti időszakban a szociális biztonság.
A munkajogi törvény értelmében a munkáltató kötelessége, hogy nyugdíjba vonulásakor a munkavállalónak végkielégítést fizessen legalább két átlagfizetés összegében. A „két átlagfizetés” kifejezés két átlagos bruttó fizetést jelent, ami azt jelenti, hogy a nettó bért adókkal és járulékokkal növelték a munkavállaló költségére. A törvény ezen rendelkezéseivel összhangban a munkavállaló csak akkor jogosult végkielégítésre, ha munkaviszonya az öregségi, rokkantsági vagy családi nyugdíjhoz való jog gyakorlása érdekében szűnik meg. A jogszabály csak azt a minimális összeget határozza meg, amelyet nyugdíjba vonulásakor minden munkavállalónak meg kell kapnia. Tekintettel arra, hogy a munkáltató a munkavállalóval aláírt munkaszerződésben nagyobb jogokat és kedvezőbb munkakörülményeket is meghatározhat a törvény által meghatározottnál, magasabb összegű végkielégítést is fizethet. (A nyugdíjazáskor járó végkielégítéshez való jog, valamint a végkielégítés összege nem függ attól az időtől, amelyet a biztosított a végkielégítést fizető munkáltatónál töltött.) A munkáltató a munkaviszony megszűnése napján végkielégítés címén a köztársasági Hivatalos Közlönyben közzétett legfrissebb átlagkereset kétszeresét fizeti ki. Elmulasztása a munkáltató megsértését jelenti, amiért bírságot kell fizetni.
TAKÁCS Magda
