Kevésbé maga a rendkívüli állapot, mint inkább annak kiváltó oka az, ami valódi nehézségek elé állítja Vajdaságban (is) a társadalom alappillérét, a családokat, hiszen a kialakult világjárvány minket sem került el. Okozója pedig Böjte Csaba atya megfogalmazásában egy „kis jószág”, amely jól összekuszálta a világ dolgait.

Gondolhatjuk azt, hogy ez egy jó nagy pofon vagy fenéken rúgás a sorstól, az élettől, a Földtől, és ezt talán nem kellene figyelmen kívül hagyni. Valószínűleg nem is hagyható figyelmen kívül, hiszen közel egy hónapja mindannyian merőben másképp éljük a mindennapjainkat.

A kialakult helyzet sokaknál munka- és jövedelemkiesést eredményezett. Azok közül, aki most nem dolgoznak – mivel nem dolgozhatnak –, talán azok vannak szerencsés(ebb) helyzetben, akik bejelentett munkaviszonnyal rendelkeznek, mivel ők esetleg csökkentett fizetést kapnak, de azt megkapják. A nem bejelentett munkahellyel rendelkezőknek viszont megszűnt a munkaviszonyuk, ezzel együtt a jövedelmük is. A jövőjük sokban függ attól, hogy milyen munkahelyen dolgoztak, azaz, a szükségállapot feloldását követően folytathatják-e a munkát, vagy sem. Ez a nehézségi tényező kihat az egész család biztonságérzetére, hangulatára, és lehet, hogy a jövőjére is.

Iskolásnak lenni távoktatásban sem könnyű

A szükségállapot következményeképp egyik napról a másikra vezették be az iskolákban a távoktatást. Erről talán diák és tanár is álmodott már, de azt senki sem gondolta, hogy az online oktatásra való átállás ilyen körülmények között és ilyen rövid idő alatt történik majd. Az új módszer a szülőt és a gyereket egyaránt kihívás elé állította.

Egy szabadkai édesanya, aki a férjével három gyermeket nevel, elmondta, hogy a napja nagy részét a gyerekekkel való tanulásra fordítja. Az ikrek esetében azért, mert csak másodikosok, és igénylik a jelenlétét a tanulásnál, nemcsak a koruk miatt, hanem mert nem tudják önállóan kezelni a programot, amelyet a tanuláshoz használnak. A nagyfiú ötödikes. Neki is nehézséget okoz az újonnan jött tanulási mód. Határidős feladatokat kap, és mivel sok a tantárgy, sok a határidő is. Neki is jól jön az anyukája segítsége. Az édesanya elmondása szerint létezik olyan tanár, aki csökkentette a feladványok és a házi feladatok mennyiségét is, mert látta, hogy a gyerekek túlterheltek. A kellemetlenségek ellenére ez a család igazán szerencsés, mert az édesanyának olyan a munkája, amit otthonról végezhet, így sikerül mindenkinek mindennel időben elkészülnie.

Kíváncsi voltam, hogyan tanulnak most azok a gyerekek, akiknek nincs otthon számítógépük. A kérdésre Kádár Erzsébet, a hajdújárási Lurkóház megbízott házfelelőse válaszolt. Elmesélte, hogy többeknek van telefonja, okostelefonja, de a szülőknek és a gyerekeknek is gondot okoz ezen a felületen dolgozni. Ezért a gyerekek minden héten hétfőn papíron megkapják a tanulnivalót és a feladatokat, melyeket a hét végén, pénteken kell visszavinni az iskolába. Telefonos segítséget a nevelőktől kérnek és kapnak, általában idegen nyelvből és környezetnyelvből.

Brigitta egy egyéves kisfiú és egy négyéves kislány anyukája. A bíróságon, ahol dolgozik, jelenleg szünetel a munka, ezért reggeltől kora délutánig, amíg férje haza nem ér, ő van a kicsikkel. A családfő, miután végzett a munkahelyén, a hatvanöt évnél idősebb szüleiket látja el, felügyeli őket. Néhány napja azonban az egész család a nagyszülők házába költözött vidékre, mert a sokadik emeleti bezártságot nehezen viselték a nagy mozgásigénnyel bíró kicsik. Mindkét bölcsődés csemete rendszeresen kapja az óvó nénitől a feladatokat. A kislány nagyon örül, ha Viberen találkozik a csoporttársaival. Nagyon várja, hogy újra úgy találkozzon velük, mint korábban. Az édesanya örül a naponta kapott feladatoknak, a gyermekek mindenfélét játszanak és rajzolnak is, de amikor konkrét feladatot kapnak, akkor az egy időre leköti a figyelmüket.

„Az unokámat csak a kerítésen át láthatom”

Vujinović Verona egy nagyon aktív palicsi nyugdíjas hölgy, aki egy helyi ügyekkel foglalkozó internetes felület adminisztrátora. Régebben is azon fáradozott, hogy minden fontos tudnivaló és információ eljusson a palicsi lakosokhoz, most még inkább azon dolgozik, hogy naprakész információkkal szolgáljon a település lakói számára. Verona rendszeresen osztja meg a helyi médiumok friss híreit, hogy mindenki időben tájékozódjon. Aktivistákat mozgósít és koordinál, kihez mit és hogyan tudnak eljuttatni, és kinek milyen segítségre van szüksége. Szigorúan tartja magát a kijárási tilalomhoz, és naplószerű bejegyzéseket ír a karanténja minden napjáról. „Az első héten nagyon meg voltam ijedve. Egyik pillanatról a másikra változott meg az életünk. Én a fiam segítségére támaszkodhatok, de csak a bolti bevásárlással terhelem. Élek azzal a lehetőséggel, hogy piac hiányában sokan házhoz hozzák az eladni való portékát. Így oldom meg a vásárlás ezen részét” – mondta el Verona, és hozzátette, a mozgás az, amit a leginkább hiányol. „A mostani napokat megelőzően minden reggel vagy este, de volt úgy, hogy mindkét napszakban kerékpározni mentem. Ez most nagyon hiányzik. Az unokámat a kerítésen át látom néha. Most volt a születésnapja, és nem ölelhettem meg. Ez is nagyon hiányzik. Bízok benne, hogy mindennek nemsokára vége lesz, és pótolhatjuk az összes elmaradt puszit és ölelést” – mondta Verona.

A Kolibri a Családokért Egyesület most is a családok szolgálatában áll. Tevékenysége jelenleg inkább kulisszák mögötti. Nem túl régen, de már a járvány idején néhány családnak élelmiszercsomagot osztottunk. Ezt a belgrádi Élelmiszer Bank jóvoltából tehettük meg. Elvétve keres meg bennünket egy-egy család ügyintézés kapcsán, hiszen sok mindent most csak telefonon vagy e-mailben lehetséges intézni.

Véleményem szerint soha nem volt ekkora előny falun lakni. Előny ez most gyereknek, szülőnek és nagyszülőnek is. Tompul talán a bezártságérzet, mert van kert, udvar és mozgástér, ennek ellenére, azok, akik egyedül élnek, most nagyon magányosak, még falun is. Nincs beszélgetőtárs, nincs szomszédolás. Marad a rádió és a TV, amelyből túlárad az új helyzetre vonatkozó információ, félelmet és bizonytalanságot keltve a szépkorúakban. Sokan keresnek és találnak megnyugvást a szintén a média által közvetített vallási műsorokban vagy szentmisékben. Biztatok mindenkit, aki teheti, hogy saját szülein, nagyszülein kívül „fogadjon örökbe” még egy-két nénit vagy bácsit, aki segítségre szorul. Nagyok sokat jelent nekik a segítség. Nekünk csak kis pluszidőbe kerül.

Ideje visszavenni a tempóból!

Meglátásom szerint ez az az időszak, amikor többet van együtt a család. Igyekezni kellene, hogy a helyzet rendeződésével megmaradjon a létszám az asztalunknál. Legyenek a folytatásban is az étkezések és a beszélgetések tartalmasak. Ez az az időszak, amikor meggyarapszik a Skype-nagyik száma akkor is, ha csak kerítés vagy utca választja el őket az unokáktól. Továbbá a szemetelés időszaka is ez. Segítségért kiált a bolygónk az elhasznált és eldobott maszkok és gumikesztyűk miatt. És ez az az időszak, amikor egyesek gyászolnak. Van, aki a munkahelyét, akad, aki a szabad levegőt, néhányan a talákozásokat vagy az iskolai szüneteket. Ugyanakkor lehet ez a „Slow life” időszaka is, amikor van időnk elgondolkodni azon, hogy hogyan lassítsuk le a rohanó életet. Egy kutatás szerint ugyanis egy nap alatt annyi inger ér bennünket, mint egy középkori embert egész életében vagy a szüleinket egy hónap alatt fiatalkorukban. Ideje hát lassabbra venni a tempót. Vigyázzunk magunkra és másokra! Ebben a sorrendben, mert ha magunkra nem vigyázunk, másoknak nem tudunk segíteni.

GAJDA Nóra