Rendhagyó kisérettségi bombariadó nélkül

Korábbi jegyzetemben azt találtam mondani, hogy immár nemcsak politikai, de oktatásügyi témákban is változik az események fontossági sorrendje és nem mellesleg hírértéke.

Az idei, számos tekintetben rendhagyó általános iskolai záróvizsga is a fentieket igazolja. Normális körülmények között az lenne „bombasztikus” hír, ha valamilyen ok (mondjuk, bombariadó?) miatt részben vagy egészében meghiúsult volna a háromnapos próbatétel. A címoldalakra kívánkozó (néhol oda is került) hír viszont kb. így hangzik: „Nem volt bombariadó a záróvizsgán!”

Ezeket az „országos jelentőségű” megméretéseket korábban rendre megzavarták különféle „körülmények”, főképp a feladatsorok idő előtti kiszivárogtatása, de jelentős „teljesítményt” sikerült produkálni a vizsgák „elcsalása” terén, a lebonyolítás egyébként szigorú szabályainak gátlástalan áthágása által, és nem utolsósorban a tesztekben és a javítókulcsokban rendszeresen előforduló hibákkal. Ez utóbbit pl. a magyar nyelvű tesztek esetében az elmaradhatatlan fordítási hibák, elírások, sőt az eredeti (anyanyelvi) tesztekben nem egyszer vitára okot adó pontatlanságok is „gazdagították”.

Bombariadó korábban sem volt a záróvizsgákon, bár mindig kiemelt kockázatnak számított, és a rendőrség előző este mindig átnézte és lezárta a helyszíneket, immár húsz éve.

Az idei kisérettségi másban is rendhagyó volt, például abban, hogy a szerbség egyik kultikus ünnepén, Vidovdan napján írták a matematikatesztet, pedig ez (a történelemben eléggé rossz emlékeket őrző) nap jó ideje ünnepként, a tanítási időszak ünnepélyes befejezéseként szerepel az iskolai naptárakban. Az már csak hab az országos igyekezet keserű csokis tortáján, hogy biztonsági okokból nem minden iskolában tartottak vizsgát, így tanulók tízezreit kellett központilag kijelölt vizsgahelyszínekre utaztatni.

Vesna Jerotijević, a tanügyi szakszervezetek uniójának oktatási ügyekkel megbízott szektorvezetője ezzel kapcsolatban ezt írta: „idén a kisérettségi sok tanulót hátrányos helyzetbe hozott. Ez a generáció nyugtalanabb és bizonytalanabb a korábbiaknál. (…) Egyre nő a pánik az érettségivel kapcsolatban, így nem meglepő, hogy a vizsgázókon kívül a szüleik is pánikba esnek. A sorozatos bombariadók miatt 60 százalékkal csökkentették azoknak az iskoláknak a számát, ahol záróvizsgát tartottak, ami egyenlőtlen helyzetbe hozta a tanulókat. Míg egyesek »hazai pályán« játszották a döntő mérkőzést, (…) addig mások arra kényszerültek, hogy közelebbi vagy távolabbi helyszíneken, idegen közönség előtt »vendégeskedjenek«.”

„Szabályosan és problémamentesen”

Mindez nem gátolta Branko Ružić szakminisztert abban, hogy nem titkolt megkönnyebbüléssel és büszkeséggel kiáltsa világba: „A vállalt feladatok meghozták a várt eredményt, és a három vizsganap alatt semmilyen mulasztás nem történt sem a szervezésben, sem az előkészítésben.”

Az általános iskolát lezáró kisérettségi vizsga – állítja a felelős tárcavezető – idén teljesen szabályosan és problémamentesen zajlott le, ami a munkamódszer változásainak, a biztonsági előírások és a tesztellenőrzési eljárások fejlesztésének és a teljes folyamat digitalizálásának is köszönhető.

Az esetleges bombariadók „elhárítása” céljából pl. blokkolták az iskolák e-mail-címeit és egyéb elérhetőségeit. A szakszervezeti unió képviselőjét ez a lépés a három bölcs majom intelmeire emlékezteti: „Ne láss, ne hallj, ne beszélj!” A példának néhol (pl. a Nyugaton) negatív erkölcsi felhangot tulajdonítanak, és olyan helyzetekre és emberekre vonatkoztatják, ahol és akik nem akarnak tudomást venni a számukra kedvezőtlen dolgokról.

Hogy esetleg „robban-e” majd valami, ha napvilágra kerülnek az eredmények, egyelőre nem tudni. Mire Önök e sorokat olvassák, ismeretesek lesznek a végleges eredmények is.  De közben vár még egy izgalmas hétvége a vizsgázókra, szülőkre és iskolákra: a fellebbezések ideje.

Könnyebb feladatok, gyöngébb eredmény

Mindenesetre a „ne láss, ne hallj, ne beszélj” intelme a feladatsorokkal kapcsolatban is érvényesülni látszik. Bizonyára „bevált” az országos év végi próbatesztelés taktikája, ugyanis az idén a vizsganapokon csak a javítókulcsokat tették közzé. A teszteket csak az előzetes eredmények közzétételekor (pénteken) hozták nyilvánosságra. ĺgy az is érthető, miért tűnik oly „meggyőzőnek”, hogy ez a tesztelés „mulasztások nélkül” zajlott le.

A feladatlapok értékelését mostanra teljes egészében digitalizálták. Ez a módszer „tutira objektív” ugyan, de hogy megbízható-e, és mennyire, azon jókat lehetne vitatkozni.

Egy dolog biztos: „megbízható” szavazópolgárok nevelésére mindenképp alkalmas. Az „értékelés digitalizációja” ugyanis nálunk azt jelenti, hogy egy-egy vélt, megsúgott vagy ismereteken alapuló választ az (egyelőre még csak anyaországi szavazásból ismert) köröcskék megjelölésével kell megadni. Itt és most a biztonság kedvéért nem elég x-szel vagy +-tel áthúzni, hanem ki kell festeni a köröcskét, ahogy az oviban (és néhol a kifestők színezgetéséből álló iskolai hittanórákon) megszokták.

Az külön elemzés tárgyát képezhetné, hogy az így megoldható és megválaszolható feladatok a funkcionális ismeretek és a problémamegoldó kompetenciák mérésére egyáltalán nem alkalmasak, pedig a nemzetközi felmérések és az oktatási stratégia fő célkitűzései pont erre alapoznak.

Az idei záróvizsga feladatai egyébként – a vizsgázók véleménye szerint is – könnyebbek voltak az eddigieknél, és erről, ahogy a legnépszerűbb oktatási portál szerkesztője sugallta, magunk is meggyőződtünk. A Danas napilap röviddel a hír után közölte Milan Pašić oktatási miniszterhelyettes nyilatkozatát, amely szerint „a kisérettségi idei eredményei gyengébbek a tavalyinál”. Az elérhető 20-20 ponthoz képes anyanyelvből az átlag 12,52, matematikából 12,31, míg a vegyes teszten 14,1 pont (felvételi pontszámokká átalakítva: 7,51; 7,39; 9,87). Ez egyúttal azt is jelenti, hogy csökkennek a felvételi ponthatárok (értsd: tovább hígul a diákok ismeretszintje, azaz zuhan a minőség).

Az előzetes adatok szerint a magyar tannyelven is oktató intézmények többségében még az igen alacsony országos átlagot sem sikerült teljesíteni.

Akkor most éppen merre is „haladunk”?

BERETKA Ferenc