Kezdeményezés indul a nyugdíj- és rokkantbiztosításról szóló törvény 155. cikke alkotmányosságának értékelésére irányuló eljárás megindítására. Az eljárást a katonai nyugdíjasok szakszervezete indította el az Alkotmánybíróságon azzal az indokolással, hogy nincs összhangban a Szerb Köztársaság alkotmányával, a nemzetközi jog általánosan elfogadott szabályaival és a ratifikált nemzetközi szerződésekkel. A beadványt Jovan Tamburić elnök írta alá.
Mit kifogásol a katonai nyugdíjasok szakszervezete?
A Nyugdíj- és Rokkantbiztosítási Alap többségi irányításának átvételével (2014. december 26-a óta) a kormány a tulajdonosok érdekeivel ellentétesen privatizálja az alap vagyonát, és politikai kampányokat folytat a nyugdíjasok számára a választások előtt nyújtott pénzügyi segélyek révén.
A Nyugdíj- és Rokkantbiztosítási Törvény 153. cikke értelmében a Köztársasági Nyugdíj- és Rokkantbiztosítási Alapot a biztosítottak, a munkáltatók és a nyugdíjasok képviselői kezelik. (A törvénycikkben a kormány nem szerepel az alap irányításában képviselt egységként.) Az igazgatótanácsi tagok számának 21-ről 7-re való csökkentésével az intézményt formálisan már csak 7 ember irányítja, ebből négyet a kormány delegál, ami azt jelenti, hogy csökkent a Nyugdíj- és Rokkantbiztosítási Alap munkája feletti közdemokratikus ellenőrzés, háttérbe szorították a biztosítottak vagy munkavállalók körét, a munkáltatókat és a nyugdíjasokat. Az egyenlőség és az arányosság elvével ellentétesen csak egy képviselőjük van, és nem akadályozhatják meg azon döntések meghozatalát, amelyek nem az érdekeiket szolgálják. Megszüntették az alap felügyelőbizottságát is. A nyugdíj- és rokkantbiztosításról szóló törvény 155. cikke sérti az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló egyezmény 12. jegyzőkönyvének 1. cikkében előírt általános hátrányos megkülönböztetés tilalmát, amely a következőképpen szól: A törvény által biztosított valamennyi jog gyakorlása megkülönböztetés nélkül biztosított, mint például nem, faj, bőrszín, nyelv, vallás, politikai vagy egyéb vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, kisebbségi hovatartozás, vagyoni helyzet, születési vagy egyéb helyzet. „Semmilyen hatóság semmilyen alapon nem alkalmazhat megkülönböztetést senki ellen.” A kormány megkülönböztetést követ el a biztosított munkavállalók, nyugdíjasok és munkáltatók képviselőivel szemben, akik az alap Igazgatótanácsában képviseltetik magukat. Az alap igazgatótanácsának összetétele olyan, hogy indokolatlanul elsőbbséget biztosít a kormánynak azzal, hogy négy képviselője van testületben.
Ha a jogalkotó álláspontja a törvény 155. cikkének elfogadása során abból állt, hogy a kabinet munkáltatóként részt vesz az alap kezelésében, és mint ilyen, jogosult 4 képviselőjét az igazgatóságba megválasztani, akkor pl. a hozzáállása és az értelmezése sérti a Munkaügyi Szervezet 144. számú egyezményét és a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet háromoldalú konzultációiról szóló 152. számú ajánlását, amely a „képviseleti szervezetek” kifejezés alatt a munkaadók és munkavállalók legreprezentatívabb szervezeteit jelenti, akik élvezik az egyesülési szabadságot, amelyet ebben az esetben a vitatott rendelkezés sért, nem reprezentatív, és nem rendelkezik munkáltatói érdekképviseleti jogállással sem, hogy a Köztársasági Nyugdíj- és Rokkantbiztosítási Alap gazdálkodása szempontjából elsőbbséget élvezzen. Ha ez a cikk elismeri a kormány munkáltatói státuszát (függetlenül attól, hogy nem reprezentatív, és feljogosítja az igazgatótanács 4 tagjának megválasztására, valamint az alap többségi irányítására), diszkriminációt követ el. Ugyanez az ajánlás előírja, hogy a munkaadók és a munkavállalók egyformán képviseltetik magukat minden olyan testületben, amelyben gazdasági, szociális és munkaügyi egyeztetések zajlanak, amit a törvény e rendelkezése vitathatatlanul sért: a munkáltatók és a munkavállalók képviseleti aránya az igazgatótanácsban nem egyenlő. A nyugdíjtörvény 153. cikke szerint az általános hátrányos megkülönböztetés tilalmát az időskorúak, a nyugdíjasok esetében is megsértették, akiknek száma meghaladja az 1 millió 660 ezret. A 155. cikk sérti az általános megkülönböztetés tilalmát a rokkantnyugdíjasok tekintetében is, akiknek nincs képviselőjük az alap igazgatótanácsában, és ily módon nem vehetnek részt olyan politika kialakításában és végrehajtásában, amely közvetlenül érinti a jogaikat és kötelezettségeiket annak ellenére, hogy a Szerbiában több mint 320 000 rokkantnyugdíjas él, és saját bejegyzett képviseleti egyesületük van.
A nyugdíjalap nem állami szerv vagy közvállalkozás, amelyben az állam alapítói jogokkal rendelkezik. Ha a jogalkotó az államot adományozóként kezeli, és ezzel lehetővé teszi az alap többségi döntéshozatalát és gazdálkodását, az ilyen magatartásnak sem alkotmányos, sem jogi alapja nincs, és nem indokolja a többi szociális partnerrel szemben kialakult diszkriminatív magatartást. Még azok az adatok alapján sem, amelyek szerint a Szerb Köztársaság a 2011–2014 közötti időszakban részt vett az alap finanszírozásában, a szükséges pénzügyi források mintegy 42 százaléka nem képezheti az alap kezelési támogatásának alapját. A jelzett időszakban a nyugdíj- és rokkantsági biztosítási jogok körébe nem tartozó kiadások finanszírozására helyezték a hangsúlyt: gondozási és segélyezési ellátásokra, testi sértésből és rokkantbiztosításból eredő kártérítésre, a legalacsonyabb nyugdíjakra stb. 2021-ben a költségvetési támogatását körülbelül 22 százalékra csökkentették. Nyugdíjrendszer-elemzők becslése szerint, ha az állam átvállalná a nem a nyugdíjbiztosítás területére vonatkozó kötelezettségeket, a büdzsétámogatás 16 százalékra csökkenne, és nem hivatkozhat(na) arra, hogy leginkább a költségvetési támogatások miatt kell az alapot kezelnie.
A biztosító vagyona nem állami, hanem az alap által magántulajdon, melynek kezelési jogát Szerbia kormánya indokolatlanul átvette, és megsértette az emberi jogok és szabadságjogok védelméről szóló egyezmény I. jegyzőkönyvének 1. cikkét.
A katonai nyugdíjas személyek szakszervezete javasolja az Alkotmánybíróságnak, hogy a törvény alkotmányosságának, valamint a nemzetközi jog általánosan elfogadott szabályainak és a ratifikált nemzetközi szerződéseknek való megfelelés vizsgálati eljárásának lefolytatását követően határozatban állapítsa meg, hogy a törvény nem áll összhangban az alkotmánnyal és a ratifikált nemzetközi egyezményekkel, és hozzon határozatot a törvénycikk alkalmazásából eredő következmények megszüntetéséről és végrehajtásának módjáról.
TAKÁCS Magda
