Nemcsak a meteorológiai nyár köszöntött be, hanem a sajtóban a szakmai szlenggel uborkaszezonnak nevezett témahiány is. Legalábbis erre lehet következtetni az egyetlen fővárosi ellenzéki napilap tartalmából, ugyanis arra „vetemedtek”, hogy több mint kétezer ember megkérdezésével felmérjék a polgároknak az életszínvonal milyenségét illető véleményét. Elsősorban arra voltak kíváncsiak, hogy – szerintük – mennyi pénzre volna szükségük a „szerény”, a „szolid”, a „normális” és az „eszményi” életmódhoz.

A legérdekesebb válaszok az „eszményi” körülményekre vonatkoznak, hiszen a több mint kétezer megkérdezett közül 41 százalék azt válaszolta, hogy a szóban forgó meghatározás alatt érti a rendszeres nyaralást, telelést, az öt évnél fiatalabb kocsi tulajdonlását és gond nélküli használatát. Ehhez a kétgyermekes életmódhoz pedig – szerintük – havi 3000 euró átlagos jövedelemre van szükség. A luxust preferálóknak ezt az összeget még 2000 euróval kellene megtoldaniuk.

Ha egy pillanatra megállunk ennél az adatnál, igencsak eltöprenghetünk azon, hogy jelenleg Szerbiában hány ember/család engedheti meg magának a megkérdezettek által normálisnak nevezhető életszínvonalat. A májusi átlagfizetés ugyanis nagyjából 600 euró, s az utóbbi időben igencsak felkapott IT-szakemberek is „csak” 2000 eurót keresnek. Ők az ország „normális” polgárai? Akkor minek kellene neveznünk azokat a kereskedelemben dolgozókat, akik a háromezer dináros fizetésemeléssel együtt is mindössze havi negyvenegyezer dinárt kapnak, holott a rezsiköltségeik azonosak az átlagon felüli bevétellel rendelkezőkével?

A polgárok életszínvona által történő kategorizálás annál is inkább értelmetlen, mert a statisztikai hivatal adatai szerint tavaly a kereset szempontjából úgynevezett felső tízezer átlagkeresete 90 000 dinárt, vagyis az akkori árfolyam szerint 771 eurót tett ki. Ugyancsak ennek az állami intézménynek a nyilvántartása arról tanúskodik, hogy a lakosság eme 0,15 százalékának bevétele lényegében a kissé bővített fogyasztói kosár tartalmának a megfizetésére volt elegendő. S ha nekik (a felső tízezernek) éppen csak erre futja, vajon az életszínvonal szempontjából hol tart az a valamivel több mint egymillió nyugdíjas, akinek a havi járandósága nem éri el a 31 000 dinárt? Pedig – a hivatalos adatok szerint – az említett tízezer legjobban kereső havi bevétele nagyjából ezernégyszáz eurót ér, ami igencsak messze van a „normális élethez” szükséges kétezertől, a luxushoz szükséges ötezer eurós fizetésről pedig még beszélni is kár, hiszen az a fantasztikum (vagy az alvilág) kategóriájába sorolható.

Ha ezeket az adatokat szem előtt tartjuk, akkor a napilap által készített körkérdés témájára csak azt lehet mondani: álmodik a nyomor.

BOTH Mihály