Gogolák Tímea immár két évtizede dolgozik nőfélyként

Nincs vajdasági lakodalom jó hangulat, hajnalig tartó mulatozás, na és persze jó vőfély nélkül. A hazai vőfélyszcéna üde színfoltjai Vajdaságban a nőfélyek, tehát azok a nők, akik vőfélyként tevékenykednek. Arról, hogy milyen a jó vőfély, mi a feladata, és hogy hogyan fogadják őket, a már 20. évfordulóját nőfélyként ünneplő Gogolák Tímeát kérdeztük.
– Immár húsz éve dolgozol nőfélyként, hogyan vágtál bele ebbe a nem mindennapi hivatásba?

– Bizony, már rég nagykorú vagyok nőfélyként is, hiszen idén márciusban volt a 20. évfordulója annak, hogy dolgozom. Szeretem a lakodalmakat, és gyermekként is rengeteg esküvőn, lakodalomban voltam, szinte minden hónapra jutott kettő. Örültem, amikor a vőfély beszélt, szinte tátott szájjal hallgattam. Az is meghatott, ahogyan a verseivel, szövegeivel a lakodalmas népet szórakoztatja, ezt követően pedig az emberek jót mulatnak, jó zene szól, és fantasztikus a hangulat. Talán ekkor alakult ki bennem az, hogy én is szeretnék vőfély lenni, de akkor még csak férfi vőfélyek léteztek. Végül magam kezdtem el gyakorolni, szövegeket tanulni. Nem volt lehetőségem arra, hogy egy lakodalomban bemutatkozzak, azonban egy unokatestvérem, aki kisebb lakodalmat szervezett, megkért, hogy vezessem én. Így történt, hogy levezettem egy 40 fős lakodalmat. Nagyon örültem a lehetőségnek, munka mellett tanultam a szövegeket. Úgy gondoltam, ha ezen a napon kudarcot vallok, akkor nem fogom folytatni, azonban csodálatos volt a hangulat, így én is folytattam a gyakorlást.

– Hol tanulhatja ki valaki a vőfélykedést?

– Erre nincs képzés, és nem is kitanulni kell ezt, inkább a hagyományok szeretete és megőrzése a fontos. Egymásnak átadott szövegeket, verseket tanulunk meg. Jómagam is régi videókazettákról írtam ki a szövegeket. Nem volt alkalmam arra, hogy valakit kísérjek a munkája során, bár akadnak olyan vőfélyek, akik felkarolnak fiatalabbakat, és együtt járnak lakodalomba. Én magam indultam ennek neki, az élet iskolája tanított meg, valamint az, ahogyan a lakodalmakban kaptam kritikát, bátorítást. Ennek köszönhetem azt, hogy ma ott vagyok, ahol.

– A hazai vőfélyek hogyan viszonyulnak egymáshoz? Van lehetőség a tapasztalatcserére?

– Évente szervezünk vőfélytalálkozót, ahova magyarországiakat is várunk. Szép számban szoktunk megjelenni, legutóbb a szabadkai Népkörben voltunk. Három nőfély dolgozik nálunk, vőfélyből több van, mintegy húszan aktívak. A vőfélytalálkozón nemcsak bemutatkozunk és tapasztalatot cserélünk, hanem egy komplett lakodalmat is eljátszunk, ahol mindenki bemutatja a lakodalom egy mozzanatát. Itt zajlik az eszmecsere, valamint itt lehet elcsenni szövegeket tapasztaltabb magyarországi vőfélyektől. Hiába modernebb az élet, érdemes belevinni a múltból valamit, hiszen ennek mindig megvan a maga varázsa.

– Van utánpótlás a vőfély és nőfély terén?
– Férfiakból mindig van, és szerencsére lányok is akadnak, akik nálam jelentkeznek azért, mert nőfélyként szeretnének dolgozni. Arra biztatom őket, hogy tanuljanak, akár írjanak saját szövegeket, majd jöjjenek el a vőfélytalálkozóra, ez ugyanis remek alkalom arra, hogy valaki komolyan elinduljon ebben a hivatásban. Ha kezdetben ki mer állni a többiek elé, és megállja a helyét, akkor érdemes belevágni, azonban ha ez nem megy, akkor később sem fog ez könnyen menni.

– Már 20 éve dolgozol nőfélyként, több száz lakodalmat vezettél már le. Lámpalázas szoktál lenni?

– Minden lakodalom másként zajlik, mindig sok a részlet, a jó hangulat pedig sok dolgon múlhat. Mire indulni kell, én is ideges vagyok, viszont amikor meglátom a fiatalokat, és elindul a zene, ez azonnal keresztülmegy rajtam. Hiába vagyok túl nagyjából 600 lakodalmon, a mai napig tombol bennem az idegesség.

– Milyen a jó vőfély?

– Nagyon fontos tulajdonság a nagy hang. Manapság mikrofonnal dolgozunk ugyan, de előfordulnak olyan helyzetek, amikor mikrofon nélkül kell a tömeget irányítani, így elengedhetetlen az erős, határozott hang és fellépés. Az is fontos, hogy az ember, ha valamit tesz, azt szívből tegye, így ha valaki úgy vágna bele a vőfélyhivatásba, hogy azért megy, mert jó pénzt kap érte, akkor inkább ne menjen. De ha azért, mert szeret emberekkel dolgozni, mulatni, annak a vőfélynek párja nincs.

– Magyarországi vőfélyekkel is tartjátok a kapcsolatot. Más az ottani hivatás?

– Nem sokban különbözik, talán maga a lakodalom az, ami picit máshogy zajlik. Ott ugyanis nincs vendégfogadás, nálunk pedig több hagyományt tartanak Az, hogy a vendégeket fogadjuk, beköszöntjük, az alap, de ezenkívül egyes lakodalmakban külön van a menyasszonyos és a lakodalmas ház, és a násznép együtt megy kárlátóba, a menyasszonyos házba.

– Fogy a vajdasági magyarság, azonban a lakodalmak nem fogynak, sőt sokan hazajárnak esküvőt tartani. Neked mi a tapasztalatod?

– Bár enyhén csökkent a lakodalmak száma, azonban nem a kedv, hanem az infláció szegi kedvét az embereknek. Mindennek megnőtt az ára. Míg két évvel ezelőtt voltak 400–500 fős lakodalmak, most maximum 200 fős a násznép. A fiatalok hazajönnek megesküdni, hiányzik nekik az itthoni hangulat, légkör. Bálokban is dolgozom, ott is sok a fiatal, akik külföldről hazaérkezve egyből húzatják a nótákat, szeretik ezt a légkört, és van rá igényük is.

– Milyen egy igazi vajdasági lakodalom?

– Az igazi vajdasági lakodalom az sátras lakodalom, méghozzá nem is a modern, fehér sátras, hanem a régi, egyszerű sátras. Néhány helyen még van ilyen, illetve előfordul, hogy külön tartják a vőlegényes és menyasszonyos házat is. Ha egyben is van a lakodalom, először a vőlegényhez megyünk, onnan indulunk kikérni a menyasszonyt, majd megyünk a sátorba vagy a terembe. Itt fogadjuk a násznépet, és a szertartás előtt még mulatunk. Néhány helyen szokás zenével kísérni a gyalogos menetet, majd a ceremónia után együtt visszamenni a terembe. Most jellemzőbb, hogy a párt már csak a közeli családtagok kísérik vissza a terembe, ahol a szülők fogadják az ifjú párt. Az estet a nyitótánc kezdi, ez korábban egy csárdás volt, ma már a pár választja ki, hogy mivel kezdik meg a táncot. A mulatozást követi a vacsora és a torta, de a jó hangulat sehol sem torpan meg. A menyasszonyi torta után a gyertyafénykeringő következik, majd a menyecsketánc, és az újasszonyköszöntő, esetleg kínálgatás, közös koccintás. És persze a hajnalig tartó mulatás!

– Számodra melyik a lakodalom legjobb része?

– A mulatás, imádok mulatni! Ami viszont tényleg gyönyörű, és mindig meghat, az maga az ifjú pár útnak indítása. Itt ugyanis a szöveget én magam írtam, és általában háttérzenével adom elő. Ilyenkor mindig látom az emberek szemében a meghatottságot, és azt, ahogyan a szülők is belegondolnak, hogy mennyi minden történt az életükben, felnőttek a gyerekek, és most el kell őket engedni. Ez nagyszerű érzés és hangulat.

– Mi a helyzet a vegyes lakodalmakban? Ott is hajlanak a magyar hagyományok felé?

– Én eddig szerb–magyar lakodalmakban voltam, és tapasztalataim alapján a szerbek is szeretik a magyar hagyományokat, ugyanis a szerb lakodalomban nincs annyi tradíció, talán a násznagy az, aki vezeti a dolgokat, de nem olyan szinten, ahogy a magyar lakodalmakban a vőfély. Hajlanak így arra, amit mi képviselünk, ráadásul a szerb vendégek is nagyon élvezik ezt.

– Beszéljünk egy kicsit a vőfély és a nőfély öltözetéről. Ki dönti el, hogy mit viseljen a vőfély a nagy napon, és mi a funkciója a díszes, szalagos botnak?

– A bot praktikus, az a funkciója, hogy kiemelkedjünk a tömegből, ezzel irányítjuk a násznépet akár a lakodalmas menetre, akár a vendégbeköszöntésnél. A ruhát azonban mindenki maga választja, egyesek fehér inget és vasalt nadrágot, ez azonban inkább a ceremóniamesternél jellemző. A hagyományos vőfély általában népviseletben, díszmagyarban van. Jómagam kalocsai hímzéses viseletet hordok, piros csizmával és pártával. Mindig szerettem a hagyományőrző dolgokat, és ez a viselet is a múlthoz köt.

– A vajdasági lakodalmakban a vacsora alatt játszani is szoktak a fiatalok. Hogyan döntöd el, hogy ki fog játszani, és milyen játékokat fogtok felhasználni?

– Ahány vőfély, annyi szokás. Személy szerint én nem szeretem a vendégeket kényszeríteni arra, hogy szerepeljenek, inkább az ifjú párt faggatom, hogy ki az a vendégek közül, aki nyitott lenne a játékra. Általában ez jól szokott elsülni. Ízetlen játékokat sosem szoktam játszatni, hiszen vannak dolgok, amelyek másként jönnek át egy férfitól, és másként egy nőtől. Szeretném megtartani a tiszteletet, így erre mindig külön figyelmet szentelek. Olykor kimondottan kérik, hogy ne legyenek játékok, ilyenkor én sem erőltetem, de akad olyan lakodalom is, ahol nem lehet elég játékot hozni. Fontos, hogy a játék pár perces legyen, ne húzódjon el, mert arra ráun a násznép is. A játék egyébként jó módszer arra is, hogy a mulatozó násznépet az asztalhoz ültessük, hogy legalább az első két fogást elfogyasszák.

– A vőfély nem csak a ceremóniát vezeti, szinte az egész napot koordinálja, és a hangulatra is figyel. Kihívás minden részletre figyelni?

– Szeretem, ha a részletek a helyén vannak. Sok múlik a jó hangulaton, és a jó hangulatra figyelni is kell. Ha a vőfély nem figyel a dolgára, úgy sok dolog elcsúszhat. Egyeztetni kell minden szereplővel, figyelni kell arra, hogy mikor megfelelő az alkalom a szövegre, a mulatozásra, a vacsorára. Ha nem akarnak leülni a vendégek vacsorázni, akkor szoktam leültetni a násznépet játszani. Vacsora előtt pedig jelzem a zenekarnak is, hogy lassan érkezik a leves, így fárasszák le a násznépet is. Sok múlik itt a csapatmunkán a zenekar, a vőfély, a pincérek és a szakácsok között is. Fontos, hogy a vőfély észben is jelen legyen, kedves is legyen, de az igényeknek is megfeleljen. Nem lehet a legnagyobb bulit megállítani azért, hogy a vőfély verset mondjon, nem érdemes megállítani a zenekart egy játék vagy beköszöntés végett. A jó hangulat, ha egyszer megáll, nem biztos, hogy újraindul.

– Három nőfély tevékenykedik Vajdaságban. Ér titeket valamilyen megkülönböztetés? Szükséges, hogy máshogy dolgozzatok, mint egy férfi vőfély?

– Igen, oda kell erre figyelni minden szempontból. Sok dolog másként jön át egy nőtől, mint egy férfitól. Ez a hétköznapokban is így van. Ha nem akarom, hogy rossz véleménnyel legyenek rólam, hogy ne tiszteljenek, akkor tartani kell a határokat. Igyekszem úgy formálni a dolgokat, hogy a lakodalom szép legyen, jó legyen a hangulat. Feltalálom magam ebben a közegben. Néha kifejezetten nőfélyt keresnek egyébként. Jelenleg az unokahúgom is szeretne nőfély lenni, őt tanítgatom, de ő már a maga útját járja ebben. Vele tartom a kapcsolatot, illetve a másik nőféllyel is megbeszéljük a lakodalmakat. A vőfélyek azonban nem tekintenek ránk konkurenciaként, mindenki egyenlő. Minket, nőket kincsként tartanak, nincs negatív tapasztalatom velük, mindenkire egyformán tekintenek.

– A lakodalomban akarva-akaratlanul megjelenhetnek olyan vendégek, akik nem érzékelik a határokat. Erre hogyan tudsz reagálni?

– Volt már arra példa, hogy valaki többet ivott a kelleténél, és úgy közeledett felém, mintha száz éve ismernénk egymást. Ezt tudni kell kezelni, én ilyenkor megkérem a kedves vendéget, hogy lépjen hátra. Tiszteletben kell tartanom minden vendéget, és ilyen helyzetben arra törekszem, hogy határozottan és udvariasan megkérjem, hogy ne kellemetlenkedjen. Előfordult, hogy veszekedés tört ki egy lakodalomban, ott jó volt, hogy jelen voltam nőként, mert így legalább hallgattak rám. Sok minden megtörténhet, oda kell ezekre is figyelni, ne menjen a jó hangulat rovására az, hogy valaki berúgott.

– Meddig lesznek még nagy vajdasági lakodalmak?

– Többen akarnak ceremóniamesterek lenni, ami hasonlít a vőfély hivatásához, azonban mégsem ugyanaz. A ceremóniamester nem mond verseket, míg a vőfély verseket, szózatokat, tréfákat mond, és ez hozzájárul az eseményhez is. Nemcsak vezeti a násznépet és koordinálja a rendezvényt, hanem hozzá is ad. A fiatalok pedig igénylik ezt, én úgy gondolom, hogy ameddig magyar ember él, addig jó lakodalmak is biztosan lesznek.

SEREGÉLY Orsolya