Végül is kezd egészen szépen kitisztulni, kikristályosodni ez. Hogy mi a 2024. november 1-e óta forrongó és hullámzó szerbiai társadalmi állapotok konkrétan megfogalmazható politikai tétje, Achilles-sarka.

Megszámolni sem lehet, hány ízben és milyen eltökéltséggel jelentette ki Vučić, gyakran az öklét rázva, hogy márpedig Szerbiában átmeneti kormány nem lesz. Tényleg, felesleges is lenne próbálkozni a számolgatással, a „színes forradalom” mellett ez a leggyakrabban visszatérő motívum a felszólalásaiban. Számomra a legemlékezetesebb, amikor valamelyik lakossági fórumon – persze ismét csak az öklét rázva – mondta az egybegyűlt polgároknak, „amíg én élek” (dok sam ja živ), addig nem lesz átmeneti kormány. Szóval még az élete árán sem. Aztán hatásszünet.

Több ez, mint freudi elszólás. Többszörös, nyilvános és nyílt beismerése annak, hogy ez az egy dolog az, amitől fél. Tőle lehet bármi más, csak ez nem. Kormányváltás könnyedén, előrehozott választások bármikor – szerintem kezdettől fogva ebbe az irányba igyekszik terelni a történetet, csak közben húzza az időt –, mert abban bízik, hogy mindazoknak az eszközöknek a birtokában, amelyek felsorolásától most eltekintek, ahogyan eddig is, úgy ezután is könnyedén megnyeri azokat. Ezen eszközök felhasználásának erkölcsösségét pedig most szintén hagyjuk.

Ezzel párhuzamosan egyre szaporodnak azok a (nem csak) ellenzéki sorokból érkező ötletek, javaslatok, követelések, hogy a helyzet rendezése érdekében alakuljon egy átmeneti kormány. Sőt, egy lakossági fórumon már az is elhangzott, hogy maguk az egyetemisták alakítsanak kormányt. Átmeneti, technikai, szakértői, egyetemi – az elnevezés tulajdonképpen lényegtelen, a lényeg mindig ugyanaz, ez pedig az, hogy korlátozott ideig működik, a mandátuma pedig gyakorlatilag csak arra terjed ki, hogy megteremtse a tisztességes, minden induló fél számára valóban egyenlő feltételeket biztosító választások előfeltételeit. Egyébként nem példa nélküli, és nem ördögtől való dolog a világban.

Lesz átmeneti kormány Szerbiában, vagy sem? Az, hogy a társadalom végül milyen választ termel ki magából erre a kérdésre, jelentős mértékben meg fogja határozni az ország további sorsát.

KÓKAI Péter