Gyakran hallani Szerbia elnökétől a „történelmi” jelzőt, azt, hogy a történelemben először esik meg valami az országban. Így például egy külföldi befektetők által épített csokoládégyár avatásakor azt találta mondani, hogy „Szerbiában először gyártanak csokoládét”, holott Ruffék gyára (egykor), majd a kommunisták által nacionalizált üzemük, a szabadkai Pionir évtizedekkel korábban már erről vált híressé és ismertté is. Most, az államfő május 6-ai televíziós szereplését nevezte a sajtó egy része történelminek. Mintha visszanyalt volna a fagyi…

A polihisztor

Ismételten meggyőződhetett Szerbia népe arról, hogy az államelnök mindenhez ért, közgazdasági, pénzügyi, nemzetközi politikai kérdésekhez éppúgy, mint az energiatermeléshez és az energiaárakhoz, vagy – teszem azt – a népszaporulathoz. Tíz pontban foglalta össze a – szándékai szerint – feltehetően a nemzethez intézendő hosszú, mintegy másfél órásra sikeredett beszédét, amely során az adásrendező – nyilván előzetes megbeszélés alapján – az illusztrációkat, táblázatokat, fényképeket és filmbejátszásokat a képernyőre vetítette. Néha ugyan szólni kellett neki, hogy mi következzen, de ilyesmi élő televíziós műsorban mással is előfordult már.

Mindenről beszélt tehát az államfő, de félő, hogy nem mindenki értett meg mindent az előadásból. A szakemberek által készített táblázatok például – szerény véleményem szerint – hidegen hagyták az embereket: nem értették a számsorok közötti összefüggéseket, a pár pillanatig látott grafikonok, ábrák valódi jelentését. Többségük azt sem érti, hogy mi az Eurostat, mennyire szavahihetők a kimutatásai. Csupán a harc, a „megteszünk mindent”, „minden erőfeszítésünk arra irányul” és a hasonló frázisok foghatták meg őket. Való igaz, hogy a történelemben ennyi sok mindenhez értő vezetője nem volt még Szerbiának, pedig akadt írástudatlan uralkodója és olyan államfője, aki (a mostanihoz hasonlóan) jogvégzett ember vagy egyetemi tanár volt.

A sorkatonai szolgálat

Alighanem a legtöbb embert közvetlenül is érintő bejelentés ezen a május 6-ai estén a kötelező sorkatonai szolgálat újbóli bevezetésének ötlete volt. Az állam jelenlegi irányítói (a kormány, illetve a parlament) ugyanis minden esetben elfogadják az államfő ötleteit, ilyen-olyan javaslatait. Az sem lehet tehát kérdés, hogy a katonaköteles fiatal férfiak hamarosan ismét bevonulnak majd. Igaz, hogy nem egy vagy több évre, hanem mindössze kilencven napra, de ez is alaposan módosíthat az életvitelükön. Az elnök szerint éppen ez a cél: hazafiasságra, felelősségre, fegyelemre kell nevelni őket. Elmondta azt is, hogy nem fogad el semmilyen kifogást, a hadsereg vezetőinek biztosítaniuk kell a kiképzés állományi feltételeit, és várakozásai szerint a parlament hosszas vitát követően el is fogadja majd ezt az indítványt. Az előfeltételek megteremtéséről majd a szakemberek mondanak véleményt, a dolognak ugyanis komoly anyagi és infrastrukturális vonzatai vannak. Sejtéseink szerint még az is megtörténhet, hogy hamarosan ismét benépesülnek a korábban elhagyott laktanyák. A végleges döntés kapcsán ugyanis senkinek sincsenek, nem lehetnek kételyei.

Lesz mit ennünk!

A bevezetőnkben említett korábbi gyakori felszólalásaiban, illetve szózataiban az államfő már jelezte: nem lesz éhezés Szerbiában. Biztosított az ország vezetése elegendő babot, lisztet, cukrot, étolajat, de még halkonzervet is. Az ezeket bemutató fotókat is a képernyőre vetítette akkor az adásrendező.

Az energiaellátás is biztosított, mi több, éppen a megszólalást követő percekben lett olcsóbb a benzinkutakon az üzemanyag. Literje tíz dinárral, bár aztán kiderült, hogy nem egészen pontos az elnök adata; nemcsak szolgáltatófüggő az árak alakítása.

„Egyelőre a vekni sem drágul” – mondta a kenyér áráról az államfő. Legfeljebb 46-ról 49 dinárra növekszik, amivel nem elégedettek ugyan a pékek szövetségében, de elfogadják, mivel „a kiflin és a pogácsán behozzák a veszteséget”. Újabb grafikonok, táblázatok bizonygatták az elnöki állítások valóságtartalmát, így azt is, hogy a villanyáram Szerbiában a legolcsóbb (csupán Grúzia és Törökország előzi meg az országot), miközben egyetlen szó sem esett arról, hogy – például tőlünk nyugatabbra – azért a bérek és keresetek jóval magasabbak. Erről azonban nem készült sem kimutatás, sem táblázat, sem grafikon, bár lehet, hogy csupán mi nem láttuk, nem vettük észre…

Kurti és Milica

Alighanem elszólta magát egy újságírói kérdésre adott válaszában az államfő, amikor megkérdezték tőle, hogy a Koszovóval kapcsolatos megbeszéléseket követően valóban együtt sörözött-e nemrég, berlini látogatása során egy ottani étteremben Albin Kurti koszovói miniszterelnökkel. Az elnök válasza szerint első házasságából származó lányával, Milicával és a delegáció többi tagjával együtt vacsorázott, Kurtival pedig soha még kezet sem fogott – ami nyilván híven illusztrálja a Szerbia és Koszovó közötti, évek óta folyó tárgyalások hangulatát, körülményeit és az eredményes megbeszélések esélyeit, de fölvet egy másik kérdést is: Mit keres az államfő lánya Berlinben, a szerbiai tárgyalóküldöttséggel együtt? Ahogy annak idején megkérdeztük, hogy Mihajlović miniszter asszony fiacskája milyen jogcímen volt jelen édesanyja kíséretében az ENSZ székházában, New Yorkban. Vagy arról van szó, hogy „a nép választott képviselői és vezetői” számára valóban eljött már az ígért aranykor?

NÉMETH János