Mennyire elérhetők az állami egészségügyi és szociális ellátórendszer intézményei az idősek számára a Covid–19 járvány idején? címmel az Amity polgári szervezet a svájci kormány Együtt az aktív civil társadalomért projektjének támogatásával véleménykutatást végzett Szerbiában. Az eredmények nem meglepőek, de figyelmeztetnek.

A felmérésben 312-en vettek részt. A legtöbb megjegyzés a szolgáltatásokhoz való hozzáférhetőségre vonatkozott. A válaszok egyértelműen jelezték, hogy az idős nem koronavírusos betegek egészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférése nehéz volt. A második kérdésre (Mennyire könnyű bejutni a választott orvoshoz vagy háziorvoshoz?) adott válaszokból kiderül, hogy a többség szerint most minden más, mint a világjárvány előtt. A kórházi rendszer rosszul működik. Akinek valóban orvoshoz kell mennie, tudnia kell, hogy a gyógyítással általában késnek. Idézet a megjegyzésekből:

„Egy éve a szüleim nem tudják elvégezni azokat a vizsgálatokat, amelyeket tavaly márciusra terveztek, de a rendkívüli állapot vagy korona miatt elhalasztották őket, mert a kockázat túl nagy. Az egyetlen dolog, ami sikerült, a tőszomszédságunkban lévő magánlaboratóriumban elvégezni a vérvizsgálatot. Az ügyeletes orvosok csak oltottak, más klinikákra rendelték őket… Akinek nincs pénze magánorvosra, lassan meghal.”

„Ha van koronád, mindenhez nehéz hozzáférni, mert nem egy szokásos rendszeres Covid-vizsgálat, és várni kell. Ha nincs koronád, akkor azért nehéz, mert nem fogadnak el, vagy be kell bizonyítanod, hogy nincs koronád. Az otthoni ápolás és öltöztetés nem érhető el.”

A harmadik kérdés az volt, hogy mennyire könnyű elvégeztetni a speciális diagnosztikai és terápiás eljárásokat. 13 különféle szakembert soroltak fel, akikhez az idősek a leggyakrabban mennek. Többségük szerint a szakemberekhez való hozzáférés egyáltalán nem könnyű: az esetek 90 százalékában endokrinológusról (a belső elválasztású mirigyek működésével, azok megbetegedéseivel foglalkozik), 89 százalékában kardiológusról, 86 százalékában tüdőgyógyászról, ortopédról és gasztroenterológusról (emésztőrendszer betegségeivel foglalkozó orvosról) volt szó. Következtetésként azt lehet levonni, hogy a válaszadók szigorú értékelésekkel kívánták jelezni, hogy az egészségügyi rendszerhez való hozzáférés, még akkor is, ha szakemberekről van szó, rossz a járvány idején.

Idézet egy válaszadó megjegyzéséből: „Az orvos gyanította, hogy hasnyálmirigyrákom van, és utasított egy májbiopsziára (szövetmintavétel a májból). Amikor a klinikára mentem érdeklődni, azt mondták, hogy várjak hat hónapot. Másnap ugyanezt a szakértőt megtaláltam egy magánkórházban. Azt mondták, hogy egy nap alatt meg lehet csinálni, de ez 150 000 dinárba kerül…”

Sokkal nehezebb kórházi kezeléshez jutni, mint egy kiválasztott orvoshoz. Ezt a megjegyzések is alátámasztják. Egy példa: „Mindkét csípőmet meg kell operálni. A járvány előtt hat hónapig voltam a várólistán, most másfél-két évig kell várnom. Minden nem életveszélyes műveletet elhalasztottak. Édesanyám, aki onkológiai beteg, magánklinikán volt kénytelen megműtetni magát, mert »nem volt sürgős«, pedig szenvedett a fájdalomtól.”

A véleménykutatás utolsó kérdése a szociális védelmi szolgáltatásokra vonatkozott. A szociális védelmi rendszer szerepe, hogy a rendelkezésre álló erőforrásokat mozgósítsa a koronavírus-járvány idején, segítséget nyújtson a veszélyeztetett lakosságnak, megfelelő ellátásban és minden egyéb támogatásban részesítse. A felmérés résztvevői a rehabilitációs kezeléseket tartották a legrosszabbnak. Az egészségügyi központokban több mint egy évig csak a sürgősségi eseteket fogadták. Baj van az egészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférhetőséggel is. Az egészségügyi rendszer szolgáltatásaihoz hasonlóan a résztvevők is megjegyzést tehettek: geronto-háziasszonyok nemrég kezdtek ismét dolgozni.

A véleménykutatás egyik résztvevője leírta, hogy a szomszédja két éve várja, hogy bekerüljön a házi segítségnyújtási szolgálatba. A geronto-háziasszonyok általában csak azokhoz mennek, akikhez korábban jártak, újakat nem fogadnak el, vagy sokáig kell várni.

A felmérés adatai arra utalnak, hogy az idős emberek a járvány idején a legkönnyebben a választott orvosukhoz fordulhatnak, minden más nehéz vagy gyakorlatilag lehetetlen. Azok helyzete jobb, akik megengedhetik maguknak a magán-egészségügyi szektor szolgáltatásait. Sokan anyagi helyzetük miatt ezt nem tehetik meg, éppen ezért további erőfeszítéseket kell tenni azért, hogy az állami rendszer egészségügyi szolgáltatásai mindenkinek, akinek szüksége van rá, elérhetőbb legyen.

TAKÁCS Magda