Az oktatáspolitika elértéktelenítette a tanári szakmát

@ko = Már 2023 májusában látszott, hogy nagy gondok vannak a szerbiai oktatási rendszerrel – hogy pontosabban fogalmazzak, az itteni társadalmi struktúrával egészében: az oktatással, egészségüggyel, biztonsággal, tájékoztatással, tehát a politikai, gazdasági, kulturális és nem utolsósorban a jogi rendszerrel.

Idetartozik még a vallási is, de mi most a szekuláris társadalmi jelenségekkel akarunk foglalkozni, ami egy pillanatra sem szeretné csökkenteni a vallás szerepét a társadalomban mind erkölcsi, mind szociálpszichológiai, mind lelki és egyéb tekintetben. Mi most a napi politika befolyását szeretnénk egy kicsit elemezni – idekívánkozik most nagyon a közhely: a teljesség igénye nélkül.

A vég kezdete

Nemcsak 2 éve, hanem huzamosabb ideje egyre kifejezettebben, erőteljesebben vannak gondok az oktatási rendszerrel, amire a belgrádi Vladislav Ribnikar mintaiskolában történt tömeggyilkosság hívta fel igazán a figyelmet. A magyar nyelvben nem szokásos mintaiskola megnevezést talán a tehetséggondozó iskolák fogalma fedné a legjobban, de nem egészen ugyanaz a kettő. A 2000 után kezdődött iskolareform egyik új fogalma a mintaiskola, amelyben emelt szintű oktatás folyik: van, ahol az egész iskolában, van, ahol csak egyes tagozatokon.

Ha 2023. május 3-án egy akkor 13 éves, hetedikes diák egy ilyen elit iskolában megöl 10 személyt – 9 diákot és egy iskolaszolgát –, és megsebesít 6 személyt – 5 diákot és egy tanárnőt –, akkor ott valami nagyon nincs rendben. Tette mindezt az édesapja tulajdonában lévő 2 engedélyezett pisztollyal. Volt még nála két saját készítésű Molotov-koktél (házilag is elkészíthető gyúlékony fegyver), amit szerencsére nem használt.

Azért idézem fel mindezt, mert akkor a hatalom azt sulykolta erősen, hogy minden rendben van, a rendszer jól működik, csak, hát, előfordul ilyesmi máshol is. Hát nem szabad előfordulnia! Egy jól működő rendszerben nem szabad. Kiderült, hogy a fiú az apja kíséretében rendszeres látogatója volt egy lövöldének, hogy gyakorolja (nem is tudom, minek nevezzem) a lövést, a célba lövést. Mert a cél lehet céltábla meg ember is. Errefelé pedig az emberek hátára céltáblát szoktak rajzolni – jobbára politikai okokból, de, mint láttuk a Vladislav Ribnikar belgrádi iskolában történtekből, lehet ennek más oka is. Mai napig nem tudjuk, hogy ott mi volt a kiváltó ok. Kettőt azonban azonnal megnevezhetünk: az egyik a felelőtlen szülői viselkedés (fegyverhasználatra való szoktatás, lőfegyver tartása a gyereknek is hozzáférhető helyen, lőszer tartása otthon), a másik az oktatási rendszer lomha viselkedése. Egyébként az eset kapcsán tartott sajtóértekezleten az akkori oktatási miniszter, Branko Ružić az internetet, a videójátékokat és az úgynevezett „nyugati értékeket” tette felelőssé. Senkiben sem ötlött fel a gondolat, hogy az oktatáspolitika elértéktelenítette a tanári szakmát. A valamikor közmegbecsülésnek örvendő tanárok a társadalom – ha nem is kinézett, de – megtűrt tagjai lettek. Valamikor a faluban kinek kellett előre köszönni? A papnak meg a tanítónak. Ma gyökeresen megváltozott mindez. Szem- és fültanúja voltam, amikor egy újvidéki általános iskolában a motorról leszálló bőrkabátos apuka berobogott az épületbe, és nagy hangon kiabálva így köszönt: „Ki az a p…a, aki az angolt tanítja?!” Ez a történet a legjobban illusztrálja, hogyan tekint a szerb társadalom többsége az oktatásra.

Szándékos leépítés

Ez a visszaemlékezés csak arra szolgál, hogy felmérjük, merre haladunk e tekintetben a 10 hónapja tartó diákmegmozdulások után. Attól tartok még rosszabb, még végzetesebb irányba. A 2024–2025-ös tanév második félévét az oktatás nemléte határozta meg: nem volt tanítás sem az általános, sem a középiskolák nagy részében, és nem zajlott pedagógiai tevékenység az állami egyetemeken. A hallgatók most vizsgáznak, állítólag november 3-án megkezdődik a tanítás. Időközben a hatalom az ellenállás csökkenésével drákói intézkedéseket vezetett be.  Nem adott fizetést a tiltakozó tanároknak: először az általános és középiskolás tanárok maradtak bér nélkül, majd a tavasz folyamán, március végén a kormány rendelettel elvette az egyetemi oktatók fizetésének nagy részét is. Hogy jogilag lefedje ezt a nyilvánvalóan politikai és gazdasági nyomásgyakorlást, a kormány megváltoztatta az egyetemi tanárok és munkatársak munkakötelezettségeinek az arányát. Korábban 40 órás volt a munkahét, ebből 20 órát kellett tanítani, a többi 20-at a tudományos munkára, illetve művészi tevékenységre fordíthatta a tanár. A március végi rendelet szerint 35 óra lett a tanításra fordítandó idő, ötöt lehet felszámolni a tudományra, művészetre. Ez azt jelenti, hogy azoknak a tanároknak, akik sztrájkoltak, csak ez utóbbi, ötszázaléknyi munkaidőt számolták el fizetésként, azaz a tiltakozások előtti bérük 12,5 százalékát kapták kézhez.

A tanári szakma mellett nemigen lehet mellékkeresetre számítani – néhány magánóra, és ennyi, habár ismerek olyan középiskolai tanárt is, aki gépészmérnök létére az órák után szobafestő, ami nem szégyen, csak gyalázat a szerbiai társadalomra nézve. Ezzel fogja megnyerni és megőrizni tekintélyét a diákok és a motorozó szülők előtt? Ezzel fogja követni a tantárgyában adódó új eredményeket? 4 óra az iskolában, 5 óra piktorkodás, 3 óra továbbképzés vagy tudományos munka. A többi szórakozás, pihenés, a családdal együtt töltött idő.

Az értelmiség eltávolítása

De vannak ennél még baljósabb jelek is. A hatalom, értsd az állam elnöke még a tavasszal azt mondta, hogy nincs szükség állami egyetemekre, a magánegyetemeké a jövő, mégpedig a külföldieké. Azt kötve hiszem, hogy a New Haven városában levő Yale amerikai magánegyetem érdeklődést mutat majd a szerbiai oktatás felvirágoztatására. Vagy a Harvard University. Vagy a brit University of Oxford. Vagy az Imperial College London vagy a Bolognai Egyetem. Gondolom, ebben a mostani rendszerben azok az egyetemek jönnének, amelyeknek a könnyű pénzkereset a célja, az áruk pedig a drágán megszerezhető diploma. Novi Pazarban megtörtént az első kísérlet is az ottani állami egyetem leépítésére.

Az állam elnöke a minap az egyik kormányhű televízióban Gašo Kneževićet tette felelőssé az oktatási rendszer lerombolásáért. Knežević 11 éve halott, 2001-től 2004-ig volt oktatási miniszter. Egészen biztos, hogy Szerbiában az oktatási rendszerben lesz a legnehezebb rendet teremteni. Az új miniszter már nem szocialista, holott a Szerb Haladó Párt és a Szerbiai Szocialista Párt 2012-ben létrejött koalíciója óta ez a hely a szocialistáknak járt. Most a miniszter párton kívüli. Egyelőre…

ÖREG Dezső