A Demokrata Párt egykori elnöke, az Újvidéki Egyetem Jogtudományi Karának a professzora szerint egy szakértői kormánynak kellene megteremteni egy tisztességes választás feltételeit

Bojan Pajtić volt tartományi kormányfő és a Demokrata Párt egykori elnöke nyolc éve felhagyott a hivatásos politizálással, de a közösségi platformokon rendszeresen kommentálja a politikai és közéleti eseményeket az országban, és a véleményére sokan kíváncsiak is.

A Családi Kör ezúttal az egyetemistatüntetésekről és az ország jövőjéről faggatta a volt politikust.

Egy interjúban azt mondta, hogy 2024. november elseje óta Újvidék sebzett város, egészen mást, mint előtte volt. Ön itt él, milyen város ma Újvidék?

– A városban továbbra is mérhetetlen szomorúság uralkodik a történtek miatt, ugyanakkor érezhető egy eltökéltség is, hogy felelősségre kell vonni a bűnösöket, támogatni kell az egyetemistaköveteléseket, és fel kell számolni az európai viszonylatban soha nem látott, végzetes korrupció rendszerét. Ezt a várost megszállta a haladó párti maffia, és amikor a korrupciójuk megölt 15 embert, és kettőt életveszélybe sodort, megnyomorított, az újvidékiek azt mondták: elég volt!

2013-ban a Szerb Haladó Párt tiltakozást tartott a tartományi kormány, azaz a báni palota épülete előtt, de nem gondoskodtak áramról, Önök adtak nekik, így tették lehetővé, hogy Önök ellen beszélhessenek. Ebben az épületben most hetekig rendőrök voltak, állítólag még a városháza előtt letartóztatott egyetemistákat is először oda vitték be, csak később a rendőrségre. Miről tanúskodik ez?

– Arról, hogy Aleksandar Vučić és a tettestársai szinte teljesen felszámolták az országban a politikai pluralizmust azért, hogy egyetlen párt és az ő koalíciós partnerei uralkodhassanak. Ma a tartományi kormány és képviselőház épületét bezárják a munkaidő végéig, amikor előtte tüntetés van, hogy az alkalmazottak ne tudjanak csatlakozni a tüntetőkhöz. A rendőröket és a rendszer által mozgósított verőlegényeket az épületből engedik rá az egyetemistákra és a másként gondolkodókra. Ma nincs Szerbiában szabad véleménynyilvánítás és szabad sajtó. 2012-ben, amikor a Szerb Haladó Párt még ellenzékben volt, a Vajdasági Rádió és Televízió közvetítette a tüntetéseiket, a számunkra ez természetes volt, hiszen ez a köztévé feladata. Tomislav Nikolić is a Szerbiai Rádió és Televízió rendszeres vendége volt főműsoridőben. Ma ez elképzelhetetlen. A tartományi kormány történetében én voltam a legtovább, 12 évig kormányfő. 2016 óta, amióta nem vagyok az, csak a független sajtó keresett meg, hogy elmondjam a véleményemet, a Vajdasági Rádió és Televízióban pedig egyszer voltam, ahova a televízió magyar szerkesztősége hívott meg.  Ma nemhogy egy tüntetésről nem tudósítanak, de még egy rövid nyilatkozat sem mehet le, ha az nincs összhangban Aleksandar Vučić véleményével. Pedig a köztévét mindannyian fizetjük.

A tiltakozó egyetemisták lényegében a haladók uralma alatt nőttek föl, nem tapasztalhattak meg más rendszert. Mi bírta őket lázadásra?

– A mostani helyzet hasonlít az 1968-asra, amikor mindenki azt gondolta, hogy az egyetemisták passzívak, érdektelenek, majd ősszel egy globális egyetemistaforradalom tört ki. Abban igaza van, hogy ez a nemzedék nem ismer más rendszert, de ők azoknak a gyermekei, akik a kétezres évek elején harcoltak a szebb jövőért, és ők otthon hallhattak arról, hogy lehet egy rendszer szabad és igazságos, ráadásul egy globálisan működő világban élnek. Arra nem emlékezhetnek, hogy lehet élni egy jobb társadalomban is, de tájékozottak arról, hogy mi van a világban. Az is lázadásra késztette őket, hogy tudatos létezésük egész ideje alatt azt látják, hogy a szüleiket megalázzák, megzsarolják, elhallgattatják olyanok, akik a helyi közösségektől kezdve a közvállalatokon át a legmagasabb szintig alkalmatlanok és erkölcstelenek. Most el kell dőlnie annak, van-e esély egy tisztességes államra, mert ha nem, ezek a fiatalok el fognak menni innen. Ők maradni szeretnének, ezért harcolnak.

Tanít a Jogtudományi Karon, ismeri a hallgatókat. Valaki azt találta mondani, hogy csak a rossz egyetemisták tartják a bojkottot. Igaz ez?

– Azok az egyetemisták, akiket én láttam a tiltakozásokon, okosak, szorgalmasak, kreatívak. A haladó politikusok folyamatosan arról beszélnek, hogy a diákok zöme tanulni szeretne. Nálunk például megjelent valóban egy „hallgató”, aki panaszt tett, hogy ő tanulni szeretne, könyvtárba akar menni – 1992-es születésű volt, most jutott eszébe, hogy folytassa a tanulmányait. Ilyen diákokat visznek be a haladók a tévéműsorokba. Az egyetemisták 90 százaléka rendszerellenes. Sokan vannak, akik ugyan nem vesznek részt aktívan a blokádokban, de támogatják azt. Azoknak a száma, akik szerint ez a rendszer úgy jó, ahogy van, szinte elenyésző.

Szokásához híven a hatalom most is különféle ajánlatokkal akarja megvásárolni a fiatalokat. Ha megvásárolni nem is tudja, de képes-e kifárasztani őket?

– Most már fölfogta a hatalom, hogy nem lehet mindenkit pénzzel megvásárolni, ezért abban reménykednek, hogy az egyetemisták belefáradnak majd a tiltakozásokba. Tévednek, mert az egyetemistákat sokan támogatják, a mi hallgatóink mellett például kiállt a Vajdasági és a Szerbiai Ügyvédi Kamara is. Nem fognak elfáradni az egyetemisták, mert a társadalom különböző rétegei álltak melléjük, és nem akarnak Európa új Fehéroroszországában élni, pedig már igen közel állunk hozzá. Olyasmit látunk, amit még soha: közvetlen demokráciát, amikor mindenről a plénum dönt, nincsenek kiemelt vezetők, ezért csodálja őket az egész világ, és ezért jelölték őket Nobel-békedíjra. Jól tudjuk, milyen traumákat okoztak a népekben a kilencvenes évek háborúi, ezért megrázó és könnyekig megható, amikor Sandžakban keresztények és muzulmánok együtt hajtanak fejet az újvidéki áldozatok emléke előtt, és megölelik egymást… Ezért gondolom azt, hogy az egyetemisták tiltakozása nem bukhat el – nemcsak Újvidék, de Szerbia sem az már, ami november elseje előtt volt.

2017-ben is voltak egyetemistatiltakozások, akkor az Aleksandar Vučić és Saša Janković között vívott elnökválasztás elcsalt eredménye miatt mentek utcára. Ennek semmilyen eredménye nem lett, Ön volt az egyetlen, aki lemondott parlamenti képviselői mandátumáról. Tekintettel arra, hogy az egyetemisták követelései teljesíthetetlenek, most milyen végkifejlete lehet a tiltakozásoknak?

– Ha teljesülnének a követelések, az azt jelentené, hogy Aleksandar Vučić börtönbe kerül. Bebizonyosodott a korrupció, hogy 65 millió euróból legalább ötvenet elloptak, és hogy a kivitelezés direkt módon kapcsolódik Aleksandar Vučićhoz. Szerintem március 15-én Belgrádban az ország valaha volt legnagyobb tömegtüntetése lesz. Követelni kell annak a lemondását, aki miatt a követeléseket nem lehet teljesíteni, szakértői kormányt kell alakítani, amelynek hat hónapon belül meg kellene teremtenie az előfeltételeit egy tiszta választásnak a sajtó felszabadításával, a választói névjegyzék rendbetételével, a szavazatvásárlások megakadályozásával. A kormány tagjai olyan szakemberek lennének, akik nem politizálnak, és nem is fognak részt venni jelöltként a választásokon – ez szavatolná azt, hogy kizárólag a közérdek vezérli őket. Ilyen feltételek mellett a haladók már 2014-ben megbuktak volna a választásokon.

Az egyetemisták valóban „színesek”, különböző az ideológiai meggyőződésük, de össze tudtak fogni a cél érdekében. Képes-e erre a mai szerbiai ellenzék?

– Az ellenzéknek más választása nincs, ez bebizonyosodott a legutóbbi választásokon is. Kétlem, hogy valaki megkockáztatná, hogy egyedül vág neki a választásoknak, mert akkor könnyen lehet, hogy egy-két kivételtől eltekintve a pártok be sem kerülnének a parlamentbe.

Ön milyennek látja ma a Vajdasági Magyar Szövetséget?

– Engem meglep, hogy a VMSZ ennyire kitart Aleksandar Vučić mellett, akinek már nincs politikai jövője. A kisebbségi pártoknak nem kötelező egy uralkodó rendszer részének lenni, ellenkezőleg: ha ellenzékben van, még többet is elérhet a közössége számára, mert a hatalomnak fontos lesz, hogy az a közösség elégedett legyen. Ha kisebbségi pártok koalícióra lépnek a hatalommal, kapnak igazgatói székeket, politikai funkciókat, de a nemzeti érdekekről könnyen megfeledkezhetnek. Nem kell feltétlenül a hatalom mellé állni, különösen nem akkor, ha volt radikálisokról van szó, hiszen tanúi vagyunk annak, hogy a mostani hatalom a sovinizmust politikai eszközként használja, mert így akarja megtartani a szavazóit, a volt radikálisokat. Azt gondolom, hogy a magyar közösség politikai képviselői tévednek, ha azt gondolják, hogy Aleksandar Vučić volt radikálisai utálják ugyan a horvátokat, a bosnyákokat, az albánokat, de a magyarokat szeretik. Az ilyen soviniszták legitimizálása és erősítése hosszú távon hiba, mert aki egyszer radikális volt, az örökre az marad – ezt mostanában a szerb államfő is bizonyítja. A VMSZ-nek ez a stratégiája nem szerencsés. A magyar közösségekben, mint Zentán, ahonnan én is származom, a radikálisok azért szavaznak a haladókra, mert magyarellenes pártnak gondolják. Ők nem lehetnek természetes szövetségesei a magyaroknak.

Három éve adott nekünk interjút, akkor arra utalt, hogy a Nyugat azért karolta fel Aleksandar Vučićot, mert háborús uszító múltja miatt zsarolható. Mikor érkezhet el az a pillanat, hogy kihátráljanak mögüle?

– Ami most Szerbiában történik, annyira erőteljes, hatalmas, hogy nem kell ahhoz a Nyugat támogatása, hogy megtörténjen a változás. Aleksandar Vučić most két kézzel ajándékozza el az ország erőforrásait azoknak a külföldieknek, akiknek a támogatására számít. Ez már szerintem nem elég, nem beszélve arról, hogy maga a Nyugat is annyira meggyengült, hogy se az ellenzék, se a hatalom nem számíthat rá. A jelenlegi helyzetben a tüntetőknek nincs is szükségük rájuk.

 FEHÉR Rózsa