Embert próbáló körülmények

Ráment közel másfél tanév, és kétségkívül mindenki nagyon belefáradt a járvány okozta szokatlan, váratlan körülményeket teremtő, olykor szertelen, máskor értelmetlen szélmalomharcba torkolló távoktatásba, lett légyen szó akár a „tiszta” formájáról, amelyet errefelé általános megoldásként nemigen alkalmaztak, akár a hibrid módszerről, de még az alsósok esetében gyakorlattá vált csoportbontásos, rövidített tanításról is.

Ha most elsősorban az iskolákra és a tanügyesekre figyelünk is (bár úgy tapasztalhattuk, a családokat érintő része sem volt semmivel „relaxáltabb”, de arról többször is írtunk), bizony súlyos, emberi sorsokat érintő helyzetekkel is találkoztunk: személyes válságokkal, meghökkentő döntésekkel, komoly lelki traumákkal. Volt, aki harminc év szolgálat után egyszerűen bedobta a törölközőt és felmondott, mások jelentős anyagi hátrány ellenére az első adódó pillanatban nyugdíjba vonultak, és sokaknak ráment az egészsége, vagy a járvány közvetlen következményeként, vagy a körülmények közvetett hatására. A légzésszervi és vele összefüggő betegségek mellett a fertőzést elkerülők között az idegösszeomlás, depresszió, mértéktelen súlyvesztés vagy épp -gyarapodás csak néhány a kórós állapotok közül.

Megosztottság és látszatbéke

És akkor még nem is szóltunk arról, hogy a járvány okozta megváltozott munkakörülmények mennyire megosztották a pedagógusokat. Míg a nevelőtestületek egyes tagjainak munkafeladatai hatványozódtak, mások hiánytalanul megkapták a béreiket, ám alig kellett bármit teljesíteniük.

Egy-egy tanítónő, akinek 25 vagy ennél is több diák jár az osztályába, a korábbinál még nagyobb hátrányba került a kolléganőjével szemben, akinek mondjuk 15 tanulója van, hiszen két csoportban, dupla óraszámmal kellett azonos bérért ugyanazt teljesítenie, amit az utóbbi reggel fél nyolctól tíz óráig lazán letudott.

A záróvizsgás tárgyakat oktató szaktanárok kötelezettségei szintén az egekbe szöktek, ezzel szemben a választandó tantárgyakat oktatóknak szinte nem is volt nevesített feladata. A saját ügybuzgalmuktól, az intézményi vagy igazgatói elvárástól függött, hogy rendesen kiutalt járandóságukért mennyit kellett teljesíteniük. A hitoktatókat irányító egyházi hatóság például – a tanulók tehermentesítése okán – hangsúlyozta, hogy online hittant nem kell tartani. Ha a hivatalos minisztériumi utasítást vesszük alapul, akkor hasonló okból az órarendbe sem igen kellett beiktatni.

Szerencsére hosszú időn át nem volt mód arra, hogy a tantestületek teljes létszámban együtt legyenek, így komolyabb konfliktusok ki sem alakulhattak. A nyugalom és belső béke látszatát tehát fenn lehetett tartani.

Az online oktatás nem jöhet szóba

A pedagógus-szakszervezetek azonban egyre hangosabban hirdetik, hogy az oktatásügyben uralkodó állapotokat nem lehet sokáig tovább tűrni. Igaz ugyan, hogy időről időre előrángatott sztrájkfenyegetéseik a szóbeli akció szintjén nem lépnek túl, így még az érintettek sem igen veszik komolyan őket, ellenben az Unió most bejelentette: „az online oktatás többé nem számít opciónak.”

A pedagógusok figyelmeztetnek arra, hogy ha a tanulók rákényszerülnek, hogy a harmadik tanévet is online órákon töltsék, a hazai oktatásnak csak a romjai maradnak.

Sajtóértesülések szerint Branko Ružić oktatási miniszter megkapta a szerb kormány jóváhagyását, hogy a tanév elején Szerbia összes iskolájában elvégezzék a PCR- és antigénteszteket, így a járvány új hulláma ellenére elkerülhetővé válhat a távoktatás.

Ehhez az Egészségügyi Világszervezet ajánlása is hozzájárult, amelyet Hans Kluge, a szervezet elnöke írt alá.

„A nyári hónapok lehetőséget nyújtanak a kormányoknak, hogy olyan intézkedéscsomagot vezessenek be, amely elősegíti a fertőzések arányának csökkentését és az iskolabezárások elkerülését. Az alternatív oktatás vagy az iskolabezárások negatívan befolyásolták az oktatást, valamint a gyermekek és fiatalok társadalmi és szellemi jólétét.”

Az Egészségügyi Világszervezet ezért még tünetek hiányában is ajánlja a diákok és a tanügyi dolgozók tesztelését. Ezzel lehetővé válhat a gyermekek iskolai oktatása és nevelése, és elkerülhető, vagy csak legvégső megoldásként jöhet szóba az iskolák bezárása.

Hasonló iskolanaptárak

Ennek megfelelően (és az oktatási törvény rendelkezései szerint) a nyári szünidő kezdetén közzétették a 2021/22-es tanév rendjét (vagy, ahogy errefelé nevezzük, iskolanaptárát). Vajdaság és Szerbia más részeinek iskolái a jövő tanévben sem fognak azonos rend szerint dolgozni. A tartományi naptár szerint az első félév öt nappal rövidebb, a második ugyanennyivel hosszabb a köztársaságinál, a lényegi különbség pedig, hogy a tartományi a katolikus karácsonyi ünnepeket a téli szünidőhöz csatolja, a tavaszi szünet pedig mindkét felekezet húsvéti ünnepeit magába foglalja, ugyanakkor a szerbiai a pravoszláv húsvétot a május elsejei ünnepekkel vonja össze. Így a pravoszláv karácsony és húsvét (mindkettő állami ünnep) mindkét naptárban a téli, illetve tavaszi szünidő részét képezi.

Így, bár a tanév rendje korántsem azonos az ország egész területén, a korábbiakhoz képest sokkal inkább hasonló.

Ezt délebbre nem mindenütt nézik jó szemmel, így a skandalozno.rs portál máris kifogásolta, hogy a közép-szerbiai diákoktól „elvették a februári szünidőt”, pedig a február csak pár éve lett szünidei hónap. Az is nyilván a fővárosi idegenforgalmi lobbi nyomására, hogy ezáltal valamicskét ki lehessen tolni a szerbiai síszezont.

Hiába, a pénz nagyobb úr a vallási ünnepeknél is.

BERETKA Ferenc