Kedves olvasó! Ez egy búcsúcikk. Itt és ebben a formában nem folytatom a jegyzetírást tovább.

Immár bő négy éve, 2017 novembere óta jelentkezem a Családi Kör hasábjain a Pannonanizáló Balkánaán (PB) című jegyzetrovatommal. Ötven írásom jelent meg azóta havi rendszerességgel.

A célom az volt, hogy az írásokban lehetőleg mindig legyen személyes szál, a téma pedig közéletünk valamely meghatározó eseményéhez, a Pannon-medence és a Balkán-félsziget azon szegletének eseményeihez kapcsolódjon, ahol élnünk adatott. Ezeknek a mércéknek többnyire sikerült megfelelni, noha nem maradéktalanul: hol a személyes szál hiányzott a jegyzetemből, hol a közéleti téma, vagy épp a figyelmem kalandozott a tájainknál messzebbre. Mégis, ha mérleget kívánok vonni, a végeredmény pozitív, a kitűzött célt nagyjából sikerült teljesítenem, nagyon sok bátorító visszajelzést kaptam, és úgy éreztem, minden objektív és szubjektív nehézség dacára folytatom is, amíg ebben a formában akad mondanivalóm és lesz energiám a formába öntéshez.

Mostanra mindkettő elfogyott.

Egyfelől az utóbbi hónapokban túl sok mindent bevállaltam, amit fontosnak, érdekesnek és hasznosnak tartok, valamit be kellett áldozni, mert már nem futotta az erőmből/időmből mindenre. A PB-jegyzetrovat lett az áldozat. Másfelől azt éreztem, hogy ha ezt itt folytatnám, már csak önmagamat ismételném, erőltetett volna minden igyekezet. Amit el akartam mondani, már elmondtam, aki hallani akarta, amit mondok, már hallotta. Az 51. és egyben utolsó cikkem megírása előtt átfutottam a PB-rovat eddigi írásait, és megnyugvással konstatáltam, hogy továbbra is minden egyes leírt mondatot vállalok, érvényesnek tartok és kész vagyok mellette érvelni. Szakmai szempontból számomra ez a legfontosabb.

Hálával tartozom a Családi Körnek és külön Tőke János főszerkesztőnek, amiért felkínálta nekem négy és fél évvel ezelőtt a lehetőséget, hogy havonta megjelenjen egy-egy írásom az újságban. Soha, egyetlen alkalommal sem szólt bele sem ő, sem más a szerkesztőség részéről, hogy miről írjak, és miről ne, soha nem cenzúrázták vagy tiltották le egyetlen szövegemet se. Cserében én igyekeztem a terjedelmi korlátokat és a leadási határidőt nem (nagyon) áthágni. Annak, hogy most itt befejezem, semmi köze nincs tehát a szerkesztőséggel fennálló viszonyomhoz. Sőt, lépten-nyomon hangoztatom, hogy egyedül a Családi Kör és a testvérlapja, a Szabad Magyar Szó maradtak azok a vajdasági magyar médiafelületek, amelyeket professzionális mércék szerint szerkesztenek és írnak olyan újságírók, akiket büszkén nevezek a kollégáimnak. Együttműködésünk más formában, de folytatódik.

Köszönöm Önöknek is, kedves olvasók, hogy olvasták a családi körös jegyzeteimet, egyetértően bólogattak vagy épp a fejüket csóválták, esetleg vitába szálltak velem – személyesen, magánlevélben vagy a nyilvánosság előtt. Remélem, amíg olvastak, nemcsak bosszankodtak, hanem olykor nevettek is. Az sem baj, ha csak kínjukban, közéletünk tragikomikus állapotán.

És az, hogy itt most befejezem, korántsem jelenti azt, hogy örökre vagy akár ideiglenesen „leteszem a tollat”. Továbbra is lesznek rendszeres megnyilvánulásaim aktuális közéleti-politikai kérdésekben, csak épp más felületeken és más formában. Jelen pillanatban két dolgot tartok fontosabbnak annál, hogy elmondjam Önöknek, vajdasági médiafogyasztóknak a véleményem: azt, hogy mások mondják el a véleményüket Önöknek, illetve azt, hogy én másoknak mondjam el a véleményem, ne Önöknek. Az előbbihez azzal kívánok tevékenyen hozzájárulni, hogy folytatom az Észverés című közéleti-politikai élőműsor vezetését, megszólaltatva vajdasági vagy Vajdasághoz kötődő újságírókat, politikai elemzőket, értelmiségieket. (A műsort többek között a Szabad Magyar Szó Facebook-oldalán követhetik élőben, keddenként este nyolc órától.) Az utóbbihoz pedig azzal, hogy magyarországi, szlovákiai és romániai magyar, valamint szerbiai szerb nyelvű médiafelületeken tudósítsak több-kevesebb rendszerességgel arról a közösségről, amelyhez tartozom, illetve a világnak arról a szegletéről, amelyet én Pannonanizáló Balkánaánnak nevezek.

 PRESSBURGER Csaba