A szerb kormány leváltotta a Szerbia Erdei Közvállalat vezérigazgatóját, Igor Braunovićot, aki 2010 óta állt a vállalat élén. A Szerb Szocialista Párt tagjának a felmentését a koalíciós partner, a Szerb Haladó Párt kezdeményezte. A Mi Drinánk Természetbarátok Egyesülete elnöki tisztségét is betöltő férfinak az volt a bűne, hogy a lítium veszélyeire figyelmeztetett. De nem csak a szocialisták soraiból szólt ki „fals” hang a hatalmi kórusból, a haladók között is vannak olyanok, akik nem támogatják a lítiumbányászatot, és a vasárnapi belgrádi tüntetésen készült helyszíni tudósításokból is kiderült: ez a tiltakozás más volt, mint a korábbiak, mert nem a politikáról, hanem az életről szólt.

Soha nem volt akkora feszültség a polgárok és a hatalom között, mint most, mert a hatalom süket, megrendült és tanácstalan. Vasárnap 40 ezer ember vonult utcára Belgrádban, hogy megüzenje: nem lesz lítiumbányászás sem a Jadar völgyében, sem máshol – ez az ára annak, hogy ez a hatalom 12 éve nem folytatott párbeszédet egyetlen sorsdöntő kérdésben sem.

A hatalmak általában nem akkor dőlnek meg, amikor rosszak a gazdasági mutatók, hanem akkor, amikor összeütközésbe kerülnek magával az élettel, és a vasárnapi, 40 ezresre becsült tiltakozás most ezért is más, mint a korábbiak: az emberek a földjükért, a levegőjükért, a folyóikért, az otthonaikért harcolnak.

A haladók egyik fő fegyvere immár 12 éve az a mondás, hogy az ország egyik fele szereti a hazáját, a másik része pedig eladná azt. Ez a fegyver most bumerángként vághatja tarkón azt, aki eddig belőle élt.

FEHÉR Rózsa