Jóval több férőhely, mint diák

Idén szokatlan csöndben zajlott le a középiskolai iratkozás, pedig július első felében általában attól szokott visszhangozni a sajtó, hány tagozat maradt betöltetlen, hány középiskola került végveszélybe, mert elfogytak a diákok, hány tanár maradhat munka nélkül, mi lesz azokkal a tanulókkal, akik beiratkoztak ugyan, de nincs meg a tagozatnyitáshoz szükséges létszám stb.

Annyit mindenesetre hírül adott a sajtó, hogy idén – bizonyára a távoktatás súlyosbító körülményei okán – a nyolcadikosok számánál mintegy 9000-rel több férőhelyet hirdettek meg az iskolák, jóval többet a megszokott közel 10 százaléknál. Ez a diákok szempontjából megnyugtató(nak tűnik), mert azt a látszatot kelti, hogy senki nem maradhat az utcán, függetlenül attól, mennyit sikerült a távoktatás során elsajátítania, és a végén az osztályzatokkal és a záróvizsgán mutatott teljesítménnyel együtt pontokban összegyűjtenie. Az más kérdés, ha valamelyik választott szak létszámhiány miatt mégsem nyílik meg, így villámgyors „pályamódosítást” kell végrehajtani.

Ugyanakkor első ránézésre az iskolák számára is reményt kelt, mert esélyt ad a fennmaradásra, persze, ha sikerül minél jobban feltölteniük a meghirdetett helyeket. Iratkozás után szokott megmutatkozni, mennyi volt erre a reális esély, és mennyi a hiú ábránd.

Nem meglepő meglepetések

Az idén nagyon meglepődhettek a diákok és a szülők egyaránt. Egyes országos napilapok szalagcímben tudatták, hogy „sokkolta őket egy dolog, amire nem számítottak”. A korábbi évekhez képest ugyanis a legtöbb középiskolai szakon megugrottak a ponthatárok. A növekedés néhol akár a 3-4 pontot is elérte. Különösen érvényes ez az elitnek számító iskolák és oktatási profilok, különösen pedig a nagyvárosi gimnáziumok esetében. De a ponthatárok emelkedése szinte mindenhol érezhető.

Mielőtt azonban ebből a tényből bárki messzemenő következtetést vonna le, tegyük hozzá: nincs itt semmi meglepő. Mint tudjuk, az Oktatásügyi Minisztérium időt és energiát nem kímélve, olykor hatalmi helyzetét is bevetve igyekezett meggyőzni (rávenni?) az iskolákat és a tanárokat, hogy a járványhelyzet hátrányainak enyhítése, de főképp a távoktatás sikeréről alkotott kép aládúcolása érdekében „rugalmasan” és „empátiával” osztályozzanak. Mindezen túl „könnyítettek” a záróvizsga feladatsorain, és a kettő együtt pozitív elmozdulást eredményezett a pontszámokban. Értelemszerűen az iratkozási ponthatárok is megemelkedtek.

Az adatokkal természetesen el lehet játszadozni, a lényeg azonban mit sem változott, legfeljebb a valós helyzetet lehet némi rózsaszínes ködbe borítani.

Hasonlóan igaz, de bizonyos értelemben a másik „szenzációs” megállapítás is megtévesztő, még ha a hivatalos adatok listázása során derül is rájuk fény.

A leglátogatottabb oktatási portál adta hírül, hogy „a falusi iskolák diákjai jobb eredményt értek el a záróvizsgán városi társaiknál”. Példaként Nagybecskerek községet hozta fel, ahol a farkasdi, (Farkaždin), a zsigmondfalvi (Lukćevo) és lázárföldi (Lazarevo) nyolcadikosok több pontot szereztek városi társaiknál. Ez tény, mint ahogy az is, hogy ezekbe a kis iskolákba tucatnyi vagy annál is kevesebb diák jár az egyetlen nyolcadik osztályba, így az átlagot néhány kiváló diák eredménye jelentősen emelheti, különösen akkor, ha nincs olyan, aki alig szerez pontot.

@kc = Nő az érdeklődés a gimnáziumok iránt

A tendencia már két-három éve tart, és biztatónak ítélhetjük meg. Idén olyannyira, hogy a gimnáziumba iratkozáshoz jóval több pontra volt szükség, mint a legtöbb, korábban nagyon népszerű egészségügyi és közgazdasági szakra.

Magyar nyelvű tagozatokon – a két tehetséggondozó összesen négy tagozatát leszámítva (ahova külön felvételi vizsgára van szükség) – tág határok között mozogtak a gimnáziumi felvétel ponthatárai. Míg Nagybecskereken 83,22, Zomborban pedig 77,99 volt a jelentkezők minimális pontszáma (de mindkettőbe csak 5-5 tanuló jelentkezett!) Topolyán és a Zentai Gimnázium általános szakán már 59,33, illetve 58,57 pont is elég volt a bejutáshoz. A meghirdetett 14 tagozatból így is csak egyben, a Bolyai informatikai és számítástechnikai tehetséggondozó szakán telt be a létszám.

Szerb nyelven, különösen az elitnek számító újvidéki J. J. Zmaj Gimnázium bilingvális matematikai tagozatain 100 pont felett vagy akörül alakult a ponthatár, de a tartományi székváros gimnáziumai közül 85 pont alatt első körben nem lehetett bekerülni sehova, legfeljebb az egyetlen magyar tannyelvű tagozatba, ahova 10 ponttal, sőt ennél jóval kevesebbel is bárki beiratkozhatott volna, ugyanis a férőhelyek fele (15 hely) betöltetlen maradt.

Szabadkán mind szerb, mind magyar nyelven 60–80 pont között simán be lehet kerülni, mert minden gimnáziumi tagozatban van még szabad hely.

@kc = Maradnak a hiányszakmák

Az iratkozási időszak hajrájában, kissé megkésve ugyan, mert ezeket az információkat a létszámkeretek tervezése előtt ismerni kellene, a Foglalkoztatási Szolgálat közzétette, melyek jelenleg a legkeresettebb szakmák Szerbiában. (Tegyük hozzá rögtön, hogy külföldön is, mert az idült szerbiai szakemberhiány egyik oka épp az, hogy a keresett szakemberek külföldre mentek dolgozni.) Állítólag egy szorgalmas, megbízható és hozzáértő ács, kőműves, villany-, víz- és fűtésszerelő, lakatos, pék, hentes stb. akár annyi pénzt is meg tud keresni, amennyiről sokunknak csak halvány sejtései vannak.

Mindenesetre az idei iratkozási adatok alapján a hiányszakmák egy ideig még megmaradnak, mert ha netán valahol indítani is próbáltak ilyen képzést, elenyésző volt iránta az érdeklődés. Építőipari alapszakmunkások oktatására (itt egy kalap alá veszik a kőműves, ács, vasbetonszerelő stb. szakmákat, és divatszóval „operátoroknak” nevezik őket) az országban mindössze nyolc iskolában hirdettek pályázatot. Összesen 31 diák jelentkezett, ebből 20 Vajdaságban (Szabadkán 10, Pancsován 4, Adán 4, Nagybecskereken 2), a maradék az ország többi részén.

De a többi szakmunka esetében sem jobb a helyzet.

@sz = BERETKA Ferenc