Szeptember első heteiben egyebek mellett arról is szalagcímekben tudósított a hazai sajtó, hogy Szerbiában drasztikusan csökkent az általános iskolás diákok száma. A jelenség nem új keletű, és nem is meglepő, hiszen a népesség rohamos csökkenése az ókontinens legtöbb országában érezhető. Nálunk az elmúlt esztendőben 35 000-rel kevesebb gyermek született, mint ahányan elhaláloztak. Erre még csaknem ugyanennyit rátesz a kitelepülés: a statisztikai hivatal adatai szerint nyolc év alatt összesen 226 ezren kerestek más hazát maguknak.

Az általános iskolába iratkozó diákok száma is évről évre csökken, egyedül a főváros „tartja még magát”. Bár ott sem a népszaporulat, sokkal inkább a vidékről (és a volt Jugoszlávia más területeiről) betelepülők száma adja a növekedést.

Statisztikai adatok szerint Vajdaságban az elmúlt tíz évben 18 és félezerrel csökkent az általános iskolások száma, bár állítólag más szerbiai régiókban ennél is többel.

A tíz évvel korábbi állapotokhoz képest első osztályos diákból csaknem 11 ezerrel van idén kevesebb. A létszámcsökkenés vélhetően a magyar nyelven indulók körében is hasonló, vagy még ennél is lesújtóbb. A kisebbségi oktatásirányítás azonban nem szívesen tesz közzé ilyen adatokat. Az MNT honlapján is csak annyit közöltek, hogy a múlt évhez hasonlóan idén is csaknem 1500 beiskolázási csomagot készítettek elő. Igaz, tavaly csak mintegy 1350 magyar kisdiák indult első osztályba.

 Óbecse rácáfol

Nagy meglepetésünkre az óbecsei község adatai idén rácáfolnak az országos statisztikákra, főként a magyar nyelvű elsősök tekintetében. Maga a község első embere jelentette be az egyik iskola tanévnyitóján, hogy idén mintegy háromszáz elsős indult iskolába, méghozzá fele-fele arányban szerb és magyar nyelven tanulnak, ami azért meglepő, mert ilyen kedvező kisebbségi arányra legutóbb 2011-ben és 2013-ban volt példa, míg az utóbbi években leginkább 60-40 százalék körül alakult ez.

Óbecsén idén harminccal több magyar elsősön (a tavalyi létszám közel másfélszeresén) osztozott a négy városi iskola. Ebből a kedvező körülményből leginkább a nemrég „megmentett” Petőfi Sándor Általános Iskola profitált: évekig tartó létszámgondok után szeptemberben két párhuzamos első osztályt indíthatott anélkül, hogy a másik háromból érzékeny számban kellett volna átcsábítania kisdiákokat. Pedig elszánt istápolóinak „hála”, akár meg is tehette volna. A nagy megmentő hadjárat (és nem mellesleg politikai kampány) alatt és után ugyanis milliós összegekben talicskázták oda az egyébként (hazai és anyaországi) közpénzekből kiszakított támogatásokat. Legalább ötszörösét annak, amit rendes működési és pályázati feltételek mellett egy viszonylag jól pályázó intézmény egy év alatt meg tud szerezni. Ezekből olyan fejlesztéseket és eszközbeszerzéseket tudtak „varázsütésre” végrehajtani, amilyenekről a közoktatási intézmények túlnyomó többsége nem is álmodhatott. Továbbá olyan projekteket pénzelni, amelyeket a „megmentésre” nem szorultak önerőből szinte képtelenek megoldani.

A kivételezett támogatások a diákok jóléti feltételeire, pl. az ingyenes ebédre vagy a szintén ajándékba kapott iskolai formaruhára is kiterjednek.

Ez a kisdiákok túlnyomó többsége iránt akár diszkriminatívnak is mondható viszonyulás újabb alacsony diáklétszám esetén fokozott vonzerőként vethető be, ami viszont komoly veszélybe sodorhatja a többi iskolát. Minden jel szerint a kisebbségi érdekvédelem ezzel tisztában van, sőt átgondoltan irányítja így a dolgokat. Az már nem a jegyzetíró, hanem a választópolgárok dolga, hogy ennek indokait esetleg számonkérjék.

Mileševo kontra Drea

A fentiekhez szorosan kötődik egy másik érdekes kérdés is. Óbecse községhez tartozik egy kilencszáz lakosú falu, amelynek neve szerbül Mileševo, magyarul Drea. Bár közigazgatásilag egy falunak számít, a két elnevezés voltaképpen két településrészt jelöl: a többségében magyarok lakta Dreát és a valamikori Kutaspusztaként ismert, a második világháborút követően jobbára szerbek által belakott Mileševót. Mindkét településrészen, egymástól kb. egy kilométernyire van egy-egy iskolaépület, a már emlegetett Petőfi Sándor iskola kihelyezett tagozatai, ahova csak alsós diákok járnak magyar és szerb összevont tagozatokba – mindösszesen tizenhatan.

Hosszú éveken át tartó, szövevényes és a nyilvánosság előtt meglehetős homályban zajló építkezés után idén, a választási kampány sűrűjében, a VMSZ és az MNT eminenseinek jelenlétében felavatták a részben (vagy egészen) új (vagy felújított) dreai iskolát, amelybe közel 30 millió (!) dinárt fektettek: 26-ot a tartomány, a többit különféle anyaországi források. Így a 9 magyarul tanuló alsós (köztük 4 első osztályos) kisdiák a lehető legkorszerűbb feltételek között tanulhat. Ide várják szeptember elseje óta a 7 mileševói alsóst is, de a mai napig hiába. Pedig számukra is jutna bőségben hely és minden egyéb lehetőség, amit a megújult épület kínál. Szüleik azonban köszönik, nem kérnek belőle!  Olyannyira nem, hogy petíciót intéztek az önkormányzathoz, és követelik a saját iskolájuk „megmentését“. Hovatovább, online aláírásgyűjtést kezdeményeztek a legnagyobb közösségi portálon, sőt még a szombati hetipiacon is állítottak aláírásgyűjtő standot. Nem is visszhangtalanul: eddig már négyszer annyian aláírták a követelést, mint a helyi szerb lakosság teljes száma.

A község elnöke már a fentebb említett tanévnyitón tett valamiféle ígéretet, amihez a pótlólagos nyomatékot a korábban már látott „össznépi“ egyakarat hivatott megadni, ami minden bizonnyal meg is lesz. Újabb „iskolamentő akció“ van hát készülőben. Most épp a hatalmi libikóka másik oldaláról.

Kérdések sokasága tódul elő most is. És újfent a választópolgároknak kell(ene) feltenniük. Önmaguknak is, és azoknak is, akikre nemrég szavaztak.

BERETKA Ferenc