Szerbiában minden nyugdíjasra átlagosan csaknem két munkavállaló jut. Az optimális arány négy dolgozó egy nyugdíjasra. Szerbia mintegy 30 településén több nyugdíjas él, mint dolgozó. Állami szempontból felmerül a kérdés, hogy lesz-e a jövőben kinek keresni a nyugdíjra, illetve fenntartható-e a nyugdíjpénztár. A jelenleg dolgozókat viszont leginkább az a dilemma foglalkoztatja, hogy számíthatnak-e időskori biztos jövedelemre, illetve az, hogy mennyi ideig kell dolgozniuk. A hölgyeknél minden évben további hat hónappal elcsúszik a nyugdíjfeltétel, így 2032-re elérik a munkaerőpiacról 65 évesen távozó férfi kollégáik korát. Nikola Alimparmakov, a Költségvetési Tanács tagja az Euronewsnak elmondta, hogy Szerbiának sikerült jó mértékben stabilizálni a nyugdíjrendszerét. „Az utóbbi két, összességében 20 százalék feletti növekedés magas volt, de a fenntarthatóság határán van. Ez a maximum, amit gazdaságunk és pénzügyeink el tudnak tartani. A bruttó hazai termék 10 százaléka pénzügyileg fenntartható, és összhangban van a régió többi országával, de ragaszkodnunk kell ahhoz, hogy ez a pénzügyi stabilitás a következő években is megmaradjon.” A Költségvetési Tanács tagja szerinte a fiatalok Amerikában, Európában, sőt Szerbiában sem bíznak az állami nyugdíjrendszerekben, de nincs okuk a bizalmatlanságra, ez a legkevésbé rossz rendszer. Szerbia nem kérdőjelezheti meg egy ilyen rendszer fenntarthatóságát, mert gyakorlatilag nem lehet más rendszerünk.

A nyugdíjasok és a munkavállalók közötti arány romlása elsősorban a demográfiai folyamatok következménye. Amíg 1960-ban egy 65 év feletti emberre 10 fiatal jutott, a legutóbbi népszámlálás szerint ez a szám 3-ra csökkent, 2050-ben pedig 2:1 lesz az arány. 2014 óta, amikor az utolsó reformot, azaz a megszorítást végrehajtottuk, a nyugdíjrendszerben előrelépés történt. Akkor 1,2 dolgozó számítódott egy nyugdíjasra, ezt azóta sikerült 1,7-re javítani. Ez nemcsak a nyugdíjasok számának csökkenése, hanem a foglalkoztatás növelése miatt is van, és valójában mód arra, hogy a jövőben évekig javuljon – véli Altiparmakov.

Gordana Matković professzor, a Szociálpolitikai Központ programigazgatója azt nyilatkozta az Euronewsnak, hogy aggodalomra adnak okot a demográfiai trendek, de a gazdasági folyamatok legalább olyan fontosak, ha nem fontosabbak a nyugdíj fenntarthatósága szempontjából. „Nem szabad megfeledkezni arról, hogy a fenntarthatóság a megfelelőség rovására mehet. A változások állandóak, meg kell szokni. Ha az emberek várható élettartama, munkaképessége, egészségügyi helyzete meghosszabbodik, természetesen szem előtt kell tartani, hogy a nyugdíjkorhatárt el kell tolni” – mutatott rá Matković.

Nikola Altiparmarkov, a Költségvetési Tanács tagja szerint a nyugdíjkorhatár szigorítása segíti a kiegyensúlyozást, vagyis a nyugdíjasok és a munkavállalók közötti kapcsolat javítását. A franciák ezt másként látják. Kormányuk bemutatta a tervezett nyugdíjreformot, amellyel 2030-ig 62 évről 64 évre emelik a nyugdíjkorhatárt, a teljes nyugdíjhoz szükséges járulékfizetési időt pedig 43 évre. Az Euronews szerint a szabályt 2027-ig kell bevezetni, miközben a törvényes nyugdíjkorhatár szeptembertől minden évben hat hónappal emelkedik. Az évtized végére, 2030-ra eléri a 64 évet. A reform kemény kritikát váltott ki a szélsőjobb- és a szélsőbaloldal részéről, de a szakszervezetek és az aggódó állampolgárok részéről is. Elisabeth Bourne francia miniszterelnök tisztában van azzal, hogy a nyugdíjreform félelmeket és kérdéseket fog kelteni a franciákban. „Szeretnénk válaszolni nekik, és meggyőzni őket” – mondta Elizabeth Born, aki „az igazságosság és a haladás ambícióját” védi a kormányban. Bejelentette a nyugdíjminimum emelését is minden jelenlegi és leendő nyugdíjas esetében.

A szélsőjobboldal vezetője, Marine Le Pen azonnal reagált, igazságtalannak ítélte a reformot, a radikális baloldal pedig úgy értékelte, hogy ez „komoly visszalépés a társadalomban”. Az egyik legnagyobb szakszervezet vezetője, Filip Martinez úgy fogalmazott, hogy a korábbi idők visszatérnek, vagyis „munka után következik a temető”. A francia statisztikai intézet szerint a legszegényebb társadalmi körökből származó férfiak negyede hal meg 62 évesen.

Franciaország azon európai országok közé tartozik, ahol a legalacsonyabb a törvényes nyugdíjkorhatár. Németországban, Belgiumban vagy Spanyolországban 65 éves kortól, Dániában pedig 67 éves kortól lehet nyugdíjba menni. Ez a korhatár-eltolódás nem népszerű a lakosság körében, a közvélemény-kutatások szerint a franciák 68 százaléka ellenzi. A legújabb reformtervezet január 30-án kerül a parlament elé, a vita február 6-án kezdődik.

A nyugdíjreform elleni tiltakozások és sztrájkok a múlt csütörtökön kezdődtek. A szakszervezetek közös közleményt adtak ki a nyugdíjreform elleni hosszú távú, nagyszabású lakossági mozgósításról.

A nyugdíjkorhatár emelése nem csak Franciaországra jellemző. A Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) legtöbb országában emelkedni fog. A férfiak rendes nyugdíjkorhatára a törökországi 52 évtől a norvégiai és izlandi 67 évig terjed. A nők esetében ez 49 év Törökországban, míg Norvégiában és Izlandon a legmagasabb, 67 év. Az EU-ban az átlag 64,3 év a férfiaknál és 63,5 év a nőknél. Törökország kivételével a jelenlegi minimális nyugdíjkorhatár Európa-szerte 62 év a férfiak és 60 év a nők esetében. Az EU-tagállamok közül Görögországban, Olaszországban, Luxemburgban és Szlovéniában a legalacsonyabb, 62 év a férfiak és a nők esetében egyaránt.

Takács Magda feldolgozása