Hogyan élnek az egyetemisták Vajdaságban?

 Az iskoláztatás mindig is nagy kihívás volt a vajdasági szülőknek és egyetemistáknak egyaránt. Mint mondani szokás: az egyetemistának van ideje, de nincs pénze. Két szentmihályi fiatal lánnyal, Gulyás Viktóriával és Gulyás Orsolyával beszélgettem az egyetemista életről, a lehetőségekről és a mindennapokról.

Gulyás Viktória az újvidéki Bölcsészettudományi Kar másodéves hallgatója.

– Ha jól számoltunk, a falunkból mindössze hárman járunk alapfokra, talán ketten járnak mesterire Szerbiában, és tudunk néhány fiatalról, akik Magyarországon folytatták a tanulmányaikat. A szentmihályiak közül is sokan elindultak főiskolára, egyetemre, de otthagyták – meséli a magyar tanszékes lány.

Hogyan él egy egyetemista a gazdasági válság idején? Mi az, ami feltűnően megdrágult a háború kitörése óta? Milyenek egy egyetemista lehetőségei manapság?

– Az Európa Kollégium lakója vagyok – ez is sokat jelent az anyagiak terén. A kollégium mindenben támogatja a tanulókat, de ez kötelezettségekkel is jár, kötelező programokon kell részt venni, ami természetesen nagyon hasznos, és szeretem is, de néha nincs épp kedve művelődni még a legjobb egyetemistának sem. Valamit valamiért – erre az életre nevel a kollégium. Az itteni élet havonta 1800 dinárba került az első évben, a második évtől már 2800 dinárt kell fizetni. A vizsgák ára is megemelkedett, az állami költségen tanulóknak eddig 200 dinár volt, most 300. Egy ebéd a menzán 120 dinárba kerül, de nekem megéri, mert manapság egy szendvics is többe kerül, és az mégsem főtt étel. Kávézókba sem járunk gyakran, mert meg kell gondolni, hogyan osszuk be a pénzünket, hiszen minden megdrágult. Szerintem Újvidéken nem éri meg lakásban élni, az nagyon sokba kerül egy egyetemistának. Sokat gondolok arra, hogy jó lenne dolgozni, de az órarendem miatt nem igazán tudom ezt megszervezni. Ami a bulikat illeti, inkább itthon, a környező falvakban élünk a lehetőséggel, esetleg azokon veszünk részt, amit a Vajdasági Magyar Diákszövetség szervez. Egy újvidéki szórakozóhelyen mélyen bele kell nyúlni a zsebbe… A Magyar Nemzeti Tanács ösztöndíja nagyon nagy segítséget nyújt, én például 130 eurót kapok havonta. Ez az összeg függ a családi háttértől, az egyetem vagy főiskola távolságától az otthontól. Ebből az ösztöndíjból biztosítom magamnak a zsebpénzt, amivel segítek a szüleimnek is, akik gyári munkások. A Nagybecskereki Diáksegélyző Egyesület is nagyban hozzájárul a magyarul tanuló középiskolások és egyetemisták támogatásához. Az elmúlt 2-3 évben ezzel a lehetőséggel is éltem, és az idén is pályáztam, de az eredményeket csak tavaszra tudjuk meg.

„A hibrid oktatás jó megoldás”

Gulyás Orsolya a szabadkai Közgazdasági Egyetem pénzügy és számvitel szakának harmadéves hallgatója.

2024-ig minden oktatási intézménynek át kell(ene) állnia hibrid oktatásra, aminek a lényege az, hogy az elméletet online adja elő a tanár, és csak a gyakorlati órákra járnak be a tanulók. Neked mi a véleményed erről?

– Azok, akiknél az első évben így folyt az oktatás, nagyon jó oktatási modellnek tartják. Ha így folyna, nem lennénk annyira az egyetemhez kötve, többet tudnánk dolgozni.

Jelenleg hogyan tudod megoldani az iskoláztatással járó mindennapok finanszírozását?

– Az első év kezdetén (2020-ban) lakásban laktam, amiért akkor 100 eurót fizettem, ezenfelül pedig a rezsit is. Ahogy áttértünk a távoktatásra, lemondtuk a lakást, és hazajöttem.  Nem tudom, hogy azóta mennyit változtak a lakásárak. Az én szüleim konyhakertészettel foglalkoznak, ezért tavasszal elég sokat segítettem nekik. Ekkor még online órák voltak, és sokkal könnyebb volt. Amióta rendesen bejárunk az órákra, kollégiumban lakok, ami Szabadkán is 2800 dinárba kerül. A legtöbbször menzán szoktam enni, ahol az ebéd és a vacsora 120, illetve 90 dinár, ami tavaly még 60 és 45 dinár volt. Az MNT felsőoktatási ösztöndíját kapom én is, ami szerintem is nagyon sokat segít. Tavaly tavasszal, mivel nem volt olyan sok tantárgyam, munkát vállalhattam Palicson egy virágkertészetben. Márciustól júniusig dolgoztam, tehát pont akkor fejeztem be, mielőtt elkezdődött a vizsgaidőszak, így tudtam készülni a vizsgákra. Az idén is szeretnék valahol dolgozni, de még pontosan nem tudom, hogy mit szeretnék csinálni. Nálunk az egyetemen az első bejelentett vizsga ingyen van azoknak, akik állami költségen tanulnak, de ezután vizsgánként 500 dinárt kell fizetnünk. A városban minimum 160 dinárba kerül egy kávé, így egy szabadkai egyetemista is jól meggondolja, hogy ezért a pénzért főtt ételt választ-e a menzán, vagy inkább elfogyaszt egy kávét.

 KOVÁCS KUSZLI Angéla