A Ferences Család nagy jubileumának, ill. pontosabban jubileumsorozatának a megünneplése négy éven át zajlik (2023–2026). Assisi Szent Ferenc életének utolsó időszakában számos fontos esemény történt, amelyeknek a 800. évfordulójára kívánnak emlékezni a meghirdetett centenáriumok. Ezen összeállításunkban A Ferences Család Konferenciájának a centenáriumok megünneplésére vonatkozó körlevél formájában megjelent útmutatásaiból és néhány más forrásból származó szövegekből tallóztunk.

@kc = Több centenárium egy centenáriumban

2023-ban kettő, a többi évben egy-egy nagy jelentőségű eseményt ünnepelnek meg a többágas közös program keretében a ferencesek – nevezetesen az első rendi testvérek (kisebb testvérek, minoriták, kapucinusok), klarissza nővérek, a szabályozott harmadik rendbe tömörülő testvérek és nővérek, a Ferences Világi Rendi és Ferences Ifjúsági testvérek.

A jubileumi centenáriumok a következő sorrendben kerülnek megünneplésre:

2023-ban a Megerősített regula és a grecciói karácsony,

2024-ben Szent Ferenc stigmatizációja,

2025-ben a Naphimnusz létrejötte,

2026-ban Szent Ferenc húsvétja (tranzitusa, halála).

Ezt a projektet úgy is megfogalmazták, hogy ez „Egy centenárium, amelynek megünneplése több centenárium megünneplésében valósul meg”.

@kc  = A centenáriumok témái

A jubileumi ünnepségsorozatot 2022. november 29-én, kerek egy évvel a Megerősített regula jóváhagyásának 800. évfordulója előtt nyitotta meg Massimo Fusarelli OFM (az OFM az Ordo Fratrum Minorum rövidítése, magyarul: a Kisebb Testvérek Rendje) miniszter generális (főelöljáró) a Fonte Colombó-i szentélyben, a ferencesek „Sínai-hegyén”, ahonnan a ferences nagycsalád mintegy kétszáz tagja közös zarándoklattal vonult a Rieti székesegyházába. „Minden alkalommal, amikor útra kelünk, tudjuk, hogy újra fellobban az a szikra, amely az Evangélium követésére indított bennünket” – fogalmazott Massimo atya.

Az életrajzi források azt írják, hogy Assisi Szent Ferenc egy intenzív apostoli időszaka után visszavonult Alverna hegyére, hogy a számára szokásos módon negyvennapos imádságos böjtöt tartson. Épp ebben az imádságos csendben látogatta meg Isten Assisi Szegénykéjét a szárnyas szeráf, mivel csak a csend teszi lehetővé azt, hogy meghalljuk és befogadjuk azt, aki beszél.

La Verna remetesége manapság egyike a legismertebb olasz zarándokhelyeknek. 1213-ban Szent Ferenc ajándékként kapta Cattani gróftól azt a hegyet, ahol ma La Verna található. Ferenc azonnal megkedvelte ezt a remeteségnek alkalmas helyet, mert békés és csendes volt, alkalmas az önmegtartóztató, aszkétikus magányban való ottélésre. Valójában itt szerezte a stigmákat 1224. szeptember 14-én. La Verna jelentőségét a ferencesek számára ékesen bizonyítják a kegyhely főbejárata kapujának kövébe vésett szavak: „Non est in toto sanctior orbe mons” („Nincsen szentebb hegy ezen a földkerekségen”)

@kc = A Ferences Család Konferenciájának leveléből

Alverna hegyén Ferencet leginkább az ösztönözte, hogy Krisztust kövesse, és hogy hozzá teljesen hasonlóvá váljon. Ez a kereszttel való találkozásban valósult meg, amely belevéste szívébe és testébe a szeretet jeleit. Szent Bonaventura így összegzi Ferenc tapasztalatait: „Krisztus igaz szeretete hozzá hasonlóvá tette őt” (Legenda major 13, 5). A szeretettel való találkozás egy dicsőítő énekké válik; Ferenc ugyanis a Kereszttel való találkozás után írja meg a Fölséges Isten dicsérete című imáját, amely szerelmes szívéből fakad, és az isteni Te köré koncentrálódik: „Szent vagy, egyetlen Úristen, ki csodákat művelsz. Erős vagy, nagy vagy, fölséges vagy, te vagy a mindenható király…” (A fölséges Isten dicsérete 1–2).

A stigmák megjelenésének a centenáriumát Ferences Családként megélni lehetőség arra, hogy megteremtsük a mindennapi életünkben az imádságos és szemlélődő csend helyét. Ez a lényeg felé irányít minket, amely lehetővé teszi számunkra, hogy felismerjük a szívünkben lakozó vágyat a végtelen iránt, és amely ezáltal lehetővé teszi azt is, hogy magunkat, másokat és Istent is meghallhassuk. Ha jól megnézzük, Isten Szegénykéjét ma is olyan emberként állítják elénk, mint aki ebből életformát csinált.

„Assisi Szent Ferenc meghallotta Isten szavát, meghallotta a szegények hangját, a betegek hangját és a természet hangját. És ezt a (meg)hallgatást életmódjává tette. Remélem, hogy a Szent Ferenc által elhintett magok sok szívben megfogannak.” (Ferenc pápa: Fratelli tutti 48).

Miután megkapta a szent – krisztusi – stigmákat, „Ferenc leereszkedett a hegyről, magán hordozva Krisztus képét, mégpedig nem művészi kéz formázta kő vagy fatáblákon, hanem az élő Isten ujjával testének tagjaiba írva.” (Szent Bonaventura: Legenda major 13, 5).

A kereszt által megérintett Ferencre való emlékezés és az ő ünneplése arra ösztönöz bennünket, hogy lépjünk túl magunkon és „érintsük meg Krisztus szenvedő testét másokban” (Ferenc pápa: Gaudete et exsultate 37), és hagyjuk, hogy megérintsenek és megszólítsanak minket azok a fájdalmas, drámai és szenvedéssel teli esetek, amelyben világszerte számtalan testvérünk és nővérünk szenved. „Jézus jegyeit viselem testemen” (Pál apostol a Gal 6, 17-ben).

HARMATH Károly OFM