Virág elvtárs szállóigévé vált fenti mondata A tanú c. emblematikus filmben a nemzetközi helyzetre vonatkozott, és máig nem veszített a hitelességéből. Még akkor sem, ha magunk most önkényesen a járványhelyzet hazai alakulására vonatkoztatjuk, mert a nemzetközi jelző így is mindenestül ráillik. Akár még virági (és pelikáni) értelemben is.

A lényeg a lényeg: a járvány – nálunk is, az anyaországban is, sőt Európa és a fejlett világ megannyi országában – minden „éberség” dacára megállíthatatlanul terjed. A vezető napi hírek 2020-ban jószerével erről szólnak.

A három hónapig tartó tavaszi távoktatás után iskoláinkban jelenleg úgy állnak a dolgok, hogy a tantermi oktatást nem kellene kiváltani, és – legalábbis a fiatalabb diákok számára – fenn kell tartani annak ellenére, hogy számos európai országban átmenetileg bezártak az iskolák.

Magyarország a múlt héten minden korábbi intézkedéshez képest szokatlanul „bekeményített”, ám az óvodás és általános iskolás diákoknak továbbra is be kell járniuk. A szülőknek ugyan hagytak némi választási lehetőséget, de számottevő távolmaradásról nem hallani.

Módosulhat a téli szünidő 

Nálunk a múlt héten sok szó esett egy esetleges járványszünetről, pontosabban a szerbiai őszi szünet meghosszabbításáról. Ez nem újdonság, lassan már hagyománnyá válik, hogy egy-egy szünidőt, állami ünnepet járványra hivatkozva pár nappal megtoldanak, de erre most nem került sor, csupán a középiskolások meg a vajdasági diákok kaptak két (ledolgozandó) szabadnapot, hogy az állami ünneppel és a hétvégével együtt nekik is jusson egy rövid őszi szünet. Ugyanakkor ez nem mindenütt vonatkozott az óvodákra!

A szerbiai válságtörzs november derekáig nem is foglalkozott az iskolák esetleges bezárásával. Maga az oktatási miniszter kijelentette, hogy a jelenlegi járványhelyzetben ilyen intézkedésre nincs szükség, indokolt esetben a válságtörzs fog dönteni a további teendőkről. Az iskolák és óvodák esetleges bezárása csak a legvégső opció.

Predrag Kon szerint a járványok terjedése szempontjából fontos a szünidők időzítése, így újfent felvetődött, hogy a szerbiai téli szünidő időpontját össze kellene hangolni a vajdaságival (egyúttal a katolikus és pravoszláv ünnepekkel).  Ez a kérdés évek óta napirenden van, ám a döntés Belgrádban valamiért mindig fennakad.

Mire e sorok az olvasó elé kerülnek, kiderül, eredménnyel járt-e három reprezentatív szakszervezet követelése, hogy az őszi szünidőt erre a hétre is terjesszék ki. A Blic információi szerint a válságtörzs inkább azt latolgatja, hogy a téli szünidő tartson egy hónapig.

@kc = Hivatalból hivatalba

A pandémiával kapcsolatos hírek, találgatások, pro és kontra kampányok (utóbbiakat a legnagyobb közösségi portál immár igyekszik kiszűrni) árnyékában elhalványulnak a kevésbé bombasztikus újdonságok. Így arról is éppen csak pár szóban írt a sajtó (mi is), hogy a távozó tanügyminiszter, Mladen Šarčević nem a jól felépített tanügyes magánbirodalmába (a košutnjaki Ruđer Bošković Oktatási Rendszer néven bejegyzett általános iskola és gimnázium árnyas fái alá) tér vissza, ahol a diákok szülei korosztálytól függően évi 6500–13000 euró tandíjat fizetnek (ráadásul a járvány ellenére 45 perces óráik vannak), hanem közalkalmazottként az államfőt és a kormányfőt látja majd el oktatásügyi jó tanácsokkal.

Arról viszont csak a negyedik (és talán legnagyobb) tanügyes szakszervezet honlapjáról értesülhettünk, hogy Šarčević átvezénylése mögött más indíték is megbújhat. A Szerbia Palotában ugyanis külön Oktatási Hivatal, azaz – bizonyos sajtókörök szerint – „párhuzamos Oktatási Minisztérium“ létesül, méghozzá azért, mert „legfelsőbb hatalmi körökben úgy ítélték meg, nem tudják ellenőrizni, hogy az újonnan kinevezett szocialista Branko Ružić milyen ügyekbe fog »belepiszkálni«.“

Az újságírók kérdésére, hogy mit lesz a feladata az újonnan létrehozott Oktatási Hivatalnak, amelyet ő vezet, Šarčević röviden azt mondta, hogy erről még nem tud nyilatkozni.

A szerbiai köztévé szerint a hivatal formálisan az oktatás és a tudomány reformjával foglalkozik majd, és folytatja a minisztérium által megkezdett összes munkát, amelyet a közelmúltig Šarčević irányított. Így Ružić feladata a jelenlegi helyzetben csak az iskolák munkájának operatív irányítása és a tanítás folyamatának fenntartása.

Az SZRTV portáljának jól tájékozott kommentátora azt is állítja, hogy a „Šarčević megbízatása alatt megkezdett reformok és számos projekt félúton leálltak, viszont Szerbia elnöke az oktatási és tudományos reform folytatását akarja”. Az újságírónak arra már „nem jutott ideje”, hogy a reformok megvalósulásának kérdésébe belemélyedjen.

Ugyanakkor főképp a pedagógusok részéről rengeteg keserű megjegyzés hangzott el az oktatás soha nem látott degradálásáról, a teljesítmények zuhanásáról, a tanári munka ellehetetlenüléséről, a szülők és a diákok pedig számtalanszor felrótták a tankönyvpiacon uralkodó áldatlan körülményeket, amelyek nemcsak a tankönyvek drágulását és késését, de olykor azt is eredményezték, hogy az előre kifizetett tankönyveket egyáltalán nem vagy tévesen szállították le. De hasonlóan keserves tapasztalatokat szereztek a digitalizáció hiányosságairól és az online oktatásról is. Dacára annak, hogy jól értesültek szerint a reformok, az oktatás és a tankönyvpiac digitalizálása meg egyéb fontos programok és projektek körül több száz millió euró forog, ami kellő motiváció lehet arra, hogy a dolgokat „jó kezekben kelljen tartani”.

Emlékszünk még rá, hogy a miniszterből lett tanácsadó utolsó nyilvános megjelenése az állami érettségi próbáján volt. Akkor elárulta, hogy (csak) ezt a projektet (csak) az EU 3,7 millió euróval támogatta! Hol van még a többi!

BERETKA Ferenc