Nagybecskereken járt Márki-Zay Péter, a magyarországi ellenzék közös miniszterelnök-jelöltje, éppen egy hete, vendéglátója Német László, a Nagybecskereki Egyházmegye püspöke volt, aki a Facebook-oldalán közölte: „2009-ben Orbán Viktor miniszterelnök urat akkor ellenzéki miniszterelnök-jelöltként fogadtam. Most Márky-Zay Péter miniszterelnök-jelölt úrral volt alkalmam elbeszélgetni az egyházról, a keresztény értékekről, a környezetvédelemről és a határon túli magyarok helyzetéről.” Márki-Zay Péter ugyanerről az eseményről a saját Instagram-oldalán így írt: „Látogatást tettem Nagybecskereken Német László püspök atyánál. Számomra fontosak a határon túli magyarok és az egyház ügyei, problémái.” Eddig a hivatalos tájékoztatás. Semmi különös, mondaná az átlagos hírolvasó, két ember találkozott, beszélgetett, nincs itt semmi látnivaló, haladjunk.

Csakhogy.

A jelenlegi felfokozott, pattanásig feszített magyar–magyar politikai helyzetben nincs olyan, hogy „két ember találkozik”. Ráadásul „beszélget”!

A magyar politikai életbe, akárcsak a felületes követőibe is beleivódott már, hogy a kormány, a kormányfő folyamatosan „harcban áll”, „megharcol”, „csapatai” vannak, meg „portyázói és fürkészei”, és mindig van valami vagy valaki, aki ellen „küzdeni” kell. Sohasem valamiért vagy valakiért. Mindig valami ellen. És már rég nem ellenfelek azok, akik mást gondolnak a világ dolgairól, mint amit a kormányzat mond, hanem ellenségek, akiket el kell tiporni, le kell győzni, nyomukat sóval behinteni. Nem kell (sőt: nem is ajánlatos!) beszélgetni azzal, aki nem úgy gondolkodik, mint „mi”, mert még kiderülne, hogy talán nem is áthidalhatatlan az a vélt vagy valós nézeteltérés; s kiderülhetne akár az is, hogy attól még, hogy valaki a barackpálinkát kedveli, a másik meg a jófajta szilvapárlatot, még lehetnek közös pontok akár az ízlésükben is…

Így történhetett meg, hogy a hódmezővásárhelyi polgármester, akit rokoni szálak fűznek a külhoni (az ő esetében: erdélyi) magyarokhoz, aki polgármesterként is járta városa testvértelepüléseit, hirtelen nemkívánatos személy lett a határon túli magyar politikusok körében. „Én akkor is szeretem a határon túli magyarokat, ha Putyin nem engedi” – mondta a Transindexnek adott interjújában Márki-Zay a minap, amikor éppen arról volt szó, hogy erdélyi látogatását a vendéglátók hirtelen visszamondták, amint a hódmezővásárhelyi polgármester megnyerte az ellenzéki előválasztást, és több ellenzéki párt közös kormányfőjelöltjeként vág neki a jövő évi magyarországi parlamenti választásoknak.

Márki-Zay elmondta: a határon túli magyaroknak és az egyházaknak „rendszeres és normatív alapon járó támogatások kellenek”, nem lenne jó, ha „a jövőben bármilyen miniszterelnök politikai zsarolásra használhatná az összegeket az egyházakkal vagy a határon túli magyarokkal szemben”.

Ehhez képest mit kapott a nagybecskereki püspök a saját Facebook-oldalán a fotó alatt, amelyen az látható, hogy kezet fog a vendégével?

„Ígen , nincs nala szégyen érzet . Össze mosódott olyan partokkal , akik az egyhazat gyűlölik(mindennemű segitseget amit ad a mostani kormany,, akar templomok vagy egyhazi iskolak tamogatasara ,elleneznek) van part ami a gender ideologiat szorgalmazza es abortusz parti. Kerdezem en hogy van Markinak pofaja , ezekkel össze állva , elmondani hogy ő mekkora kereszteny. Nem Marki az egy robot akit nyugaton programoztak be . Mindenki aki kereszteny ilyen ideologiara nem szavazhat”

„Ő egyházellenes, nem szeretem!”

Gyűlölet süt ezekből a kommentárokból, olyan gyűlölet, ami miatt az embert a puszta végigolvasásuk nyomán is elfogja a szekunder szégyenérzet. Egyházellenesnek nevezni valakit, aki tizenéve a hódmezővásárhelyi plébánia világi vezetője, hát, minimum sajátos világlátásra vall… A „Marki egy robot akit nyugaton programoztak be” pedig konkrétan értelmezhetetlen. Tényleg van épeszű ember, aki képes hinni abban, hogy a „Nyugat” olyan agyafúrt, hogy évekkel korábban odaküld Magyarország délkeleti csücskébe egy embert, akit „kiképez”, hogy a kellő időben „felébressze” és „bevesse”? Csak egy pillanatra nézzünk a tényekre (már ha ilyen esetekben egyáltalán számítanak a tények): Márki-Zay 2004-ben költözött a családjával Kanadába, és 2009-ben tért vissza Magyarországra. Amikor még az MSZP állt az ország élén, és senki sem sejthette, milyen állapotok lesznek egy bő évtized múlva… Mi ellen képezték ki? Mire? Minek?

És akkor merítkezzünk meg a másik kommentfolyamban, abban, amely a Szabad Magyar Szó Facebook-oldalán követte ezt a hírt: „Atyam ne higyen meki a magyar nep ellen dolgozik”.

És persze vannak komplexebb, összetettebb gondolatok is: „Na de nyomban húzzon a saját háza tájára ! Itt ilyen lakóknak nincs szavazat ! Aki a saját hazája ellen dolgozik az ne számítson külhoni szavazatra!”

„Nagy okos! Csakhogy én emlékszem anno ellenzéki kormányzásra. Ne is mondjam a népszavazásra amikor az ellenzékieknek csak úgy habzottt a szája a külhoniak ellen. Sőt ott álltunk vizumert a konzulátus előtt mint a mostoha gyerekek és más nemzetiségüek több beutazást kaptak mint mi magyarok”.

Igen. Álltunk a „vizumert” a konzulátus előtt 2000. október 5-e előtt. Nem azért, amit Magyarország követelt meg, hanem azért, amit Slobodan Milošević idézett elő politikájával, s amivel kivívta a Kis-Jugoszlávia elleni nemzetközi szankciókat… Ezért a jelenlegi magyarországi ellenzéket hibáztatni erős túlzás – annál is inkább, mert 1998 és 2002 között éppen a Fidesz volt kormányon, tehát az ő kormányzásuk idején is ott álltunk a „vizumert”…

A népszavazás is megér egy misét: igen, az MSZP akkor az ellen kampányolt, hogy a külhoni magyarok kaphassanak magyar állampolgárságot. Azóta eltelt másfél évtized, a jelenlegi magyarországi ellenzékben a Gyurcsány Ferenc vezette Demokratikus Koalíció az egyetlen párt, amely nem támogatja a külhoni magyarok szavazati jogát, minden más párt teljes mellszélességgel kiáll emellett is. Tehát nem, senki sem fogja megvonni a magyar állampolgárságunkat, s a jelek szerint a szavazati jogunkat sem…

„Határozottan azt az álláspontot képviselem, hogy a külföldön élő magyarok magyar állampolgárságát nem kérdőjelezheti meg senki, hiszen szerzett jogokat nem veszünk vissza” – nyilatkozta Márki-Zay a Szabad Magyar Szónak még a szeptember 11-i zentai látogatása alkalmával.

Nem tisztünk Márki-Zay mellett kampányolni. De igenis dolgunk, hogy rámutassunk: mielőtt majd áprilisban választunk, érdemes tájékozódni. Azt pedig csak úgy tehetjük meg, ha meghallgatjuk azokat, akiknek van számunkra mondanivalója.

És az gyűlölködéssel nem fog menni.

KOCSÁNYOS Pálma