Október 20-án Várhelyi Olivér Brüsszelben bemutatta a Nyugat-Balkánnak is nevezhető régió, azon belül pedig Szerbia országjelentését. Hiába kerestük a térségünkben található magyar médiumokban a jelentést és annak részleteit, azokról egyedül a Szabad Magyar Szó írt a Komoly hiányosságok az államigazgatás, a parlament munkája és a tájékoztatás területén című cikkben.

A többi, itthoni magyar tájékoztatási eszköz egy-két nap késéssel nem a jelentéssel, hanem a jelentéstevő látogatásával foglalkozott, mégpedig imigyen.

Pannon RTV – főcím: Belgrádba látogat Várhelyi Olivér, alcím: Az Európai Bizottság szomszédságpolitikáért és bővítésért felelős biztosa a szerb fővárosban mutatja majd be a Szerbia előrelépéséről szóló jelentést – írja a Tanjug.

RTV Újvidék – főcím: A bővítési biztos nyugat-balkáni körúton – ma Belgrádba látogat, alcím – Ma Belgrádba látogat Várhelyi Olivér európai uniós bővítési biztos. Találkozik Ana Brnabić miniszterelnökkel, Aleksandar Vučić államfővel, valamint az ellenzék képviselőivel.

Magyar Szó – főcím: A nyugat-balkáni bővítés a legjobb befektetés az EU számára, alcím: Gál Kinga és Deli Andor sajtóközleménye.

Hét Nap: úgy néz ki, az eseménynek nem volt – van, lesz – semmi jelentősége, hiszen az online kiadás még csak említést sem tett a történtekről.

Mindez azért érdekes, mert magával a jelentéssel pont azok a médiumok „felejtettek el foglalkozni”, amelyeket mind Szerbia, mind pedig anyaországunk (agyon)támogat, hogy „hitelesen” tájékoztassanak a közösségünk számára kiemelten fontos minden kérdésről és témáról. Noná, hogy nem véletlen, mikor meglehet, hogy a kormányfő úrhölgy (de, annak, aki nem érti a szójátékot: úr-hölgy) nesze semmi, fogd meg jól nyilatkozata lehetett az iránymutató számukra.

A látogatás után (mintha csak erről szólt volna az esemény) a médiumok szinte mindegyike egyedül az államelnök hurráoptimista kijelentését – Vučić: A térség nyolcmilliárd euró támogatást kap az EU-tól, és további 20-at projektumok révén – emelték ki, pedig biztosan sok minden egyéb is megért volna egy-egy misét.

Alig egy nappal később zavarba jöttek azok, akik a „rezsimhű” sajtó (legyen az szerb vagy magyar nyelvű) tájékoztatását használják egyedüli információforrásként, hiszen az államelnök az új belgrádi Klinikai Központ kiépítésének helyszínén megtartott sajtótájékoztatón „egyszer csak megértette” az Európa Unió üzenetét, és többek között ilyeneket is mondott:

Készen állok, hogy politikai árat fizessek…”, „… másfél év múlva kerül sor a köztársaságielnök-választásra, valamint a fővárosban is akkor esedékes a voksolás, és nincs kizárva, hogy ezzel egy időben a köztársasági parlamenti választásokat is kiírjuk,a jelentésben, amely Szerbia fejlődésével foglalkozik sok dolgot ki lehet javítani, azonban van benne »igazság is, de politikai jellegű dolgok is«…”

Az én olvasatomban a következő problémák zavarják leginkább az Európai Unióba való belépés folyamatát:

Prob-léma Szerbiában jelenleg Talán ez lehetne az eurokompatibilis megoldás
Területi szerveződés Sajnos, jelenleg egyik szinten sem található valódi önkormányzatiság, ezért a rendszer nem más, mint egy központból irányított és felügyelt szerveződés: helyi közösségek szintje, községek szintje, tartomány(ok?) szintje, köztársasági (állami) szint + közigazgatási régiók (körzetek). Valós helyi (települési + kistelepülések csoportjai) önkormányzati szint, járási önkormányzati szintek, régiók önkormányzati (köztük a tartomány) szintje, köztársasági (állami) szint. A közigazgatási régiók feladatait és szerepét el kell osztani s különböző önkormányzati szintek között.
Pénzügyi rendszer Szigorúan központosított, forrás-jövedelem (adók járulékok stb.) kivetési jogával főleg az állami szint rendelkezik, elvétve található – egyedül – községi szintű forrás, a többi pedig központilag átengedett, valamint a központi költségvetésből támogatott feladatok pénzelése. Minden szinten pontosan meghatározott feladatok, illetve az adott szintre szükséges forrásjövedelem (adók, járulékok és egyebek), a központi költségvetésben csak azokat az eszközöket tervezni az állami feladatokon kívül, amelyeket az önkormányzati vagy régiós források nem biztosítják, ami miatt szükséges a központi támogatás.
Választási rendszer E pillanatban egyedül a helyi közösségek szintjén (amelyet megfosztottak minden jogtól és feladattól, csak azt engedik meg, hogy végrehajtsák a községi, vagy magasabb szintről kapott utasításokat) találhatunk többségi (egyéni), nyílt listás választási rendszert, míg a többi szinten pártlistás (mindenfajta korrekciós intézkedés, lehetőség nélküli) választási rendszer van érvényben. Európához talán úgy közeledhetnénk leginkább, ha helyi és járási önkormányzati szinten többségi (egyéni) választási rendszert vezetnénk be, míg a régiók és az állam szintjén a korrekciós tényezőkkel ellátott vegyes (többségi + listás) választásokat alkalmaznánk. Az utóbbiak esetében feltétlenül két- vagy többházas testületekkel (képviselőház és parlament) szavatolhatnák a pluralizmust és a valós demokráciához hasonló állapotokat.

Tudom, sok mindent kihagytam, nem foglalkoztam a tájékoztatás és a tájékoztatási eszközök kérdésével, a nagy dérrel-dúrral beharangozott állami elektronikus információs rendszerrel, csak mellékesen írom le, az eddig kijelentettekből csak arra következtettem, e rendszernek nem az lesz a feladata, hogy a polgárok a lehető leggyorsabban információhoz jussanak, hanem hogy a mindenkori hatalom helyi szinten megvalósítsa az orwelli Nagy Testvér (Big Brother) utópiáját. Hiszen ma már nem azt hirdetik: Minden szerb egy országban!, hanem (ne felejtsük Aleksandar Vulin „elszólását”): Vučić minden szerb elnöke, neki szerb világot kell teremtenie!

Nem marad más hátra (ha már Szerbiában kell élnünk), mint: Živi bili, pa videli! Ha megéljük, meglátjuk!

BALLA Lajos