A csantavériek készek feljebb vinni az éjszakai ügyelet bezárásának ügyét
Július 30-án jelent meg a hír, hogy a bajmoki és a csantavéri éjszakai ügyelet a munka optimalizálása miatt megszűnik, a munkáját pedig a Szabadkai Sürgősségi Központ veszi majd át. Ez alapján, ha az adott településeken valakinek éjszaka panasza van, a 194-es telefonszámon kérhet segítséget. Azonban ez nem csak Bajmokot és Csantavért érinti, hiszen mindkét településhez más, kisebb települések is tartoznak, Csantavér esetében Visnyevác, Dusanovó és Újzsednik. A lakosok elmondása szerint így sok ember életét veszélyeztetik, diszkrimináció történt, ráadásul a falvakban sok az idős, krónikus beteg, akik, ha nem érkezik azonnali segítség, bizony az életükkel fizethetnek.
A városvezetők szerint nincs ok pánikra
Góli Csilla, Szabadka alpolgármestere korábban a közmédiának tett nyilatkozatában azt mondta, hogy orvoshiány miatt szünetel az éjjeli ügyelet, hiszen az orvosi szolgálat zökkenőmentes működéséhez szükséges szakembereknek csak valamivel több mint a felét tudják biztosítani a munkaviszonyban lévő egészségügyi dolgozókból. Mindkét településen napközben a helyi rendelőben fogadják a betegeket és a terápiára szorulókat is, éjszakánként pedig a szabadkai mentőállomás orvosai biztosítják a sürgősségi ellátást.
A város vezetői kérik a polgárok megértését, most is 12 munkahelyre várják az orvosok jelentkezését, amint lesznek új káderek, vissza fogják állítani az éjszakai ügyeletet Csantavéren és Bajmokon is. Addig pedig, amíg ilyen a helyzet, arra kérik a polgárokat, ha sürgősségi ellátásra van szükségük, forduljanak a szabadkai mentőszolgálathoz a 194-es telefonszámon, ki fognak menni Bajmokra is, Csantavérre is, és persze az összes környező településre.
Petíció és tiltakozás a döntés ellen
A csantavériek elkezdtek harcolni az éjszakai ügyelet megmaradásáért, ennek érdekében petícióba kezdtek, amelynek során 1584 aláírást gyűjtöttek össze: Csantavérről 1350, Dusanovóból 78, Visnyevácról 44, míg Újzsednikről 112 aláírás került a petícióra. Az aláírt íveket a helyi közösség elnökének, András Gyuricsin Attilának akarták átadni, hogy ő továbbítsa azt a városvezetőség felé, hiszen korábban a Szabad Magyar Szónak így nyilatkozott: „Ezt a problémát Szabadka város vezetőségének kell megoldania, közöttünk nincs orvos. Értesíteni fogjuk őket az aláírások számáról, és meg fogjuk őket kérni, hogy vizsgálják felül ezt a döntést, segítsenek a megoldásban, legyen folyamatos a kommunikáció az ügyben. Foglalkozunk az ügy megoldásával, de az illetékes városvezetőség tud majd megoldást kínálni. Addig a szabadkai sürgősségi mentőszolgálatot kell hívni vészhelyzet esetén, ők kijönnek mentőautóval, ez működik.”
Az aláírások átvétele azonban elmaradt, a csantavériek postán voltak kénytelenek feladni az aláírt íveket, amelyről Forgó Józsefet kérdeztük, ő indította az aláírások gyűjtését is.
„Megkerestem Csantavér helyi közösségének elnökét, hiszen neki szerettük volna átadni az aláírásokat tekintettel arra, hogy ő a falu első embere, kinevezett vezetője, és azt szerettük volna, ha ő keresné meg az illetékes városi vezetőket. Korábban azt is megbeszéltük, hogy kiknek kellene továbbítani az aláírásokat. A hétvégéig a végére akartunk ennek járni, vártam, hogy jelentkezzen, hiszen beszéltünk, kétszer hívott is a helyi közösség titkára, azonban pontos időpontot nem kaptam. Ezért egy hétre rá úgy döntöttem, hogy postán, ajánlott küldeményként adom fel az aláírásokat három embernek. Az eredeti aláírásokat tartalmazó boríték a város első emberének, Stevan Bakić úrnak szólt, a második csomag Gyivánovity Dániel úrnak, a városi képviselő-testület (VKT) elnökének, az ő borítékjába egy külön oldal is került, amelyben arra kérjük, hogy a VKT következő ülésén tűzzék napirendre a bajmoki és a csantavéri egészségházakban az éjszakai ügyelet visszaállítását. A harmadik csomagot a VMSZ frakcióvezetőjének, Nágel János úrnak postáztuk. Nem beszéltem azóta a polgármesterrel, és furcsának is tartom a helyzetet. Csantavér részéről 1350 aláírás gyűlt össze, a többi aláírás Dusanovó, Visnyevác és Újzsednik területéről érkezett. Nem házaltunk a petícióval, ha házaltunk volna, akkor lényegesen nagyobb lenne ez a szám, azonban azt gondolom, hogy mivel a faluban nagyjából 3046 ház van, így ez a szám is jó” – tudtuk meg Forgó Józseftől.
Kiss Zsolt Béla, a petíció másik elindítója szerint itt nem állnak meg.
„Pont azokat a településeket érinti ez a döntés, ahol a legtöbb magyar van, ráadásul mi mind fizetünk adót, nem is keveset. Nagyot csalódtam a falu vezetőségében, hiszen azt, hogy ez fog történni, ők korábban tudták, mégis félvállról vették, hiába informálták őket. Engem nem érdekel, hogy milyen alapon történik ez, nem érdekel a politika, játsszák le a politikusok ezt máson, de ne az egészségügyön, ami alapvető dolog. Meg kellene fizetni az orvosokat, és akkor lenne orvos. A vezetőség szégyellje magát, ki sem álltak az emberek elé! Mi folytatjuk a harcot, első körben a községi ombudsmanhoz fordulunk, valamint a köztársasági ombudsmanhoz, ha onnan sem érkezik válasz, akkor megyünk eggyel feljebb” – emelte ki.
A lakosok elégedetlenek
A rendelet után másnap Csantavér utcáit járva a lakosokat kérdeztük arról, hogy mi a véleményük az új intézkedésről. Sokan arra gyanakodnak, hogy egyszerű választási trükkről lehet szó, hiszen hamarosan meg kell választani a helyi közösség elnökét, és nem ez lenne az első alkalom, hogy a választások közeledtével azzal fenyegetőznek, hogy megszüntetik az éjszakai ügyeletet, majd nagylelkűen visszaadják azt, megoldják a problémát.
Bár az új rendelet alapján a szabadkai mentőszolgálat kimegy Csantavérre, sokak szerint ez túl sok idő lenne, és elmondásuk szerint még így is gyakori lenne az, hogy a páciensnek kellene megoldania a beutazást, ami autó nélkül nehézkes.
„Ez egy nélkülözhetetlen dolog, és szégyene a városnak, hogy megszüntetik. Elveszik azoktól az emberektől, akik rá vannak szorulva. Hol van a VMSZ? Hol vannak a szerb politikusok, akikre szavaztunk? Elvártuk, hogy segítsenek bennünket, azonban ha egy kis kiadásról van szó, azonnal bezárják a kapujukat. Mehetünk a temetőbe, vagy visznek bennünket. Ezt nem volna szabad megengedni. Hol vannak az emberi jogok? Spórolás gyanánt megszüntetik az éjszakai ügyeletet. Nem első eset, hogy ezt teszik Csantavéren, a falu lakosai akkor összefogtak, és most is össze kell fogni. Nem engedhetjük ezt meg, mert nincs az a spórolás, ami megérné az életünket” – mondta az egyik csantavéri lakos.
Több lakos panaszkodott arra, hogy tulajdonképpen az éjszakai ügyeletnek sem volt sok haszna, hiszen a lakosokat évek óta érik a különböző atrocitások az egészségügyben.
„Bár van mentőautó, sem az autó, sem az orvos nem megy ki a beteghez, ha baj van. Akit bevisznek az ügyeletre, ha továbbküldik, mentőt nem kap. Mindegy, hogy milyen közel lakik valaki a központhoz, ha az orvos éjszaka ki is megy, nagyon hosszú idő telik el, mire odaér. Jellemzőbb, hogy az orvos azt kéri, vigyék be azt, akihez ki kellene menni. És ez nem minden. Mindenkinek magának kell megoldania a fuvart Szabadkára, hiszen a mentőautó holléte gyakran ismeretlen. Legutóbb, amikor panasz volt, a szabadkai mentőszolgálathoz irányítottak, onnan negyedóra alatt megérkezett a mentőautó. Ők sem értették, hogy hol van a csantavéri mentőautó” – mondta egy idősebb lakos.
„Nagy probléma ez, hiszen nincs mindenkinek autója, nem tud mindenki eljutni Szabadkára, és ki tudja, hogy a szabadkai mentő ki fog-e jönni a beteghez, vagy sem. Mi lesz így az idősekkel? Az egészségház közelében élek, jönnek esténként páciensek, van mozgás a rendelőben, nem értem, hogy miért kell ezt felszámolni” – tette hozzá egy másik lakos.
„A döntésekből kizárják a nyilvánosságot”
Az ügy kapcsán Szabó Angéla is írt egy helyzetjelentést, amely Bozóki Antal oldalán jelent meg, és amelyet a Szabad Magyar Szó oldalán is közöltünk. Abban ez áll:
„E hónap elsejétől egyetlen tollvonással megszüntették a két nagyobb egészségházban az éjszakai és hétvégi ügyeletet. Ez azt jelenti, hogy munkanapokon este nyolc órakor, szombaton pedig 14 órakor bezárják az egészségházat, és onnantól a faluban se orvos, se nővér, se mentőautó nem áll a betegek rendelkezésére. Helyette a szabadkai sürgősségi központot kell hívni, onnan küldenek majd kocsit is, személyzetet is. Az meg, amikor kiér a faluba, akkor lesz kint a faluban. Jól hangzik, ugye??? Akinek szerencséje lesz, életben marad, akit meg netán előbb szólít az Úr, mint a nővér, az úgy járt. Ilyen a korszerű, az emberközpontú és a méregdrága egészségügyi ellátás a mai Szerbiában, ahol nagyon olcsón mérik az emberéletet. A mostaninál talán csak harminc évvel ezelőtt, a délszláv háborúk idején számított értéktelenebbnek.
A jól értesültek szerint az elmúlt három hétben már történt olyan eset, hogy beteghez hívták a szabadkai mentősöket, de hogy addig se pitlikeljenek ölbe tett kézzel, amíg azok megérkeznek, kerítettek egy autót, és az megindult a segítségre szorulóval Szabadka felé. Valahol félúton találkoztak, lámpavillogással jelezték a közeledő mentőkocsinak, hogy ők azok, akik kérték a riasztást, megálltak, és átültették a sérültet a mentőbe. Gondolom, sok ilyen eset lesz majd a következő időszakban. Meg olyan is, hogy mire a segítség valahonnan a városból előkerül, addigra a falusi beteg kétszer kileheli a lelkét. De ezt a tudatlan, békés falusiakkal meg lehet csinálni, mert ők nem lázadnak, nem csapnak lármát, és nem követelik az ötletgazda felelősségre vonását. Se nem kárhoztatják a szándékosan elhanyagolt, lezüllesztett egészségügyet, úgy, ahogy van, szőröstül-bőröstül. Hanem tűrnek.”
A nyílt levélben az is megfogalmazódik, hogy Csantavéren egyébként is több probléma van, azonban a vezetőség mellőzi a falugyűlések összehívását.
„Mindezen túl, azt hiszem, végső ideje lenne egy kicsit magunkba nézni. Egy cseppet elmélázni azon, hogy ennek a falunak már annyi ereje sincsen, hogy egy valamirevaló tiltakozást megszervezzen? Hogy egy lakossági fórumot megtartson? Hogy a maga igazáért kiálljon? Csak akkor hívják össze az embereket (persze kizárólag csak a vonalas, megbízható pártkatonákat meg a szimpatizánsokat), amikor a szavazataikért kuncsorognak. Máskor nem szabad gyülekezni, tömörülni, elégedetlenkedni meg szervezkedni. Ha sokan vannak egy helyen, sokféle ötletet fölvetnek, és sok kritikát megfogalmaznak, azt viszont a politikacsinálók nem szeretik. Ez ellen úgy védekeznek, hogy a döntésekből kizárják a nyilvánosságot. Nincs vita, nincs ellenvetés. Márpedig rendkívüli helyzetben lehet rendkívüli falugyűlés. Csak ahhoz ki kell állni az emberek elé…”
SEREGÉLY Orsolya