„Nincs funkcionáló, a kormányt elszámoltatni képes ellenzék, az ország nagy része számára hozzáférhető szabad sajtó, elakadt a hatalmi ágak szétválasztása. Egészségügyi mutatóink elszomorítóak, és közben ész nélkül és teljesen eredménytelenül próbáljuk növelni a születések számát. Érzéketlenül nyugszunk bele, hogy évente 130 ezer honfitársunk többnyire súlyos, nem megfelelően kezelt betegségek által megkínozva végzi életét, miközben 20–30 ezer ember halála megelőzhető, illetve elkerülhető lenne. Én önöknek azt mondom, kedves végzősök, hogy önök lesznek az a generáció, amelynek a feladata, amit mi elkezdtünk, a rendszerváltás végleges befejezése. Valós demokrácia kiharcolása és megteremtése. Az ország dohos, áporodott, betegségeket hordozó levegőjének megtisztítása, kiszellőztetése, a XX. század szégyenteljes ideológiai gúnyáinak szemétdombra vetése, elégetése. Ehhez nem elegendő jól képzett szakemberekké válni, ehhez jó embernek kell lenni.”
E sorok elolvasása után bizonyára most sokan bólogatnak, hogy a fenti idézetnek minden szava megállja a helyét, ezt tapasztaljuk nap mint nap. És valóban így van, még akkor is, ha a fent leírtakat nem Szerbiára, hanem Magyarországra vonatkoztatva olvasta fel Jaksity György közgazdász a Budapesti Corvinus Egyetemen. Az elmúlt időszakban számtalanszor hallottuk, hogy Szerbia és Magyarország milyen jó viszonyt ápol, milyen jóban vannak az ország vezetői. Úgy látszik, az élet más területén is sok a hasonlóság, és ez még akkor is igaz, ha sokan a szomszéd fűje mindig zöldebb mottó miatt képtelenek azt észrevenni.
TŐKE János
