A város főterén, a Milan királyról elnevezett téren áll már több mint fél évszázada az üvegpalota, az impozáns, mintegy tizenöt emeletnyi magas épület a néhai uralkodó lovas szobra fölé magasodva. A viharos történelmi múltú város számos emlékműve idézi a török időket, a bolgár megszállást, de egykori római császár szülőhelyét is beazonosították közelében a régészek.

Nagy és nagyobb

Hegyvidéken megszokott és elfogadott dolog, hogy magas lakó- és középületeket emelnek, hiszen a beépíthető sík terület adott, a hegyek oldalába pedig nem szívesen épít az ember. Így történhetett meg, hogy a város legmagasabb épülete lett a Hotel Ambasador, amelyben alkalmam volt többször is megszállni, pedig kisebb és otthonosabb szálláshelyek is vannak Nišben. Legutóbb hat éve próbáltam benézni az épületbe, de akkor éppen felújítás alatt állt, közvetlenül a magánosítás után – ahogy a helyiek mesélték.

Most ismét a figyelem középpontjába került a csupa üveg szálló, hiszen vagy harmincméteres plakát fedi az egész épületet. A tetőtől a földszintig illesztgették és ragasztgatták össze az államfőt ábrázoló fotót, na meg az uralkodó párt logóját. A mintegy 20 ezer euróba került óriási plakáttal köszöntötték a háromnapos látogatásra Nišbe érkezett államelnököt. Hogy kik? Hát a nišiek! A polgármester asszony, aki az államfő pártja legszűkebb vezetőségének is tagja, na meg a többi városvezető, illetve városatya és városanya – ha szabad ezt a kifejezést használni. Ennél nagyobb posztert nem igazán láthattunk eddig, alighanem Szerbiának azon a részén sem. A több száz méterre arrább álló, a török időkben épült várból is szabad szemmel elolvasható az államelnöknek szóló üzenet: Dobro došli, Predsedniče! Magyarra fordítva: Isten hozta, Elnök Úr, bár a spontánnak hazudott nagy népgyűlések egyikén, a múlt század nyolcvanas éveinek végén Belgrádban láttunk példát a miloševići új magyarra, amely szerint: „Jól nekünk jöttek, kedves barátaink!” Nem magyar anyanyelvű kollégám azóta is így köszönt, amikor összefutunk.

Niš városa egyébként 2016 novemberében vendégül látta az akkori szerb és magyar kormányt, személy szerint Aleksandar Vučić és Orbán Viktor kormányfőket. Igaz, a megbeszélések helyszínén a sebtében falra festett dátumot helyesbíteni kellett, így a találkozó napját jelző óriási számokat gyorsan (még időben) átfestették a piktorok. A kabinetek együttes ülésének gyakorlata – váltakozó helyszíneken – azóta is folytatódik.

A legnagyobb

Ilyen elírás most nem történt, pedig az öt évvel ezelőttihez képest hatalmas képet és betűket kellett nem csupán megtervezni és kinyomtatni, hanem ki tudja, hány kisebb darabból összeilleszteni is. Kétségtelenül látványos az elnököt köszöntő óriásplakát, nyilván Észak-Koreában is megirigyelhetik a propagandisták. Alighanem az egykori Szovjetunióban is felkapták a fejüket a hatalmas tereken álló óriási Lenin-szobrok egykori alkotói. Ezek egyike lehet a Belgrádban tavaly felavatott vagy tízméteres Nemanja-emlékmű megálmodója is, bár a rossz nyelvek szerint egy középkori orosz főnemes alakját változtatta meg, illetve módosította a művész, és azt adta el a szerb főváros vezetőségének. Bárhogy volt is, az orosz szobrász szép pénzt zsebelt be a belgrádiaktól. Szabadkán nem régóta szintén egy tíz méter magas új emlékmű áll, amely I. Péter szerb királyt hivatott ábrázolni és bemutatni a helyieknek, illetve a városba látogatóknak. A vörös műmárvány talapzatra helyezett, két embermagasságnyi férfialak kardjára támaszkodva szemléli a korzót, de „ellát” egészen a városházáig. A ló ezúttal kimaradt, bár Nagybecskereken még megvolt…

A megalománia egyre jellemzőbb tehát a jelenlegi hatalomra, és sokan kíváncsian várják, miként reagált majd Szerbia mostani uralkodója a niši Ambasador Szálló díszplakátjára. Vajon megdicséri vagy megfeddi pártjának és kormányának helyi képviselőit és vezetőit, akik – a józanul gondolkodók szerint – túltolták azt a bizonyos biciklit? Ez utóbbiak úgy gondolják, hogy a talpnyalásnak (más testrészről nem is beszélve) is vannak bizonyos szabályai és keretei vagy korlátjai. A szkeptikusabbak mondják azt is, hogy ebben a tekintetben a határ a csillagos ég, és újabb meglepetésekre is számítani kell az áprilisi választásokig tartó kampányban. Netán „megfelelő” színűre festenek majd más, ismert középületeket a párt hívei. Egy biztos: egyre komolyabb csodákkal lep meg bennünket ez az aranykor.

Utóiratként azért – a mai fiatalok miatt is – fontosnak tartom rögzíteni, hogy az ismert niši Hotel Ambasadort még 1968-ban avatták fel egy másik országban, amelynek örökös elnöke volt, akit Josip Broz Tito néven ismert és tisztelt a világ.

NÉMETH János