Minden reggel rozoga biciklijére pattan, és elindul guberálni. Összegyűjt mindent, ami pénzzé tehető, felhasználható vagy ehető. A felsős kisfiú ezt iskolába indulás előtt teszi, és nyolc testvére közül szinte az összes ugyanígy cselekszik a (nevelő)apjuk utasítására.
Szerbiában félmillióra teszik azoknak a számát, akik abszolút szegénységben élnek, és szabályosan éheznek, közöttük 200 ezer gyerek is van. Ugyanakkor a szerbiai háztartások átlagosan fejenként 83 kg élelmet dobnak ki a szemétbe évente, az üzletek és éttermek hasznos „hulladékáról” nem is beszélve. Ha ezt a feleslegessé vált élelmiszert a rászorulóknak adományoznák, a népkonyhák a becslések szerint további 1,2 millió adag ételt oszthatnának ki.
Csakhogy az állam ebben valamiért nem partner: az adományozott étel becsült értékére 20 százalékos áfát kell fizetni, és ez nem éri meg a cégeknek, inkább kidobják az élelmiszert. (Ritka kivételek persze vannak, ezek főleg nagy üzletláncok.) Ráadásul amellett, hogy az áfa miatt az éhesek továbbra sem lakhatnak jól, az egyébként emberi fogyasztásra alkalmas élelmiszer a kommunális szeméttel keveredve mérgező, környezetszennyező és gyúlékony hulladékká válik. A kidobott élelmiszer mennyisége ráadásul a kutatások szerint egyre nő, és már a kommunális szemét felét teszi ki.
A pandémia ideje alatt a kormány képes volt rövid idő alatt megszüntetni az egészségügyi adományok után fizetendő adót, és ez egyáltalán nem volt bonyolult és hosszadalmas folyamat. Talán csak némi empátia és egy kis szorgalom kellene ahhoz, hogy milliónyi rászoruló napi egy adag ételhez jusson?
FEHÉR Rózsa
