A Riparia Természetbarátok Egyesülete elnökével természetvédelemről, környezetünk állapotáról, a civil társadalom felelősségéről

Egyre nagyobb jelentőséget tulajdonítunk a természetvédelmi területeinknek. A Palics vidéke vagy éppen a Ludas kiemelten fontos szerepet kap, nemcsak a turizmusban, de ökológiai szempontból is. Egyre több ember viseli szívén a védett területek sorsát, így szerencsére sokan dolgoznak azon, hogy a bácskai vidékeknek is megmaradjon a biodiverzitása. Bár a lelkesedés megvan, gyakran az emberek kevés információval rendelkeznek.

Vinkó Tamás, a Riparia Természetbarátok Egyesületének elnöke szerint hosszú még az út, és az oktatásban is sokkal nagyobb figyelmet kellene szentelni a természetvédelemnek, mint amekkorát jelenleg kap.

A Riparia 1999 óta létező, szabadkai székhelyű egyesület, amely nemcsak Szabadkán vagy Vajdaságban, de egész Szerbia területén is tevékenykedik, valamint nemzetközi kapcsolatokat is épít. A fő profilja a természet- és környezetvédelem, ezen belül sok madarász tagja van, így madárvédelemmel, madárkutatással külön foglalkoznak, de persze más problémákkal és kérdésekkel is. A védett területek kezelőivel is együtt dolgoznak, táborokat szerveznek, adatot gyűjtenek, és akadnak olyan tagjaik is, akik a védett területeken dolgoznak.
A térségben melyek a kiemelt területek, amelyekkel foglalkoznak?
– Az Észak-bácskai régióban Szabadka, Palics, Ludas, de vannak tagjaink Zentán, Kanizsán és Topolyán is. Nincs különösebb fókusz egyik területen sem, a szalakótavédelmi programunk például főként a vajdasági, bácskai és bánáti részre fókuszál, de más területekre is kinyúlunk. A táborainkat, egyes programjainkat a Ludasi-tónál rendezzük meg, a Palics-Ludas Közvállalattal együttműködve. Itt oktatás és kutatás is zajlik, megismertetjük a résztvevőket a madárgyűrűzéssel és a madárvilág vizsgálati módszereivel, de más természet- és környezetvédelmi témákkal is foglalkozunk.
Állandó kérdés a Palicsi- és a Ludasi-tó, valamint a szabadkai erdők helyzete. Milyen kihívásokkal találkoznak a munkájuk során?
– Egyesületként azt látjuk, miközben igyekszünk besegíteni a természetvédelmi területek kezelőinek munkájába, hogy a közszféra még nem ismerte fel a civil szféra fontosságát, de azért ez lassan változik. Pénzelés szempontjából egy egyesület a tagsági díjaktól és a pályázatok sikerétől függ, hiszen a jelentős adatgyűjtéseknek, kutatásoknak komoly költségei is vannak. Részt szoktunk venni helyi önkormányzati és nemzetközi projektekben, de európai uniós támogatást is nyertünk már. Más probléma, hogy a törvény nem ismeri el a nem kutatóként, intézeti dolgozóként végzett adatgyűjtést, kutatást, holott a szaktudás megvan. Így mi is próbálunk együttműködni más intézetekkel, és rajtuk keresztül végezni a munkát. Ez nekik is fontos, hiszen náluk nincsenek elegen ahhoz, hogy mindenhova eljussanak. Kihívást jelent az is, hogy bizonyos esetekben a természetkárosítást, környezetszennyezést lenne lehetőség magánemberként is bejelenteni, feljelenteni az elkövetőt, azonban ezzel a lehetőséggel kevesen élnek. Ha látjuk, hogy valami történik, rögtön bejelentést tehetnénk az illetékeseknek (akár adatokkal), hiszen ők tudnak majd reagálni. Mi vagy a védett területek őrei kevesen vagyunk, nem tudjuk minden pillanatban bejárni a terepet, hogy folyamatosan mindenről értesüljünk. Ezért is fontos a civil szféra szerepe, hiszen ő is tudna információt adni.
A törvény gyakran ködösen fogalmaz azzal kapcsolatban, hogy ki és mit tehet a védett területért. Mennyire köti ez meg a kezüket?
– Néha nem egyértelmű, hogy kinek a feladata a védelem végzése, melyik illetékes ellenőrző szervnek kell foglalkoznia a területeken kialakult problémákkal. Egy másik nehézségeket okozó dolog, hogy a védelmi fokozatok közül az 1. védelmi fokozatban nem lehet a területet még kezelni, fenntartani sem, hanem hagyni kell, hogy a természet végezze a dolgát, holott néha jobb lenne minimálisan beavatkozni. A civil szférának egyébként van esélye a beleszólásra, javításba, hiszen amikor például a törvényeket hozzák, már nálunk is kötelező a közvita, így a civileknek is van lehetőségük a véleménynyilvánításra, javaslatok tételére, azonban ezzel is kevesen élnek. Akadnak olyan olyan szervezetek, amelyek kifejezetten ezzel foglalkoznak, de kevesen csatlakoznak a polgári kezdeményezésekhez.
Hogy áll jelenleg a szakemberképzés Szerbiában a természetvédelmet illetően? Van elég szakemberünk, aki hitelesen tud természetvédelmi kérdésekkel foglalkozni?
– Az egyetemi szakképzés igen jó, már sok modern szakirány közül lehet választani. Sok kezdő vagy jó szakember akad, azonban ők sokszor nem tudnak hol elhelyezkedni, korlátozottak a lehetőségeik a munkaerőpiacon. A természetvédelemmel foglalkozó cégek, vállalatok általában állami szervekhez tartoznak, így ezekben a cégekben jelen van a létszámkorlátozás és a forráshiány. Megoldás erre az, hogy projektalapon foglalkoztatnak embereket, de ez sem hosszú távú megoldás, mivel nem tart a projekt örökké. Sokan az oktatásban helyezkednek el, de ott sem jut mindenkinek munka. A diákok jó alaptudást szereznek az egyetemen, ezt munka közben fejleszthetnék, hogy később jó szakemberekké váljanak, de ehhez meg kellene teremteni a tapasztalati lehetőséget. Bár van erre is jó példa, de ez nem elég.
A közoktatásban találkoznak a diákok környezetvédelemmel, de később, a középiskolában, az egyetemi oktatás alatt eleget foglalkoznak ezzel a témával?
– Nem. Különösen a mérnöki képzés kapcsán kevés olyan tárgy van, amely érintené a környezeti problémák kérdéskörét, és sokszor ezért alakul ki konfliktus a tervezés és védelem között. Ha a mérnöki karokon is tanulnának környezet- és tájvédelmet, akkor tudnák és értenék, hogy például mit, miért és hogyan lehet, vagy épp nem lehet építeni egy adott természeti területen. Rengeteg időt elvesz ilyenkor az, hogy próbáljuk megértetni magunkat. Egyes intézmények és szervezetek foglalkoznak ezzel, és lassan be is járódik ez a folyamat, de még mindig sokszor ütközünk ellentétekbe, mert nem ismerik ezeket az irányelveket, mi pedig nem pótolhatjuk azt a tudáshiányt, amely az oktatási rendszer hibája. Bár van, hogy a gyakorlat alatt találkoznak környezetvédelemmel a diákok, de nem elég hosszú ideig. Némi fejlődésről azért beszélhetünk, ugyanis már az akkreditáció során is megjelennek a természetvédelmi tantárgyak, például az erdészetnél, viszont nagy szükség lenne a terepi gyakorlatra is.
Mi a helyzet a civilekkel? Eleget foglalkozunk a természet- és környezetvédelemmel?
– Változó. Van egy réteg, amely érzelmi szinten kötődik például a tavainkhoz, folyóinkhoz, erdőinkhez, és megvédené őket bármi áron. Ez a lelkesedés nem mindig társul tudásvággyal vagy megismerési vággyal, nem járnak utána az információknak, inkább érzelmi alapon állnak a kialakult helyzethez. A másik réteg már komolyabban foglalkozik akár az információ felkutatásával, megismerésével is. Azonban megjelenik az a réteg is, amelyet abszolút nem érdekel a természet- és a környezetvédelem, csak az érdekli, hogy hogyan lehetne hasznot húzni a természetből. Tehát vegyesen áll a lakosság a témához, éppen ezért lenne fontos többet foglalkozni oktatással, információátadással, de ez függ az egyesületek kapacitásától is. Fontos nyitni a fiatalok felé, velük kezdeni az oktatást, hiszen az időseknek vannak berögződéseik, amelyeken már nehezen változtatnak. A fiatalokat óvodától kezdve kellene környezettudatosságra nevelni, és itt jönnek képbe a civil szervezetek, egyesületek is.
Tavaly, illetve az idén is egyre több olyan környezetvédelmi kérdés merült fel hazánkban, amely már nagyobb körben elérte a civileket is. Sokan úgy érezték, hogy az állam nem reagál elég gyorsan a természetvédelmi kérdésekben. Hogyan látja, tényleg lassan zajlanak ezek a folyamatok?
– Civilként mondhatnánk azt, hogy ez mehetne gyorsabban. Azonban én állami természetvédelemben is dolgozom, így jobban látom azt, hogy mitől lassú ez a folyamat. Még a legegyszerűbb módosítás adminisztrációja is hosszú ideig tart. Például vegyük egy természetvédelmi terület tízéves kezelési tervét: mielőtt elfogadásra adjuk át, itt is van társadalmi konzultációs folyamat, nyilvános vita, engedélykérések, jóváhagyások – ez akár egy féléves procedúra is lehet. Ez csak egy kezelési terv, nem törvénymódosítási javaslat, amely még nagyobb konzultációt igényel. Sokszor ez a folyamat függ attól is, hogy az adott szektor mennyire kezeli prioritásként a természetvédelmi kérdéseket.
Beszéljünk most a tavaink vízminőségéről. Milyen jelenleg a Palicsi- és a Ludasi-tó vízminősége?
– Nem hivatalos álláspontról tudok beszélni, ugyanis ennek a vizsgálatával nem mi foglalkozunk. Azonban ránézésre, és ismerve a háttér-információkat, elemezve az egyébként nyilvános adatokat, amelyek elérhetőek Szabadka Város honlapján, azt látni, hogy van változás. A víz még mindig zöld, egyes paraméterek jobbak, de még mindig sok a növényi tápanyag a vízben, és az iszapmennyiség is, ami kihat a víz minőségére. Az osztályozás, besorolás úgy működik, hogy ha egy paraméter rossz, akkor az egész vízminőség rossz, hiába jók a többi mért értékek. Ezért fontos, hogy ne csak egy információból következtessünk. Egészségügyi szempontból: nincs benne olyan, fertőzést okozó baktérium, amelynek a jelenléte meghaladná a határértéket, ilyen szempontból végül is tisztának tekinthetjük a víztestet, gusztus kérdése, hogy ki akar zöldes vízben fürdeni. Azonban ha figyeljük és követjük a vízkezelő munkáját, láthatjuk, hogy lassan, de pozitívabb irányba halad a helyzet.
Elmondható egyébként, hogy ez egy általános tendencia, hogy a lakosság nem tájékozódik?
– Sokan panaszkodunk, de nem vesszük a fáradságot arra, hogy megkeressük a pontos, megbízható információt. Az informáltság és az igény arra, hogy informáltak legyünk, gyakran nem élvez prioritást. Egyszerűbb panaszkodni, pedig lehet a felügyelőségnek írni, keresni a terület kezelőjét, a titkárságokat, bejelenteni és feljelenteni, ha látunk valamit. Fel kell venni a kapcsolatot a szervekkel, amelyeknek minden elérhetősége nyilvános, így tényleg csak után kellene járni a dolgoknak, ahelyett, hogy akár nekünk, civil szervezetnek – amelyeknek nincs is intézkedési joga –, akár más hírportáloknak panaszkodunk arról, ha valamivel elégedetlenek vagyunk.

SEREGÉLY Orsolya