Már több mint két hónap telt el a választások óta, de talán ennyi idő kell is ahhoz, hogy megszülethessenek az első komolyabb, mélyreható elemzések. Aleksandar Jovanović publikált május végén a Politički pregled című online újságban egy hosszabb, célirányos tanulmányt arra vonatkozóan, hogy hogyan szavaztunk április 3-án itt, Vajdaságban. Természetesen itt csak a legfontosabb és legérdekesebb részeket tudjuk ismertetni, de akit érdekel a téma, megtalálhatja a teljes elemzést az interneten.

A Szerb Haladó Párt a szavazatok 44,36 százalékát szerezte meg Vajdaságban, ami viszont azt jelenti, hogy jobban szerepelt a tartományban, mint országos szinten (42,9 százalék). Összesen 30 községben ért el a tartományi átlagnál jobb eredményt, öt városban viszont az átlag alatt teljesített: Újvidék (36,89 százalék), Zombor (42,07 százalék), Szabadka (36,29 százalék), Pancsova (41,67 százalék) és Nagybecskerek (41,25 százalék). Vagyis nem lehet nem észrevenni, hogy a haladók épp a legnagyobb településeken a legkevésbé népszerűek (még ha a különbség nem is mérvadó), és hogy ezek között a városok között is Szabadka az első – a népszerűtlenség tekintetében. További települések, ahol a Szerb Haladó Párt a saját átlaga alatti eredményt ért el: Ada (32,19 százalék), Topolya (31,31 százalék), Csóka (43,86 százalék), Magyarkanizsa (20,31 százalék), Kishegyes (40,68 százalék), Zenta (26,35 százalék) és Sremski Karlovci (39,6 százalék). Ennek egyértelmű okát (az utolsó kivételével) maga az elemző is megállapítja: ezek többségében magyarok lakta községek, ahol a szavazatok jelentős részét a VMSZ vitte el. De mivel – mint ahogy azt az elemzés szintén megállapítja – a két párt szoros szövetségben van egymással, nem érdemtelen megtekinteni, hogy ketten együtt mennyi szavazatot szereztek ezeken a helyeken: Ada 76 százalék, Topolya 72 százalék, Csóka 69 százalék, Magyarkanizsa 68 százalék, Kishegyes 72 százalék, Zenta 72 százalék, Szabadka 56 százalék.

Az elemzés külön-külön górcső alá vesz minden egyes, a választásokon induló pártot vagy politikai szervezetet, ismerteti a Vajdaságban elért eredményeit, és kitér a sikeres vagy épp sikertelen szereplés lehetséges okaira. Nyilván ezek ismertetése messze meghaladná ennek az írásnak a kereteit, de végezetül álljon itt néhány kulcsfontosságú megállapítás a szerző részéről, elsősorban az ellenzék sikertelen szereplésére vonatkozóan.

A két legnagyobb ellenzéki tömörülésnek, az Egyesült Szerbiának és Moramo koalíciónak kimondottan rossz helyi és partnerszervezeteik voltak Vajdaságban. Ezek a pártok nem is próbálták meg, hogy megszólítsák Vajdaságot és a vajdaságiakat. Amikor pedig mégis megszólaltak, világosan látszott, hogy nem értik Vajdaságot. Ugyanakkor a vajdasági előjelű pártok teljesen széthullottak, túlságosan is függnek a rezsimtől, és nem foglalkoztak a tartomány és a tartományi autonómia kérdéseivel.

Az elemző egyébként úgy véli, ha a VMSZ a jövőben is mindenáron ragaszkodik a Szerb Haladó Párttal való együttműködéshez, az közép- és hosszú távon rendkívül rossz hatással lesz majd a vajdasági magyarok politikai életére…

KÓKAI Péter