Az idők szava

Államalapító szent királyunk ünnepe után gőzerővel beindul a munka az iskolák portáján. A tanulók közül ekkor még csak azoknak kell(ene) bejárniuk, akik valamilyen szerencsétlen körülmény folytán pótvizsgára buktak, számukra ugyanis kötelező felkészítő órákat tartani. A hatályos jogszabályok megtartották ugyan mind a pótvizsga, mind a felkészítő oktatás intézményét, ám az olykor nyílt, gyakran csak látszólag burkolt szakmai intelmek, eligazítások, utasítások és szakmai továbbképzések konklúziója mindig az, hogy a negatív osztályzatokat örökre el kellene feledni – akár teljesíti a diák az szabványkövetelmények legalapvetőbb szintjének egyetlen elemét is, akár nem, és akár megtesz bármit is azért, hogy az iskolában eltöltött idő legalább egy részét értelmes és hasznos tevékenységgel töltse el, akár nem. Ha netán mégis pótvizsgára küldték volna, felkészítőt kell tartani neki, de bejárnia nem lenne muszáj. Többen így is tesznek, a pótvizsgán pedig újrakezdődik az ördögi kör, amelyből bárkinek nehéz kikecmeregni.

A kellően pragmatikus tanár „megérti az idők szavát”, és eleve nem sodorja magát ellehetetlenítő helyzetbe. De hogy ez kinek jó, nehéz megmondani.

Távoktatás és maszkviselés a láthatáron

Az utóbbi években augusztus vége a pótvizsgák tortúráján túl egyéb kihívásokat is tartogatott. Ezek tárháza olyan ütemben bővül, hogy az érintettek és a kívülálló, de némileg beavatott szemlélő is olykor úgy érzi, mintha valakik éjt nappallá téve azon fáradoznának, hogy újabbnál újabb nehezítő és elbizonytalanító körülményeket agyaljanak ki, és ezzel tegyék gazdagabbá a rendre újramelegített korábbi gondokat.

Az aggasztó tanárhiányról, a népességfogyással és takarékossággal összefüggő korlátozásokról (tagozat-összevonások, intézmények elsorvasztása stb.) a korábbiakban írtunk. A járványhelyzet és a távoktatás rémképét – legalábbis szép reményeinkben – a múlt nyomasztó emlékének gondoltuk. Azonban a sajtó, pl. a nova.rs hírportál is – igaz, kérdő mondatban – már augusztus 11-én „belengette” a hírt: „Ismét távoktatás és kötelező maszkviselés vár az iskolásokra?”

A jól tájékozott hírforrás azt is közölte, hogy mire Önök e sorokat olvassák, elvileg meg kellene születnie az erre vonatkozó döntésnek. Dr. Branislav Tiodorović azt nyilatkozta: „A szeptember azért kellemetlen, mert a diákok visszatérnek a közösségekbe, ami járványos időben a fertőzöttek számának növekedését jelenti. Ősztől fontolgatjuk a kötelező maszkviselés visszaállítását az iskolákban, de minden más zárt helyen is.”

A fő gondot az jelenti, hogy a 2020 óta érvényben lévő intézkedéseket és ajánlásokat senki sem tartja tiszteletben. Nincs ellenőrzés, a javasolt intézkedéseket sehol nem hajtják végre, véli a járványügyi szakember.

A szülők, a diákok és a pedagógusok pedig egyetértenek abban, hogy ilyen körülmények között semmi értelme nincs, ha csak az iskoláknak kell betartaniuk a szigorításokat.

A belügy majd rendet tesz?

A felvetésre reagált valaki az oktatási tárca részéről is, és azt bizonygatta, hogy a tanév a megszokott rendben fog kezdődni. Ez a dilemma a közeljövőben várhatóan eldől. Ugyanakkor még mindig nincs kormányunk, ergo oktatási miniszterünk sem. Mindenesetre megnyugtató, hogy kisebbségi pártunk nem hajt miniszteri bőrfotelre, így ezt az egyébként senkinek nem kellő, és a hatalmi osztozkodásban mindig koncként odavetett tárcát nem fogják P. B. nyakába varrni. (Emlékszünk jól, hogy eddig is általában hozzá nem értő, valamelyik koalíciós pártból kikerült ember kapta, és minden bizonnyal kapja is.)

Hacsak úgy nem járunk, mint az anyaországi tanügyesek. Ott sem túl népszerű az oktatási tárca, olyannyira, hogy már jó ideje nincs is önálló tanügyminisztériumuk. A közoktatás jó ideig az EMMI-hez tartozott, idén májusban azonban soha nem látott, bizarr megoldással a belügyminisztériumhoz csapták!

Pintér Sándor belügyminiszter ennek kapcsán bejelentette: „Rend lesz az iskolákban, és ellenőrizni fogják a tanárokat. Kibővítik az iskolaőrséget, felülvizsgálják a diákok, tanárok teljesítményét és a tankerületi rendszert.” Szerinte „a pedagógusok társadalmi megbecsültsége nem a fizetésüktől függ”.

Történt mindez akkor és azzal összefüggésben, amikor a pedagógus-szakszervezetek sztrájkra szólították fel a tagságot.

– Érthetetlen, miért a belügy alá kell tartoznia az oktatásnak, félő, hogy az egészségügyihez hasonló militáns szolgálati jogviszonyt rendel majd el a miniszter – nyilatkozta a PDSZ ügyvivője a HVG-nek.

Nálunk egy ilyen megoldásnak a gondolata is horrorba illő. Képzeljük csak el Aleksandar Vulint, ahogy megpróbál „rendet tenni” az oktatásügy háza táján! Ráadásul még az sem elképzelhetetlen, hogy jut neki hely az új kormányban is. Csak a honvédelem és a belügy után nehogy az oktatást kapja!

Túléljük a telet!

Ha jobban belegondolunk, és emlékeinkben még őrizzük elnökünk apokaliptikus vízióját a ránk váró téli megpróbáltatásokról (röviden arról, hogy éhen fogunk megfagyni a sötétben), akkor rájövünk, hogy a távoktatás egészen észszerű lehetőségnek kínálkozik. Októberben már fűteni, világítani, sőt még valami uzsonnát is adni kellene a gyerekeknek. Mennyi megtakarítást jelentene egy ilyen intézkedés! Kipróbáltuk, működik, mondhatja bármelyik haladó szellemű és „szakavatott” miniszter, államtitkár, polgármester stb.

Ja, hogy áram nélkül nem megy a távoktatás? Sebaj, barkochbázni lehet sötétben is. Hát még ha azt is kiagyalja valamelyikük (uram bocsá’, nem akarok tippet adni senkinek), hogy hatvanszázalékos bérért kényszerszabadságra lehetne küldeni a tanárokat? Ennek fejében még mindig be lehetne osztani őket, hogy házról házra járva, kis csoportokban irányítsák a kiváló agytornát. Így legalább nekik sem kellene egész nap otthon fagyoskodniuk!

Hogy a végén ki bukik majd pótvizsgára, utólag talán kiderül.

BERETKA Ferenc