A zentai születésű Urbán András rendező, a szabadkai Kosztolányi Dezső Színház igazgatója a nyolcvanas évek elején még rockzenész akart lenni, de érdeklődése egyre inkább az irodalom és a költészet felé fordult, majd miután a Középiskolások Színművészeti Vetélkedőjén több figyelemre méltó produkcióval mutatkozott be, már nem volt kérdéses, hogy élete a színházról szól. A téboly azonban, ami a kilencvenes években sújtotta a térséget, nagyon megviselte, és kis híján derékba törte a pályáját.

Jugoszlávia szétesése milyen hatással volt önre?

– Amikor 1992-ben fiatal rendezőként erről nyilatkoztam, úgy fogalmaztam, hogy a generációmtól elvették a megígért földet, területet. Tehát azt a kulturális teret, amire számítottunk. Sok évvel később jöttem rá, hogy amit akkor inkább csak ideológiai megfontolásból, mintegy háborúellenes nyilatkozatként mondtam, tulajdonképpen mennyire igaz volt. Mi már az AIOWÁ-val is elkezdünk ebben a térségben mocorogni: nemcsak Zentán és Szabadkán játszottunk, hanem Belgrádban, Mostárban is stb. Nincs jugónosztalgiám, de ha őszinték vagyunk, Jugoszláviában létezett egyfajta szabadság. Egy óriási kulturális tér volt ez, amit ugyanakkor magyarként nem feltétlenül érzett magáénak az ember, habár a művészi szocializációnk alapján ebben a térben mi is jelen lehettünk. Egyébként hat éve Szarajevóban dolgoztam, ez volt annak a teljesen spontán létrejött rendezői utamnak az utolsó állomása, melynek során a volt jugoszláv tagköztársaságok mindegyikében dolgozhattam, sőt utána Koszovóban, Pristinában is. Folyamatosan azzal szembesültem, hogy ez a tér valamilyen formában elveszett számunkra. Nagyon megviseltek a kilencvenes évek, nemcsak Jugoszlávia szétbomlása, hanem az az egész bolondokháza, ami akkor zajlott. Az a kegyetlen háború, ami fizikailag minket nem érintett, de itt zajlott mellettünk: Vukovár bombázása, Szarajevó ostroma… – Urbán Andrással Tóth Imre beszélgetett.

A CSALÁDI KÖR ELŐFIZETŐI AZ ÉV VÉGÉIG MINDEN HÓNAPBAN AJÁNDÉKOT KAPNAK!

Negyedmillió dinár havonta
Kétszázötvenezer dináros, vagyis több mint kétezer eurós havi fizetést ajánlott az egyik magántulajdonban levő televízió tulajdonosa annak a műsorvezetőnek, aki egy hónappal korábban két vendéget hívott meg a műsorába, s úgy konferálta fel őket, hogy az egyiküknek a kiskorú gyereke hunyt el, a másiknak pedig a kutyája. Hogy a magát szerkesztőnek nevező műsorvezető ennyire érzéketlen legyen egy ilyen kényes témában, ép ésszel felfoghatatlan – Tőke János vezércikke.

Egy cső kukorica az elnöki iktatóban
A kukorica ára a magasba szökött az elmúlt hetekben. Minek köszönhető ez? Elégedettek lehetnek a gazdák a magas felvásárlói árral, vagy sem? Ki teszi tönkre a mezőgazdasági termelőket? Idén milyen termésre számíthatunk? Sándor Józseffel, a felsőhegyi Napredak szövetkezet igazgatójával Vígi Zsoldos Zsaklina beszélgetett.

Jelenések és ujjgyakorlatok
Megtörténhet, hogy Szerbiában módosítani kell a mondást, amely szerint „ahol mindenki ugyanazt gondolja, ott senki sem gondol semmit”. A bölcs gondolat mellé odabiggyeszthető a toldás, miszerint „kivéve, ha ugyanazt gondolja mindenki, amit a párt és az állam elnöke”. Ennek vagyunk ugyanis tanúi az utóbbi években országszerte, bármiről legyen is szó. Legutóbb is hallhattuk, ki mindenkit utál az államfő, erre másnap az egyik közeli munkatársa, illetve hasbeszélője azonnal kijelentette, hogy ő kiket utál – Németh János jegyzete.

Minden futóban
Bent voltam a Tisza közepén, vissza-visszanéztem a parton várakozó kutyámra, nyár volt, látom a vízből Patócs Lacit futni a parti sétányon, messziről is könnyen fölismerem az alakját: adoniszi termetű, nagyléptű, erőteljes. Mintha az antik görög világból lépett volna elő. Úszás közben integetek neki, s ő visszaint. Röpke, de szép távolsági találkozások voltak ezek – Radics Viktória jegyzete.

Szülőnek lenni: Áldás, öröm és megküzdés
Június elseje a szülők nemzetközi napja. A legutóbbi adatok alapján a Szerbiai Statisztikai Intézet felmérése szerint a házasságban élők 28,3 százalékának nincs gyermeke, illetve a házaspárok 51,8 százalékának csak egy gyermeke születik. Vajdasági szülőket, nagyszülőket kérdeztünk arról, hogy számukra mit jelent szülőnek lenni. Tómó Margaréta riportja.

„Rájöttünk, hogy a lehetetlen is lehetséges”
„Rájöttünk, hogy a lehetetlen is lehetséges” – foglalja össze a végéhez közeledő tanévet Jarmila Vrbovska, a bácspetrőci (Bački Petrovac) Ján Kollár Gimnázium igazgatónője. Elmondása szerint a tanulóknak – különösen a lelkiismereteseknek – nem volt egyszerű az év, általánosságban viszont javultak a jegyeik. A tanároknak viszont csökkenteniük kellett a tananyagot, a hangsúlyt arra kellett helyezniük, hogy minél jobban kihasználják a forrásokat. A cél az volt, hogy a diákok minél többet tanuljanak meg azokból a tárgyakból, amelyek a továbbtanuláshoz szükségesek számukra. – Vladimira Dorčova Valterova riportja.

Nem dughatjuk a fejünket a homokba!
Az ENSZ szervezésében az erőszak gyermekáldozatainak világnapja célja kezdetben a háborús gyermekáldozatokról való megemlékezés és a gyermekek áldozatul esésének elkerülése volt. Ma már a nap jelentése kibővült: ezen a napon a mindennemű erőszak, főként a családon belüli erőszak gyermek elszenvedőire hívjuk fel a figyelmet, de a kortárs erőszak is egyre elterjedtebb. Papp Ágota pszichológussal Vígi Zsoldos Zsaklina beszélgetett.

NAGYVILÁG: A kínai adósságcsapda-diplomácia diszkrét bája

HINTASZÉK: Az idősek világjárvány alatti egészségügyi és szociális ellátásáról – Takács Magda írása

KÖZÉLET Új évezred és pálfordulások sora – Balla Lajos jegyzete

OKTATÁS: A megszokás kockázatáról – Beretka Ferenc jegyzete

JEGYZET: Ma te, holnap én – Both Mihály írása

JEGYZET: Egyszer ellett, azt is lilát – Nagy Nándor írása

A PEREMI FŐPÁSZTOR VALLOMÁSAI: A pártkönyvecske után lelki üresség következett – Szerdahelyi Csongor beszélgetése Huzsvár László (1931–2016) nyugalmazott nagybecskereki megyéspüspökkel 2012-ben

A LÉLEK EREJÉVEL: Tartsuk meg, amit fogadtunk – Dr. Harmath Károly atya írása

TÖRTÉNELMI MOZAIK: Támadás az erdők ellen – Wilhelm József írása

IRODALOM – Csikai Gábor versei

SZÉLJEGYZETEK MINDENNAPJAINKRÓL: A megnevettetés magasiskolája – Káich Katalin írása

MAGYAR SORSOK VAJDASÁGBAN – Tőke István: Szeptemberi indulás

KÉPHISTÓRIÁK: Az ismeretlen tettes nyomában – Szabó Palócz Attila írása

HOROGRA AKADVA: Partvonalon kívül – Huzsvár József jegyzete

GURULUNK: Aki nem fizeti ki a bírságot, nem léphet ki az országból

AZ ORVOS VÁLASZOL: A kávé jó hatással van az egészségre

ÉP TESTBEN ÉP LÉLEK: Mi köze a brokkolinak a koronavírushoz?

SPORT: A foci huszonkét napja – Németh János jegyzete

KERT: Mi újság a kertben? – Randovics Lejla írása

ÖTLETSAROK: Indiánsátor a kertbe

KONYHA: Finomságok zöldborsóval

Ezen kívül kis- és óriásrejtvény, sudoku, fejtörő, műveltségi teszt, sajtótörténeti feljegyzések, gyerekszoba, horoszkóp, apróhirdetések, társkereső, viccek, tévéműsor várja az olvasókat.

Borítónkon Révész Róbert fotója látható.