Ballagási ünnepség engedéllyel

Az oktatásügyi miniszter kérelemmel fordult a köztársasági járványügyi válságtörzs tagjaihoz, hogy tegyék lehetővé a ballagási ünnepségek megszervezését „az iskolaudvarokban, ahogy korábban is” szokás volt.

A sajtó kiemelt helyen foglalkozott a kéréssel, bár elvileg nincs különösebb hírértéke, hiszen a tanévzáró, a ballagás és az ehhez kötődő ünneplés évszázadok óta az iskolai élet része, itt és most mégis rámutat valami másra, a mai szerbiai valóság egyfajta kórtünetre, ami főképp a kérés indoklásában mutatkozik meg.

Ružić miniszter ugyanis – bár nem felejtette el a hivatalos mantrát, miszerint a „legfontosabb a polgárok egészségének megvédése” – arra hivatkozott, hogy „jobb megengedni nekik (mármint a ballagóknak – a szerző megj.), hogy ilyen körülmények között gyülekezzenek, mint hogy saját kezdeményezésre szervezkedjenek”, és abból esetleg problémák adódnának.

Magyarán beismerte, hogy egy esetleges tilalomnak nehezen tudnának érvényt szerezni, ugyanakkor félreérthetetlenül megmutatta, hogy iskolai ügyekben végképp tájékozatlan. A ballagási ünnepségek lényege ugyanis már hosszú évek, évtizedek óta nem az iskolaudvaron (díszteremben, tornateremben, kultúrotthonban) tartott könnyhullató ünnepség, sem az utolsó tanítási napon több-kevesebb meghittséggel vagy szertelenséggel átitatott iskolai ballagás, amelyek ugyan szintén nem mentesek az olykor váratlan fordulatoktól, hanem a voltaképpeni közrendi, egészségügyi és egyéb kockázatokat az iskolán kívüli rendezvények és események jelentik: az iskolai ballagást követő, nem ritkán köztéri rendbontásba hajló rezesbandás-szökőkutas felvonulás, valamint a szép ruhás éttermi banketteket lezáró hajnali, reggeli történések.

Bankett, meg ami előtte és utána történik

Nem véletlen, hogy a rendőrség jó évtizede már kiemelt kockázatúként kezeli az iskolai ballagások időszakát mind a közrend és közbiztonság, mind a közlekedés szempontjából. És most nem csak a középiskolásokra kell gondolni. Számos helyen és iskolában ugyanis szokássá vált, hogy a ballagó nyolcadikosoknak is ballagási bulikat (vagy bankettet) szerveznek, nem ritkán, sőt olykor kifejezetten a szülői tanácsok (egy részének) követelésére. Ez annyiban jelent lényegi különbséget, hogy míg az érettségiző középiskolások nagykorúak, tehát elvileg felelős döntéseket tudnak hozni, és annak következményeit is maguk viselik, az általános iskolásoknál nem ez a helyzet. És bár 15 évesen (némi korlátozások mellett) felügyelet nélkül maradhatnak, ugyanez nem vonatkozik a bankettekhez hasonló csoportos rendezvényekre, sem az azzal járó és azt követő spontán történésekre.  Ott ugyanis pontosan meg kell nevezni a személyt, aki a rendezvény szervezéséért, azon belül a rend és a biztonság szavatolásáért felelős, beleértve az alkoholvásárlás és fogyasztás tilalmát is, hogy egyebekről ne beszéljünk.

Visszatérve a miniszteri kérelemre, vajon mennyiben fog változni a fentebb vázolt helyzet, amennyiben Kohn doktor és csapata helyt ad a kérésnek, és engedélyezi „a ballagási ünnepségek megszervezését az iskolaudvarokban”?

Ennek egyébként sincs különösebb akadálya, hiszen nyilvános kulturális eseményen (a feltételek betartása mellett) egyidejűleg 500 személy mind zárt, mind szabad téren jelen lehet. A bankettek és ballagási bulik kérdése ettől még továbbra is nyitott marad, azaz tág teret enged annak, hogy a ballagók „saját kezdeményezésre szervezkedjenek”, amiből „esetleg problémák adódhatnak”.

Maga a kérdés tehát csupán a tárca felelősségét igyekszik másra (de kire?) hárítani, ugyanakkor leplezni kívánja, hogy az állami intézkedések iránti közösségi bizalom igencsak megingott, és az állam normális eszközökkel nem tudja érvényre juttatni.

Halasztás és karikázás

Ezt igazolja az érettségi vizsgák körüli egyre nyilvánvalóbb botránysorozat is. Mint ismeretes, a fiaskóba torkollott középiskolai próbaérettségiből okulva módosítják a középiskolai oktatásról szóló törvényt, és így további két évvel elhalasztják az úgynevezett állami érettségi vizsga bevezetését.

Ana Brnabić kormányfő ugyanakkor közölte, hogy már az idén módosul az általános iskolai záróvizsga rendje is. A több milliós kiadással járó „fejlesztések” eredményeképp „a vizsgát a lehető legnagyobb mértékben digitalizálták, így megbízhatóbbá, biztonságosabbá, hatékonyabbá és objektívebbé tették”.

Ez azt jelenti, hogy a szigorú lebonyolítási szabályok és egyfajta „besúgói rendszer” működtetése ellenére sem sikerült elejét venni a vizsgafolyamat és az értékelés során rendre jelentkező visszaéléseknek.

Így – az emberi gyarlóság kiküszöbölése érdekében – a feladatlapok átnézését már idén júniusban számítógépekre fogják bízni, ennek viszont módszertani feltételei vannak; a feladatsorok nagy része nem önálló válaszokat vár el a tanulóktól, hanem „zárt típusú” kérdésre előre megadott válaszok közül kell kiválasztani a helyesnek gondoltat.

Mondanunk sem kell, hogy a feleletválasztásos módszer a felületes ismereteken alapuló kvízjátékok kedvelt eszköze, amelyek részben a felismerésen, részben a véletlenen alapulnak, de megbízható és alkalmazható ismeretek, készségek és képességek mérésére korántsem alkalmasak. Az oktatásirányítás megmondóemberei viszont „megbízhatónak” tartják, ami az össznépi bizalomdeficitben nem mellékes körülmény.

Fél évszázaddal ezelőtt egy „forradalmian új” elektromos tantermi eszköz, az úgynevezett reszponder is hasonlóan működött. Nagy volt, és drága, rengeteg vezeték és kapcsoló kellett hozzá, de hamar kiderült, hogy nemigen való semmire, így gyorsan feledésbe merült.

A feladatválasztásos záróvizsga is legfeljebb arra jó, hogy könnyen letudható, de az oly kívánatos „szelekció” (a tanulói teljesítmények és képességek megfelelő szétválasztása) elérésére nem alkalmas.

BERETKA Ferenc