Ha nehezen is, de a gazdaság átvészelte az elmúlt esztendőt. Nemzetközi összehasonlításban viszonylag jól alakult a helyzet Szerbiában, a következő évvel kapcsolatban azonban aligha lehetünk derűlátók, legalábbis a helyi önkormányzatok által elfogadott városi és községi költségvetésből arra lehet következtetni, hogy a beígért könnyítésekből aligha lesz valami.

Talán még emlékezünk a világjárvány kezdetére, amikor a szerbiai központi hatalom egyszerűen elrendelte az önkormányzatoknak, hogy húsz százalékkal csökkentsék a kiadásaikat. Ők ezt – hellyel-közzel ugyan, de – meg is tették, s ezzel az intézkedéssel némileg enyhítettek a vállalkozók helyzetén. Már akkor, a járvány várható gazdasági-pénzügyi következményei miatt előrevetítette árnyékát a források részbeni elapadása, vagyis a nadrágszíjmeghúzáson túl nem volt más megoldás.

A gond csupán az volt, hogy a kormány bizonyos engedményeket tett a létszámstop feloldására vonatkozóan, hiszen szükség lett volna a „hithű pártkatonák” kenyérhez juttatására. Mivel ezt a magánvállalkozásokban nem tehették meg, maradt a községi/városi/köztársasági adminisztráció és a közvállalatok. Az intézkedés tovább szegényítette a helyi kincstárakat, s ma már ott tartunk, hogy egyes helyeken csak a magasságos tudja, hogy miből teremtik elő a fizetésekre a pénzt.

„Szerencsére” számos közteher kiszabása a közigazgatás alsóbb szintjeinek kezében van, tehát elsősorban a polgármesterek újból (mint már annyiszor) a magánvállalkozók zsebébe nyúlhatnak. Az érintettek éppen ettől tartanak, hiszen az önkormányzatok már tavaly is kevesebb pénzt kaptak a központi költségvetésből, mint amennyire számítottak, tehát kénytelenek voltak újabb bevételi forrásokat keresni, hogy befoltozhassák a saját kasszájukban így keletkezett lyukakat.

Volt, ahol megemelték a különféle, községi jellegű illetékeket, máshol a környezetvédelmi sarcot növelték vagy éppen a cégtáblaadón, esetleg a közterület-foglalási összegen „javítottak” (persze, a saját javukra).

Nos, a kilátások szerint ilyen szempontból a polgárok és a vállalkozások az idei esztendőnek sem örülhetnek. Egyelőre ugyan nincs konkrét és hivatalos jele a különféle közterhek növekedésének, de már számos önkormányzat jelezte, hogy az utóbbi tizenkét hónapban rendelkezésére állt pénzből nem tudják fedezni a megnövekedett költségeket. Pedig az utóbbi év(tized)ekben sem volt állítható, hogy a városok és a községek kesztyűs kézzel bántak a vállalkozások terheit illetően, hiszen a gazdaságban nagyjából 500, a mezőgazdaságban pedig csaknem 700 különféle adó, illeték, térítés stb. létezik.

Az adózás sosem tartozott a népszerű foglalatosságok közé, viszont akadnak önkormányzatok, amelyek még a látszatra sem ügyelnek – mármint hogy milyen címen veszik el az emberek pénzét. Például a környezetvédelmi illetékkel együtt környezetszennyezési terhet olyan intézményekre és vállalkozásokra is róttak (óvodák, ügyvédi irodák), akik úgyszólván semmilyen módon sem érintettek abban, hogy a természetvédelmünk katasztrofális állapotban van.

A másik, nem kevésbé érzékeny téma a vagyonadó. Az ebből származó bevétel az önkormányzatok kasszájába kerül, tehát érdekük minél több épületre kivetni. Ezt az illetékes minisztérium is serkenteni tervezi, ugyanis a legtöbb helyen a melléképületek után nem fizetnek adót vagy illetéket. A minisztérium most azt tervezi, hogy törvénnyel kötelezi a tulajdonosokat erre. A ki nem mondott hátsó szándékban nem nehéz felfedezni a kezdeményezés valódi célját, ugyanis az országos költségvetés bevételi keretei is egyre szűkebbek, tehát a tavalyinál is minden bizonnyal kevesebb jut „felsőbb” támogatásra, így úgy próbál segíteni az önkormányzatokon, hogy törvénybe iktatja az újabb terheket, s ezzel önmagának is lehetőséget nyújt a támogatás összege csökkentésének igazolására. Ugyanezt a célt szolgálja a közművekkel (víz, szemét, csatornázás) kapcsolatos várható kiadások növelése is, hiszen az önkormányzatoknak lassan már egyáltalán nem lesz miből segítő kezet nyújtaniuk a kommunális vállalatoknak. Viszont amennyiben a képviselő-testület jóváhagyja az árnövelést, az érintett cégek pluszpénzhez jutnak, és részükről kisebb lesz a községi kassza irányába történő nyomás, vagyis a pénzek igénylése.

Ha összevetjük az elmúlt esztendőben a kormány részéről nyújtott könnyítéseket és a várható növekedéseket, eléggé egyértelmű a helyzet: amit a jobb kezével adott, a bal kezével (olykor többszörösen) visszaveszi.

BOTH Mihály