Folytatódik a vajdasági kulturális élettel foglalkozó sorozatunk: ezúttal Virág Gábor, a Forum Könyvkiadó Intézet igazgatója válaszolt a kérdéseinkre.

Hogyan értékelné a jelenlegi vajdasági kulturális életet?

– Az utóbbi időben elég sokszor láttam jó színdarabot, jártam izgalmas kiállításon, és olvastam jó könyvet. Vajdaságit és magyarországit is, és ismerve az itteni drasztikus demográfiai adatokat, aránypárba állítva az itteni kulturális produkciót a lakosság lélekszámával, azt kell mondanom, nincs szégyellnivalónk. Azt nem mondom, hogy nincsenek anomáliák, nem tapasztalok sok esetben dilettantizmust, viszont úgy látom, minden kulturális intézmény teszi a dolgát, és megpróbálja a legjobbat kihozni magából. Látok jó törekvéseket, megvalósulásokat, kreatív erőket Vajdaság-szerte.

Milyen gyakran szervezünk valódi, minőségi kulturális programot?

– Olyan gyakran, hogy sokszor el sem lehet jutni mindegyikre, mert párhuzamosan történnek. Észszerű lenne, és – a mai technológia mellett – egyszerű is létrehozni egy olyan felületet, amelyen a kultúrszervezők egy-két hónappal előre, és nem utólag látnák, hogy ki mit mikorra tervez, hogy ne legyenek egymásra szervezések.

Melyek azok a területek, amelyek esetében mindenképpen jelentős változásokra lenne szükség, és melyek lennének azok a módosítások, amelyek eredményhez vezetnének?

– Csak meg kellene becsülnünk az értékes embereinket. Említettem a demográfiai adatokat, és már régóta mondogatom, hogy nem szabad tovább szalámizni magunkat, mert mindenkire szükség van, aki a tudásával, tehetségével hozzá tud tenni a közöshöz. Vannak jó íróink, zenészeink, színészeink, képzőművészeink, műfordítóink, táncosaink, építészeink, rendezőink, fotósaink és még hosszasan sorolhatnám azokat a (nem csak kulturális) területeket, ahol van mit felmutatnunk. Azt hiszem, sokak által ismert a Vajdasági ládafia című kiadványunk, amely a kulturális gazdagságunkat is bemutatja, ezt a könyvet Kárpát-medence-szerte mutogatják büszkeséggel.

Elegendőnek tartja-e a kultúrára szánt támogatásokat?

– Nem. A kenyér és cirkusz kategóriában a sportot és a kultúrát is az utóbbihoz szokták sorolni, de még véletlenül sem arányos a források eloszlása. Tisztában vagyok vele, hogy egy TSC–C. zvezda meccs tízezreket tud lázba hozni, egy jó könyv pedig jobb esetben is csak pár ezer emberhez ér el, de úgy gondolom, önmagunkról állítunk ki szegénységi bizonyítványt, ha csak a mennyiség alapján osztogatunk támogatásokat. Biztos vagyok benne, hogy csodák születnének, ha arányosan annyit költenénk kultúrára, mint sportra.

Mire lenne mindenképpen nagy szüksége a vajdasági kulturális életben?

– Friss levegőre és progresszív elképzelésekre.

Látja-e annak értelmét, hogy egy jelentősen csökkenő közösségben évente osztunk díjakat, vagy ezen a téren is érdemes lenne változtatni, és például kétévente díjazni az arra érdemes polgárokat?

– Időnként érdemes újragondolnunk, hogy valójában mire is van szükségünk. Egy példát mondanék: hiába lesz 90 éves idén a Híd folyóirat, aminek az lenne az értelme, hogy folyamatos frissességgel jelenjen meg, ha évek óta azt látjuk, csak négy–hat szám megjelentetésére van erőforrásunk. A hasonló karakterű rendezvényeken néha ugyanazok az emberek rosálódnak, s néha friss és aktuális programot sem könnyű összeállítani. De van új kulturális stratégia, ami azzal a céllal született, hogy rendbe rakja a dolgokat.

A lakosság tekintetében van-e igény a valódi kulturális programokra?

– Az igényt legügyesebben a kultúragyártók tudják alakítani. Az mostanra talán kimondható, hogy a tévé az olcsó, az internet pedig a gagyi kultúrát hozta el. De akiben van igény, bizonyos csatornákon még tud jó programokat, egyes honlapokon hasznos és izgalmas tartalmakat találni. A színházaink, múzeumaink, intézményeink és a kulturális egyesületek rendszeresen hoznak létre színvonalas rendezvényeket, lehet bőven válogatni, persze nem árt, ha az igényt kicsit önmagunkban is nevelgetjük.

A magyarországi sajtóban cikkek jelentek meg arról, hogy létezett feketelista, akiknek a könyveit a Forum nem adhatta ki. Meg tudja ezt erősíteni, és ha igen, akkor kitől érkezett az utasítás?

– Nem tudok róla, hogy létezett volna feketelista. A Forum Könyvkiadó Intézet azokat a könyveket adja ki, melyeknek a listáját az igazgató javaslatára az igazgatóbizottság és az alapítók elfogadják. Azt nem mondom, hogy nem voltak beleszólások a kiadói tervbe, de neveket nem mondanék, már azért sem, mert nem nagyon tudok felidézni olyan napokat az elmúlt tíz évből, amikor valaki valahol ne mondta volna, hogy mit kellene kiadnia a Forumnak. Ha tréfás kedvemben lennék, azt mondhatnám, nemcsak kultúrában, kultúrtantikban is gazdagok vagyunk. Ezek a „beleszólások” között vannak jó ötletek, lehetetlen és értelmetlen vállalkozások, és nagyon sok olyan öteltfoszlány, amiből sajnos szakember- vagy pénzhiány miatt nem lesz soha semmi. A Forum egy majdnem hét évtizedes intézmény, amelynek olyan értékei vannak, amelyeket nem szabad veszni hagynunk, ezért tud fájó lenni, amikor olyan beavatkozás történik, ami nem az intézmény érdekeit szolgálja.

 SEREGÉLY Orsolya