Daliborka, e heti riportalanyom szeret Dreán élni. Neki ez a parányi falu – a végtelennek tűnő búzamezők, a huzatos utcák, a nyugalom meg a gyermeke biztonsága – jelenti a szabadságot. Szabadkán is élt, onnan költözött haza.

Tudom, miről beszél. Negyedszázadot éltem le nagyvárosokban, köztük Budapesten is. Egy idő után elkezdtem keresni a csillagokat az égen, de nem láttam őket. Azt, hogy alulöltöztem, csak akkor éreztem meg, amikor reggel kiléptem a belvárosi társasház ajtaján. Ahhoz, hogy mélyet szippanthassak a tiszta levegőből, fel kellett kerekednem, hogy eljussak egy csodaszép parkba, ahol rajtam kívül ezrek keresték még a felüdülést. Minden év elején bevéstem a naptáramba, hogy mikor fogok nyaralni vagy telelni menni, és úgy vártam azt a napot, mint a baka a leszerelést. Amióta újra itthon vagyok – csillagok, fák, állatok és virágok között –, én sehova nem kívánkozom.

Daliborka falujában – és minden más faluban is – van, akinek a pici település rabságot jelent: a gyerek nem tud zenedébe vagy sportolni járni, a szülők halálra dolgozzák magukat vagy semmi munkájuk nincs, meg hát mindenki mindenkiről mindent tud. Mire jó ez? Sokan veszik is a batyujukat, és költöznek városba vagy külföldre. A falu elöregedett.

Szerbia 4709 falva közül 1200 eltűnőben van, 1034-ben száznál is kevesebben élnek.  500 faluban nincs aszfaltút, 400-ban nincs bolt, 2000-ben pedig postahivatal. A falvak háromnegyedében nincs kultúrotthon, nincs könyvtár. A szerbiai falvakban közel 50 ezer háznak nincs gazdája, 150 ezerben pedig „pillanatnyilag” nem él senki.

Hogy némi életet leheljen a falvakba, a Falugazdálkodási Minisztérium falusi házak vásárlására hirdetett pályázatot, amely november 1-én zárult – határidőre a közleményük szerint összesen 800 pályázat érkezett be, és addig a napig 352 házvásárlás támogatását írták alá.

Ahhoz, hogy ezek a kisgyermekes fiatalok valóban falun is maradjanak, a házvásárlási támogatásnál jóval több kell: úgy kell csökkenteni a város és a falu közötti életminőségi szakadékot, hogy a kettő közötti választás ne életminőség és életminőség, hanem életstílus és életstílus közti választás legyen.

FEHÉR Rózsa