Egy teljes évig tartott különféle eszközök bevetésével a Szerbiai Villanygazdaság egyes magasabb rangú alkalmazottai bűnös tevékenységével kapcsolatos nyomozás. Az eljárással megbízott két helyettes ügyész, nevezetesen Bojana Savović és Jasmina Paunović komolyan vette a hivatását, és igyekezett végére járni a dolognak.
A vizsgálatok folyamán kiderült, hogy a mostani gyanúsítottak megkárosították a saját cégüket 7,5 millió dollárral. Arról egyelőre nem tudni, hogy ebből az összegből mennyi került úgynevezett visszaszámlázásra, vagyis az ő zsebükbe, annyi azonban bizonyos, hogy a német nevű, de egyébként lazarevaci Bauvezen cég a jelenlegi és a korábbi rendszerben is számos alkalommal kapott hatalmas állami megbízás, de csak kivételes esetben tett eleget a vállalt kötelezettségének. Egyébként az a dicstelen rekord is a szóban forgó vállalat nevéhez fűződik, hogy viszonylag rövid idő alatt különféle visszaélések vádjával két vezérigazgatóját is letartóztatták.
Úgy tűnik, hogy a Belgrádi Felső Ügyészség nem igazán foglalkozott a témával, hiszen annak vezetője, egy bizonyos Nenad Stefanović csak akkor kapott a fejéhez, amikor az EPS jómadarai a rácsok mögött voltak. Amolyan menteni a menthetőt alapon már másnap mind a két helyettes ügyészt levette az ügyről, és annak a helyettesnek adta át, akinek nem sok fogalma volt az egész esetről.
A leváltás nemcsak az ellenzéknél, de a kevésbé kormányhű sajtónál is kiverte a biztosítékot, s így országos botrány lett belőle.
A dolog pikantériája, hogy Stefanović csak nemrég került ennek a „független” intézménynek az élére, megválasztása előtt ugyanis a jelentkezők rangsorában csak a harmadik helyen volt, de ki tudja, mi okból (és kinek az „átszólására”) két helyet előreugrott, s így ő lett a befutó.
Ismerve a honi körülményeket, az ilyesminek ára van, amit az érintettnek előbb-utóbb meg kell fizetnie. Azt nem tudni, hogy valakinek a „javaslatára”, vagy csupán magánszorgalomból, de jobbnak látta, hogy a két agilis kolléganőjét – futballnyelven szólva – kispadra ülteti, amíg nem csinálnak még nagyobb bajt. Az ugyanis közismert tény, hogy a villanygazdaság a mindenkori hatalmi pártok parkolóhelye, ahova az érdemes, de a (jól fizető) tisztségekről lemaradó párttagokat rakják.
Mivel Stefanović is tisztában lehetett azzal, hogy a jutalomfalatért (kinevezésért) ellenszolgáltatást várnak tőle, hát megtette, amit lehetett, sőt, igyekezett túl is teljesíteni. Nyílván maga mögött érezte bizonyos fontos emberek árnyékát, s amikor az ellenzék és a sajtó nekiesett, azonnal politikai támadásnak minősítette a dolgot. Hogy mi köze a politikának az állítólag független felsőbb ügyészség működéséhez, nem tudni (?), annyi azonban bizonyos, hogy az ország első embere is, védencével összhangban, politikai üldözést kiáltott, vagyis védelmébe vette a basáskodó főnököt.
Arra azonban aligha számítottak, hogy olyanok emelik fel a hangjukat, akik szintén az állam pénzéből élnek, nevezetesen a többi helyettes ügyész hangos és nyilvános méltatlankodását fejezte ki az üggyel kapcsolatban. Mi több, arra vetemedtek, hogy fegyelmi eljárást kezdeményeztek a felsőbb ügyész ellen, mivel – megállapításuk szerint – magatartásával súlyos erkölcsi kárt okozott a szakmának, és két alkalommal is hazudott a nyilvánosság előtt.
Ha valaki azt gondolja, hogy a rezsim érinthetetlen tagjaival kapcsolatos igazságügyi „melléfogások” szerbiai különlegességek, emlékeztetni szeretnénk, hogy öt évvel ezelőtt a román korrupcióellenes igazgatóság vezetőjét, bizonyos Kövesi Laurát ugyanilyen módon mozdították el a beosztásából, miután jó néhány politikust rács mögé juttatott. Ismerve a romániai körülményeket, Laura örülhetett, hogy ő maga, természetesen mindenféle koholt vádak alapján, nem került börtönbe. Ezt a végkifejletet nyilván az a körülmény akadályozta meg, hogy öt évvel ezelőtt Románia már az EU tagja volt, s Brüsszelből árgus szemekkel figyelték az eseményeket, tehát a bukaresti politikai csúcs nem járhatott el a saját kénye-kedve szerint.
Ma már ugyanez a Kövesi Laura az Európai Unióban főügyészi feladatot lát el. Bojana Savovićnak és Jasmina Paunovićnak az a pechje, hogy Szerbia még nagyon messze van az EU-tól, ennélfogva nem kaphatnak ott a szakmai kapacitásuknak megfelelő beosztást. Ettől azonban még megmarad a belgrádi politikai vezetés szégyene, hogy a legmagasabb szintről nyújtanak mentőövet a szakmát meggyalázónak, mégpedig oly módon, hogy folyamatosan kilóg a lóláb. Ezt támasztja alá az is, hogy a botrány kirobbanása után egy ügyvéd, egyébként a Szerb Haladó Párt parlamenti képviselője, tanúk előtt megfenyegette Bojana Savovićot. „Rosszul fogsz járni” – vágta az ügyésznő szemébe, s még az sem zavarta, hogy a kirohanását többen is hallották, tehát nem lesz lehetősége letagadni azt. De nyilván nem is akarja, hiszen a jelek szerint számukra már a látszat sem fontos.
BOTH Mihály
