Megemlékezések helyett bolyongás az időszerű tények között

Úgy tűnik, a jelenünk folyamatos választási kampánnyá válik mind az anyaországban, mind pedig Szerbiában (ahol akarva-akaratlanul élünk/élnünk kell). Amíg a magyarországi (végre elmondhatjuk: egyesült, a szó minden pozitív és negatív értelmében) ellenzék nagyban készül az előválasztásokra, a magyar kormány és annak elnöke a következő év február–március időszakára időzített pénzosztogatással szeretné megakadályozni a majdani közös ellenzéki jelöltek népszerűségének további növekedését.

Hiába mondja a népi bölcsesség: Az ígéret szép szó, ha betartják, úgy jó!, igencsak bizonytalan lábon állnak az ilyen meg olyan segélyek, személyi jövedelemadó-visszatérítések indokoltságának adatai. Mivel az OECD (Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet) még május végén is csak 4,6–5 százalékos GDP-növekedést jósolt Magyarországra, így egyesek túlzottnak tartják az ígéreteket, amelyek megvalósítását a GDP 5,5 százalékos növekedéséhez kötötték. Legyen igaza a kormánynak és a kormányfőnek! Azonban nem lenne szabad elfelejteni, hogy Magyarország esetében a bruttó államadósság az eddigi legmagasabb szintre kúszott fel 2020-ban, elérte a GDP 81,2 százalékát (lásd a csatolt grafikont). Józan paraszti (na meg közgazdászi) ésszel az lenne a normális, hogy a jósolttól nagyobb növekedést az államadósság csökkentésére költenék, mert ellenkező esetben az államtitkokként kezelt újabbnál újabb orosz és kínai hitelek (csak néhány példa: Belgrád–Budapest gyorsvasút, a paksi atomerőmű bővítése, vakcina meg egyéb egészségügyi beszerzések és beruházások, valamint a legújabb: a Fudan Egyetem építésének költségei) esetleges aktivizálása miatt már a 2022-es évben az egekbe szökne Magyarország államadóssága.

Hivatkozhatnak arra is, hogy az Európa Unió sok államában még a magyarországinál is nagyobb az államadósság GDP-hez viszonyított százaléka, de megfeledkeznek arról, hogy milyen az államadósság szerkezete azokban az államokban. Az biztos, hogy az orosz és kínai hitelek részaránya náluk nem olyan meghatározóak, mint Magyarország esetében, ráadásul a magyar kormány eltitkolta egy 2018-as geofizikai méréssorozat eredményét, amely arról szólt, hogy földrengésbiztonsági okokból nemcsak ajánlott Paks bővítésének leállítása, azt is meg kell fontolni, hogy a jelenleg működő atomerőművet e problémák miatt be kell-e zárni.1. Sajnos, úgy tűnik, a keleti nyitásnak becézett szinte minden beruházáshoz valamilyen probléma társul, azaz nem lehet véletlen az államtitokká nyilvánítások sorozata. Pont a napokban jelentkezett egy tragikomikus történés a Fudan Egyetemmel kapcsolatban. Miközben a döntéshozók égre-földre esküdöztek, hogy az egyetem nem a Kínai Kommunista Párt (és az ottani titkosszolgálatok) kinyújtott karja, június 7-én az egyetem egyik matematikus docense, Jiang Wenhua késsel átvágta az intézménybe kinevezett párttitkár, Wang Yongzhen torkát.2. Szerintem még ezt a tényt is illene figyelembe venni (a kormány által visszakozásaként elhalasztott) végleges döntés meghozásakor.

Időközben nálunk, a Vajdaságban a magyar kormány „vazallusa” – most először – tiltakozást jelentetett meg (Elfogadhatatlan és megalázó az, ami a szerb–magyar határátkelőkön tapasztalható)3. a kormány munkájával kapcsolatban. Ám nehogy ezt a tettét az összefogott ellenzék melletti kiállásnak értékelje bárki, azonnal magyarázkodott, ráadásul már másnap megjelentetett még egy közleményt4. a kisebb határátjárók megnyitásával kapcsolatban. Fogalmam sincs, hogy e két eset miatt miért jutott eszembe Karinthy Frigyes Magyarázom a bizonyítványom című remekműve.

A szerbiai helyzetről még csak nyilatkozni sem akarok, hiszen elmaradt az államelnök „szózata” New Yorkból, az ENSZ székházából, az ott elhangzott beszéde – hiába jelentette be a kormányfő, hogy történelmi lesz a jelentősége – semmi más nem volt, mint a már ismert közhelyek ismételgetése. Ez alapján nem maradt más „történelmi” arra a napra, mint a „balkáni mészáros” végleges életfogytig tartó elítélése az általa levezényelt bosznia-hercegovinai háborús bűntettek egy része miatt.

Szerettem volna megemlékezni még két fontos eseményről, hiszen az újság megjelenése napján van az 58. évfordulója, hogy Föld körüli pályára indult a Vosztok–6 űrhajó, fedélzetén Valentyina Tyereskovával, a világ első női űrhajósával, ráadásul 30 éve az ezt megelőző napon Záhonynál elhagyta Magyarországot az utolsó szovjet csapatot szállító vonatszerelvény, azóta június 16-át a független Magyarország napjának nevezik (három nappal később pedig utolsó megszálló szovjet katonaként Viktor Jegorovics Silov altábornagy is eltávozott Magyarországról). Én még emlékszem a mai magyar kormányfő akkori beszédére, ezért fel kell tennem a költői kérdést: Képes-e lelkiismeret-furdalás nélkül szembenézni 30 évvel ezelőtti önmagával?

BALLA Lajos

_________________________