Gondolom, nincs olyan ember, aki ne szeretné, ha olcsóbbá válna az élete, a mindennapi kenyérre költött összeg – leszámítva talán az igen buta újgazdagokat, akiknek a pénz a magamutogatás eszköze.

De nem akarom untatni a kedves olvasót, hanem egy olyan témával foglalkoznék, amelyhez talán valamelyest jobban értek, tekintettel, hogy felénk is el kell készíteni a családi költségvetést. Annál inkább, mert idestova több mint egy évtizede Szerbia aranykorát éljük. Lehet, hogy hosszabb ideje is, de kinek visz az emlékezete olyan messzire? Hiszen ebben az országban arról híresültek el az emberek, hogy a politikai emlékezetük minimális időre korlátozódik. Tény, hogy a mai hatalom vagy az az ember, aki ezt a hatalmat megtestesíti, immár 13 éve uralja az országot, vagyis vezeti „bölcsen a reformok és Európa útján”. 2015-ben miniszterelnökként (előtte a kormányfő első helyettese volt) meghirdette a „fehér könyv”-nek nevezett gazdaságerősítő programot, amellyel addig nem látott gazdasági rohamot diktált. Elsőnek az oktatásügyet kell teljesen megreformálni, mondta akkor, mert az oktatásunk rossz, gyenge, ilyen tudással nem lehet idecsalogatni a külföldi befektetőket. Az addigi sikerek a hatalmas erejű politikai energiának köszönhetők, és nem a több ezer órás munka eredménye, amit az államgépezetnek kellett volna elvégeznie – mondta. Kissé bürokratikusan hangzik ma is, homályosnak, sőt érthetetlennek is mondható, de ha ettől indult be az aranykor, ne legyünk szőrszálhasogatók! Ne foglalkozzunk tehát a múlttal, forduljunk a jövő felé, mint ahogy tette a kormányfőből államelnökké vedlett haladó párti vezető politikus a múlt vasárnapi (augusztus 24-i) megnyilvánulásában. Egykor az itteni újságok Marjan Rističević sokéves parlamenti képviselőt Szókratészhez hasonlították, aki beszélgetve tanított, és írott műveket, értekezéseket nem hagyott hátra. Ha ma készülne egy ilyen összehasonlítás, biztosra vehetjük, hogy az olajfakoszorú a béke, a győzelem, a jólét, a bölcsesség és az örökkévalóság szimbólumaként Aleksandar Vučićot illetné.

Árkínálat

Az államfő vasárnapi beszéde a mindennapi élet költségeinek enyhítését célozta. Első és legfontosabb a kereskedelmi árrés csökkentése. Ez az a pénz, amely a termék nettó eladási ára és nettó beszerzési ára közötti különbségként keletkezik, magyarán, a kereskedő profitját fedezi. Ez az intézkedés az államfő bejelentése szerint mintegy 3000 terméket érint, és a boltos hasznát 20 százalékra csökkentik 24 Szerbiában működő kereskedelmi láncnál.

Azt is beismerte elnökünk, hogy az Európai Unióban jobban élnek az emberek, mert ott a keresetek 13–15 százalékát költik élelemre, amit itt előszeretettel fogyasztói kosárnak neveznek. Csakhogy abba a „kosárban” máshol a termékek és szolgáltatások is belekerülnek, így az élelmiszerek mellett a ruházat, a háztartási cikkek, az egészségügyi szolgáltatások és még az okostelefonok is. Szerbiában az emberek a fizetés 40–48 százalékát „eszik meg”.

A kereskedelmi árrés maximum 20 százalékos lehet, szemben a mai gyakorlattal, amikor a legnagyobb kereskedelmi láncok több mint 45 százalékos haszonnal dolgoznak. Nem fárasztanám önöket újabb adatokkal, bízzuk ezt az elnökre, esetleg kormányfőre, még az is megeshet, hogy a kereskedelmi miniszter is osztozhat a dicsőségben, akit Jagoda Lazarevićnek hívnak. (Nem azzal a szándékkal említettem a nevét, hogy megjegyezzék.) Egyik elődje Tomislav Momirović volt, a híres Toma Mona – az ő neve bizonyára ismerősebben hangzik. Majdnem azt írtam: cseng – holott csak az elektromos lábbilincs cseng a rendőrségen, ha elhagyja otthonát.

A következő intézkedés, amit az államfő bejelentett, a kamatlábak csökkenése, szerinte ezzel növelni lehet a fogyasztást. A középrétegbe sorolt embereken akarnak azzal segíteni, hogy a készpénz- meg a lakáshitel kamatait csökkentik majd – ha a bankok az új körülmények közepette is hajlandók lesznek kölcsönöket folyósítani.

Azt is bejelentette, hogy módosítják a végrehajtásról és a biztonságról szóló törvényt, amivel megakadályozzák, hogy a végrehajtók elvegyék a maximum 60 négyzetméteres ingatlant az adóstól, amennyiben az a család egyetlen ingatlana, és megfelel egyéb feltételeknek is.

A legszegényebbek kevesebbet fizetnek majd az elektromos energiáért, végül pedig a Szerbiai Erdőgazdálkodási Vállalatban több mint 36 százalékkal olcsóbban lehet tűzifát beszerezniük a szociális kategóriába tartozó személyeknek. Sőt, az 1000 leginkább rászoruló család nyolc köbméter fát ingyen kap. Március elsejéig.

Végső megoldás?

Érdekes, hogy a jóléti aranykorban az államfő egy új kormány megalakítása után ilyesmivel foglalkozik, miközben az alkotmány és a törvények értelmében semmi köze sincs a szociális politikához. A tiltakozók megfélemlítése, majd a televíziós párbeszédre való (elutasított) felhívása után a megvásárlás szakasza következik. Lesz még mire odafigyelni az előttünk álló napokban, hetekben, hónapokban.

ÖREG Dezső