Egy rendőr meghalt, ketten megsebesültek, amikor támadás érte a koszovói rendőrség egységét szeptember 24-én, vasárnap Banjska falu közelében, Koszovó északi részén. A lövöldözésben három támadó életét vesztette, egyet letartóztattak. A raškai-prizreni egyházmegye közölte, hogy fegyveres, maszkos emberek egy csoportja páncélozott járművekkel tört be a Banjska kolostor területére, ahol éppen újvidéki zarándokok tartózkodtak. Később a fegyveresek elhagyták a kolostor területét.

Így lehetne talán jelzős szerkezetek és részrehajlás nélkül leírni, mi is történt a múlt vasárnap Koszovóban, s mi az, ami miatt már egy hete ismét forrnak az indulatok.

És joggal.

Elemzők szerint a koszovói függetlenség 2008-as kikiáltása óta nem volt ennyire feszült a helyzet, amit most elég egyértelműen „a szerbek” idéztek elő, csak az nem teljesen egyértelmű (talán soha nem is lesz az), hogy „a szerbek” alatt most éppen kit kell érteni.

Az egész úgy kezdődött, hogy a koszovói határvédelmi rendőrség gyorsreagálású egységének feltűnt: a Banjska faluba vezető úton, egy hídon két, rendszám nélküli teherautó torlaszolja el az utat, ezért a rendőrök odamentek megnézni, mi történik. Amint a helyszínre értek, kereszttűzbe kerültek, amelyben egy rendőr életét vesztette, egy másik megsérült.

A rendőrség ezt követően kezdte üldözni a kisszámú, de nagyon, nagyon jól felfegyverzett csoportot, jutott el a kolostorig, és végül addig, hogy felszámolta a támadók egységét.

Ami ezt követően történt, az már feketeöves politizálás mindkét fél részéről, azzal kiegészítve, hogy a szerb fél hamar felismerte: itt nem elég annyit mondani, hogy „a szerbek fellázadtak Albin Kurti elnyomó politikájával szemben”, hanem bizony átfogó kármentésre is szükség van, mert ebből Belgrád nem igazán tud jól kijönni.

A koszovói rendőrség ugyanis a környék átkutatását követően igen komoly fegyverkészleteket fedezett fel, ráadásul a kísérődokumentumokkal együtt, amelyeket szerbiai intézmények állítottak ki, és szerepel bennük a fegyverek típusa, sorszáma meg minden más, ami pompás alapja az azonosításnak. És ez az arzenál bizony Szerbiából, a szerb hadseregtől érkezett. A prištinai hatóságok ezzel a lendülettel meg is vádolták Milan Radoičićot, a koszovói Szerb Lista alelnökét, hogy részt vett a támadásban – könnyen tehették, ugyanis a személyes dokumentumait megtalálták a helyszínen.

A sajtó a támadás másnapján, szeptember 25-én semmilyen kérdésére nem kapott választ a belgrádi hatóságoktól, pedig érdekes lenne tudni, hogyan került ez a hatalmas fegyvermennyiség Koszovóba.

És nem is lenne bonyolult megtudni: a Vreme hetilap idéz egy nyugdíjas tisztet, bizonyos Najdan Vojinovićot, aki szerint annak a jegyzőkönyvnek alapján, amely az automata gránátvető (!) ládájának oldalára volt ragasztva, s amelyen sorozatszám is szerepel, egyetlen nap alatt visszakövethető, hogy a hadsereg melyik raktárából ki adta azt ki, és kinek. Ez nemcsak a megszállott újságírókat érdekli, a nemzetközi közösség figyelmét is komolyan felkeltette a dolog, mert nagyon arra utal: valaki Belgrádban egyszerűen megpróbálta lángba borítani Koszovót vagy annak legalábbis az északi részét.

Öt nappal a támadást követően, amikor látszott már, hogy itt a fene megette a kamuzást, Milan Radoičić üzent az ügyvédjén keresztül egyet: „Értesítem a nyilvánosságot, hogy nemzettársaimmal együtt szeptember 24-én visszatértem Koszovóba, Banjska környékére, hogy bátorítsam népemet az Albin Kurti rezsimjével szembeni ellenállásában. Ebben semmilyen támogatást a belgrádi hatóságok részéről nem élveztem, szándékaimról azokat nem tájékoztattam” – mondta többek között Radoičić (akiről már írtunk ezeken a hasábokon, s akinek „szerény lakhelyéről” azóta képek tucatjai jelentek meg a médiában – a szervezett bűnözéshez fűződő szoros kapcsolatainak taglalásával egyetemben).

Na mármost, van itt néhány kérdés: nulladikként, hogy ki adta a parancsot minderre, aztán honnan a szerb hadsereg fegyverzete a támadóknál, hogyan gondolták „felszabadítani” azzal a harminc emberrel Észak-Koszovót, ki találta ki ezt az akciót – és bónuszként: miért a belgrádi orosz nagykövet volt az első, akivel Aleksandar Vučić elsőként egyeztetett, amikor kiderült, hogy oda nem illő dolgok vannak a palacsintában?

A lehetséges válaszokat Dušan Janjić, az Etnikai Kapcsolatok Fórumának politikai elemzője foglalta össze a legplasztikusabban – tegyük hozzá, nincs egyedül a véleményével, csak mások kissé bonyolultabban mondják ugyanezt. „Minden egyértelmű, leszámítva, hogy nem tudjuk, ki lőtt először. Nyilvánvaló, hogy az akciót meghiúsították, hogy az lehetővé tette a KFOR és a koszovói rendőrség számára az akcióik összehangolását, hogy azokat a szerbeket valaki csőbe húzta” – mondta az N1-nek nyilatkozva. „Nyilvánvalóan az volt a szándék, hogy incidenst provokáljanak ki azon az úton, hogy bevonuljanak Banjskába és az ottani kolostorba, ott már előkészítették a lövészárkokat, az infrastruktúrát és a fegyvereket. Arra számítottak, hogy mások is csatlakoznak majd hozzájuk, akiket valószínűleg a Szerb Listának kellett volna mozgósítani, hogy afféle Užicei Köztársaságot csináljanak Koszovó területén. Ez a terv kudarcot vallott. Abban az időben volt a kolostorban ötven újvidéki zarándok. Tipikus túszválság. Volt harminc szerb fegyveres, de négyszáz emberre elegendő fegyver. Annyit kellett volna mozgósítani” – magyarázta Janjić, aki szerint a KFOR lényegében meghiúsította Radoičić terveit.

„Tudjuk, ki áll emögött: Szerbia. Ki fizette mindezt? Látjuk, hogy volt elég pénzük, építkezéssel, drogügyletekkel foglalkoznak. Nem gond ötmillió eurót fizetni a fegyverekért, és megfizetni azt a harminc embert. A többiek napidíjat kaptak volna, a szokásos tarifa alapján: provokációk, Molotov-koktélok esetén ötven, igazi harcok esetén száz euró naponta.”

Janjić szerint egyértelmű, hogy nem a köztársasági elnök ad ki parancsot ilyen akciókra, ő inkább Aleksandar Vulinra tippel, de persze kizárja, hogy Aleksandar Vučić ne tudott volna a tervekről.

Abban minden elemző egyetért, hogy most minden szerbiai megnyilvánulás azt a célt szolgálja, hogy Vučićot felmentsék a felelősség alól. Pedig az is baj, ha tudott róla, meg az is, ha nem. Utóbbi eset azt bizonyítaná: már nem tartja ellenőrzése alatt a saját embereit.

Az újabb fegyveres válság nem érdeke Koszovó népének, a szerbeknek főleg nem, ők faragnának rá a legjobban.

Egyetlen állam van, amely érdekelt lenne abban, hogy egy újabb lőporos hordó robbanjon Európában: Oroszország.

Moszkvának soha nem volt drága a más vére, ezúttal sem lenne az.

KOCSÁNYOS Pálma